Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutatója elmondta, hogy a rekordmennyiségű csapadék oka az áramlási rendszerben keresendő: június elején Közép-Európa fölött egy lassan mozgó ciklonrendszer alakult ki, amely a Földközi-tenger medencéjében nagy mennyiségű nedvességet halmozott fel.

A ciklon északnyugati oldalán feltorlódtak ezek a nedves légtömegek, és déli irányba fordulva az Alpok vonulatába ütköztek. A ciklon hegylánccal való találkozása váltotta ki azt a csapadékhullást, amelynek során a német-osztrák határ közelében többfelé 36 óra alatt 150 milliméternyinél is több eső esett – magyarázta.

A szakértő elmondta: az utóbbi évtizedekben megnőtt az ilyen esetek gyakorisága. A 2002-es dunai árvíz és a 2010-es viharciklonok hasonló időjárási körülmények között alakultak ki, továbbá az idei márciusi hóvihar is ilyen fajta légörvény miatt lépett fel – sorolta az ismertebb eseteket. Emellett egy másik szélsőség, a forró, aszályos periódusok is ugyanilyen cirkulációs háttérben alakulnak ki, azzal a különbséggel, hogy ekkor nem az alacsony, hanem a magas nyomású terület van fölöttünk – közölte Lakatos Mónika.

Hozzáfűzte: az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete már 2007-es jelentésében megjegyezte, hogy átalakulóban van a mérsékelt övi légköri áramlatok rendszere. Ennek egyik kiváltó oka lehet a Jeges-tengeri tengerjég gyorsuló olvadása, miként ezt néhány tanulmány feltételezi, "de ennek bizonyítása hosszabb folyamat lehet" – fogalmazott.

A lehetséges összefüggés kapcsán Lakatos Mónika elmondta: tény, hogy az északi-sarki tengerjég a 2012-es olvadási szezonban az eddig megfigyelt legkisebbre zsugorodott, és ez az olvadás további gyorsulását okozza. Ennek hátterét úgy magyarázta: míg a jégfelszín a sarkokra érkező napsugárzás jelentős részét visszaveri, addig a már megolvadt víz elnyeli, így ez önmagát erősítő folyamat. Ennek következtében erőteljesebb a melegedés a magasabb szélességeken, ami viszont hatással van az áramlási rendszerre és a légköri folyamatokra – ismertette a szakértő.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) egy június elején publikált tanulmányában azt állítja: a globális felmelegedéssel egyre gyakoribbak lehetnek a Duna mostani áradásához hasonló árvizek. "Valószínű, hogy a hőmérséklet-emelkedés erősíteni fogja a hidraulikus ciklust, és ez jelentősebb és gyakoribb áradásokat fog előidézni több európai régióban" – olvasható a jelentésben.

Hervé Douville, a francia meteorológiai intézet, a Météo-France kutatója szerint azonban "nagyon kevés adat áll rendelkezésre az éghajlatváltozásnak az események időtartamára gyakorolt hatásáról", amely szintén egy árvízi tényező. Ugyanakkor egyre több a bizonyíték arra, hogy az esőzések intenzitásának erősödése a klímaváltozás következménye.

Az általános tendenciák ellenére a szakértők nem szívesen hozzák összefüggésbe a globális felmelegedést a jelenlegi közép-európai árvizekkel. Hervé Douville szerint ahhoz, hogy meg lehessen mondani, a mostani áradásokért mennyire felelős a klímaváltozás, nagyon pontos elemzésekre lenne szükség a konkrét, mostani helyzet és a korábbi időszakok közötti összehasonlítással.

Az EEA tanulmányában megjegyezték: mindemellett a meteorológiai jelenségek által okozott károk növekedése elsősorban a modern agrárgazdálkodással (például az erdőirtással), a lakosság növekedésével és a hullámterek beépítésével magyarázható.

"Valami gond van a hullámtereinkkel"

Erre hívta fel a figyelmet Láng István, az Országos Műszaki Irányító Törzs vezetője is, amikor az MTI-nek a rendkívüli árvíz okairól beszélt. A szakértő szerint – aki egyben az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese – ez az árvíz rendkívül sok tanulsággal szolgált, mert hozamában megfelel az 1954-es árvíznek, mégis sokkal magasabb szinten vonult le. Kijelentette: ez másként nem lehetséges, csak ha azóta csökkent a víz rendelkezésére álló terület. Vagyis "valami gond van a hullámtereinkkel", az vagy szűkül, vagy "olyan akadályok vannak benne, amelyek nem oda valók", így például erdő, sűrű aljnövényzettel benőtt terület vagy oda épített házak.

Láng István közlése szerint ezt az alapvető problémát két programmal kívánják megoldani: az unió által előírt árvízi kockázatkezelési tervvel és az ennek részét képező nagyvízi mederkezelési tervvel. Az utóbbi koncepciója szerint a jövőben egy folyó hullámterében ott, ahol az akadályozná az árvíz lefolyását, nem lehet majd építkezni, ott pedig, ahol nem akadályozná, lehetne. A második esetben azonban a tulajdonosok saját felelősségükre építkezhetnének, vagyis az árvízkárokat az állam nem térítené meg a költségvetés, így a többi adófizető kárára.

A téma ellentmondásos megítélésére utalva hozzátette: a szabályozatlanság veszélyei csak árvízkor kerülnek szóba, "kis víz idején azonban, ha a vízügyi igazgatóságok azt mondják egy házról, hogy rossz helyen van, azonnal támadások kereszttüzébe kerülnek".

Beszámolt arról, hogy a nagyvízi mederkezelési terv metodikai kidolgozása befejeződött. Már a szükséges jogszabályi háttér kidolgozása is megtörtént, s a jogszabályok megalkotása után azonnal elkezdődhet a munka. Az egyéb vízjárta területekre vonatkozó kockázati tervezésnek 2015-re lesz kész az első üteme, vagyis akkorra megfogalmazzák a metodikai elveket, elkészítik a felméréseket, és addigra rendelkeznek majd a teljes, szükséges adatbázissal.