"Nem fizettünk értük"

Biztonságban és jól vannak, nemsokára pedig itthon lehetnek a Szíriában, a törzsek által uralt Deir-ez-Zór városában tavaly április 28-án fegyveresek által elhurcolt magyar férfiak. Ők egy magyar cég északkelet-szíriai telephelyén dolgoztak.

Tárgyalások minden fronton

Mint emlékezetes, a történtek után a Külügyminisztériumban válságstáb ült össze, a terrorelhárítási szolgálat munkatársai pedig Szíriába utaztak, hogy az ottani hatóságokkal együttműködve mielőbb kiszabadíthassák az elraboltakat. Emellett Magyarország damaszkuszi nagykövete – a térség kormányzójával együtt – ugyancsak a túszejtés helyszínére utazott.

MInderről titkosszolgálati szervezetek egykori munkatársai azt mondták: biztos, hogy a magyar hírszerzés ismét igyekszik majd az emberrablás helyszínén tájékozódni, s itthonra továbbítani az információkat. Ennél többet nem is tehetnek, mert a magyar hatóságoknak egy másik ország területén nincs intézkedési lehetőségük. „Amennyiben a TEK munkatársai kimennek, az csak a szír hatóságok beleegyezésével történhet. Egyeztetéseken, beszélgetéseken túl nincs sok lehetőségük. Fegyvert nem vihetnek magukkal, mindent csak a szír hatóságok tudtával és engedélyével végezhetnek. A korábbi ügyben nem is ment minden simán, mert a szírek először nem akarták megadni a vízumot.” – sorolták a nehézségeket. Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa pedig akkor azt mondta, a magyar terrorelhárítási alakulat munkatársainak beengedése annak köszönhető, hogy a szír kormány alighanem javítani akar rossz nemzetközi megítélésén. „Valószínűleg nem akadályozzák meg a magyarok vizsgálódását, de a TEK emberei teljesen ki lesznek szolgáltatva a szírek jóindulatának” – hangsúlyozta a szakértő.

Mint kiderült, az iramot valóban helyben diktálták. A foglyok kiszabadulásáról szóló hírek megismerése után a hvg.hu rendőrségi forrásból megtudta: "valóban a tárgyalások vezettek eredményre. Annak, hogy ezek több mint egy évig eltartottak, az volt az oka, hogy a túszejtőkkel, egy terrorista szervezet tagjaival, csak az ő kényük-kedvük szerint lehetett tárgyalni”. Akadtak olyan időszakok, amikor hetekre eltűntek – mondták forrásaink. Hogy hosszú hónapok után mégis mivel lehetett őket „rádumálni” a két férfi elengedésére, nem akarták elárulni, csak annyit közöltek: a két magyarért nem fizettek.

Küzdelem a kutyakiképzőkért

Szintén tárgyalások révén sikerült egyébként hazahozni azt a három magyart, akiket 2012. augusztus 13-án hurcolt el egy ellenálló katonai egység, a Szíriai Szabad Hadsereg damaszkuszi csoportja. A férfiak a Pilisvörösvár külterületén, Szabadságligeten működő Brave Dogs kutyakiképző iskola munkatársai voltak. Kiszabadításukra „intenzív, sokszereplős tárgyalási időszak kezdődött, amelynek eredményeként a felkelők augusztus 23-án úgy döntöttek, hogy szabadon engedik a foglyokat – részletezte akkor az „akciót” a TEK főigazgató-helyettese, Bodnár Zsolt.

Takács Szabolcs Ferenc, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára ehhez hozzátette: Magyarország damaszkuszi nagykövetségének munkatársai jelen voltak a magyarok kiszabadulásakor, és aktívan részt vettek abban is, hogy Libanonon keresztül hazatérjenek.

Szabadítás Malév-járattal

Másfél évvel ezelőtt, 2011. február 27-én a Malév egyik charterjáratával érkeztek haza Líbiából azok a magyar állampolgárok, akik ott rekedtek. A gépen azonban nemcsak 24 honfitársunk menekült el, hanem tíz ország 96 állampolgára. A Külügyminisztérium egyébként a megérkezetteken kívül még 20 magyarra számított, de ők saját elhatározásukból nem jöttek haza. Martonyi János miniszter a repülőgép megérkezése után köszönetet mondott a Terrorelhárítási Központ munkatársainak, akik a külügy által leszervezett akcióban részt vettek, ami valójában annyit jelentett, hogy a repülőgéppel kimentek Tripoliba. Ennél többre a TEK-eseknek kint nem is lett volna lehetőségük, egy másik állam területén ugyanis saját akciót nem bonyolíthattak volna le.