A kelet-európai romák nagy része a települések peremén él olyan viskókban, amelyekben sem áram, sem folyóvíz nincs; életkörülményeik inkább emlékeztetnek a fejlődő országokra, semmint modern európai demokráciákra – írta a londoni Economist a romagyilkosok perében született budapesti ítélettel kapcsolatban.
A brit hírmagazin felidézte a 2008-2009-évben lezajlott gyilkosságokat, amelyek rettegéssel töltötték el a magyarországi (800 ezresre becsült) cigány lakosságot.
A gyilkosok 14 hónapon át szabadon tevékenykedhettek, a rendőrség munkáját hozzá nem értés és roma aktivisták szerint a nyomozás során mutatott lanyha igyekezet jellemezte. Az elkövetőket végül csak az amerikai FBI-tól érkezett szakértők segítségével sikerült elfogni – emlékeztetett a Economist.
A továbbiakban felidézte, a magyar kormány európai léptékű romaintegrációs stratégiát dolgozott ki, amellyel kiérdemelte az Európai Bizottság dicséretét. Aktivisták szerint azonban Magyarországnak – akárcsak szomszédainak – "csupán a szája jár".
A roma családok gyermekeit sokszor szellemi fogyatékosnak minősítik, akkor is, ha nem azok. A roma gyerekek mintegy fele külön iskolákba jár, ahol alacsonyabb színvonalú oktatásban részesül – állítja Újlaky András, az Esélyt a Gyermekeknek Alapítvány munkatársa.
Ez a szervezet emiatt pert indított számos helyi önkormányzat ellen. A szegregációt megbélyegző bírósági ítéleteknek azonban a hatóságok nem szereznek érvényt, jóllehet Hódmezővásárhelyen – ahol megszüntették a szegregált oktatást – nagy sikerrel járt az intézkedés.
Tisztességes oktatás nélkül a romák soha nem fognak tudni javítani a helyzetükön. Várható élettartamuk ma 10-12 évvel rövidebb a nem roma lakosságénál, ami az emberi képességek hihetetlen pazarlását jelenti – írta végezetül az Economist.
Hollandok tömegei vesztették el napok alatt életük minden megtakarítását, amikor 1637-ben összeomlott a tulipánpiac – az elrettentő példa évszázadok óta alapja a túltermelésről és a spekulációról megírt elméleteknek. Az egészben annyi a szépséghiba, hogy talán meg sem történt. Vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy évszázadokon át hitték.
A választási vereségtől félve játssza ki Orbán Viktor az „ukrán kártyát”. Mi lehet a háttérben, mi jöhet még, és mi történt a szomszédokkal békét teremtő Orbánnal?
Öt újabb kastély sorsáról döntött Lázár János, négy került NER-közeli nagyvállalkozókhoz, egyet a szabolcsi megyei önkormányzatnak adott az Építési és Közlekedési Minisztérium.
Magyarország, Szlovákia és Románia sincs jó helyzetben.
