Az ausztriai központú cég szerint az olyan kutatási projektek, mint a mostani harmadik Duna vízminőségi expedíció (JDS3) tudományos jelentőségük mellett segítenek tudatosítani a tíz Dunamenti ország lakóiban, hogy a víz megújuló, de véges erőforrás.

Fontos, hogy a Duna-medence országaiban élők megértsék, személyes hozzájárulásuk is kell ahhoz, hogy a tovább javuljon a Duna vízminősége – idézi a közlemény Franz Geigert, a JDS3-at vállalati szponzorként támogató Donau Chemie AG vezérigazgatóját.

A tájékoztató utal rá, az első két dunai expedíció megállapításai szerint a csökkenő mértékű ipari és mezőgazdasági szennyezésnek és az egyre tökéletesedő víztisztítási módszereknek köszönhetően a Duna vízminősége javul.

A nemzetközi kutatások azonban arra is rávilágítottak, hogy a Duna-medence valamennyi országában továbbra is jelentős kockázati tényezőkkel kell számolni.

Ezek közül a legfontosabbak: a szervesanyag-szennyezés, amelyért a szennyvíz-kibocsátás felelős; a tápanyagterhelés, amelyet a mezőgazdaság foszfor- és nitrogénkibocsátása okoz; a veszélyes anyagokból származó szennyezés, amelyért az ipari kibocsátás a felelős; továbbá a folyó medrét, valamint árterét érintő hidromorfológiai változások.

A szervesanyag-szennyezés csökkentése érdekében a legtöbbet a háztartások és az ipari felhasználók tehetnek. Azaz nem tanácsos a szennyvízcsatornába juttatni azt, ami nem odavaló, se ásványi, se növényi olajat, se szilárd hulladékot, se műanyagot. Ezek intenzívebb szennyvíztisztítást igényelnek, ami hozzájárul a vízdíj folyamatos emelkedéséhez.

A szerves szennyező anyagok sokkal veszélyesebbek, mint a vízben lebegő szilárd anyagok, mert eutrofizációt okozhatnak: azaz hatásukra elszaporodnak az algák és a magasabb szervezettségű növények nemcsak a Dunában, hanem a Fekete-tengerben is. Továbbá a szélsőséges higiénia is káros lehet, hiszen ami otthon minden baktériumot elpusztít, az a vízkezelésben alkalmazott hasznos baktériumokat is elpusztítja a víztisztító telepen.