Nagyon sokba kerülhet még nekünk az évszázad üzlete
Bár a kormányzati kommunikáció bombaüzletként tálalja az orosz hitelből épülő új atomerőművet, nem számolnak azokkal a kapcsolódó beruházásokkal, amelyek a biztonságos és gazdaságos üzemeltetéshez szükségesek. Az új atomerőműhöz például biztos szükség lesz a villamosenergia-rendszer átfogó fejlesztésére, és megépülhet egy régóta tervezett szivattyús energiatározó is. A Duna felmelegítése ellen 200 méter magas hűtőtornyokat építhetnek, sőt még egy régi tabu is ledőlhet, és belevághat a kormány a folyó duzzasztásába is.
Lázár János, Miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint a Paksi Atomerőmű tervezett bővítése az elmúlt 40 év legjobb üzlete, Orbán Viktor miniszterelnök szerint pedig e nélkül nincs rezsicsökkentés. Lehet ugyanakkor, hogy sokkal többe fog kerülni a magyar áramfogyasztóknak és adófizetőknek, mint bárki gondolná. A két új blokk orosz hitelből tervezett – 10-12 milliárd euróra becsült költségű – megépítésén túl ugyanis az új erőmű biztonságos működtetéséhez számos kapcsolódó, egyenként is meglehetősen drága beruházásra van szükség.
A frissvízhűtésű atomerőművek biztonságos üzemeltetésének egyik alapfeltétele, hogy mindig, minden körülmények közt rendelkezésre álljon kellő mennyiségű hűtővíz. A jelenlegi négy blokk vízigénye másodpercenként nagyjából száz köbméter. A tervezett két új blokk üzembe helyezésével jelentősen megnőhet az erőmű vízigénye. A pontos mennyiség függ a nukleáris és hűtési technológiától, az új blokkok teljesítményétől és üzembe állításuk idejétől. Ha az első új blokk már 2032, az első régi leállítása előtt termelni kezd, akkor a vízigény közelítően megduplázódhat.
A jelenlegi vízigényeket a Duna elvileg gond nélkül képes biztosítani, hiszen közepes vízhozama Paksnál több mint kétezer köbméter másodpercenként. Már 1983-ban előfordult ugyanakkor – mondta a hvg.hu-nak Somlyódy László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára – olyan extrém alacsony vízállás, ami miatt speciális megoldásokat kellett alkalmazni. Az egyre alacsonyabb vízállások mellett a Duna medre is mélyül: évente nagyjából egy centiméterrel vájja magát mélyebbre. Ennek oka, hogy a felső szakaszon a duzzasztók miatt a folyó lerakja a hordalékát, az alsóbb szakaszokon pedig feles energiája miatt magával sodorja a meder anyagát.
A medermélyülés miatt mindenképpen szükség lehet folyószabályozási lépésekre – mondta Somlyódy László –, de a különböző ágazatok igényei és a vízhasználatok részben ellentmondanak egymásnak. A hajózásnak például vízmélységre van szüksége, vagyis érdekelt lenne a mederkotrásban, az atomerőműnek viszont az a fontos, hogy a meder ne süllyedjen egy bizonyos szint alá, ami kizárja a kotrást. Az egyetemi tanár szerint Paks ügye összefügg a Duna hosszútávú folyószabályozásának kérdésével is, és annak ellenére felveti a folyó duzzasztásának lehetőségét, hogy ez jelenleg még tabunak számít Magyarországon. A megoldásnak Somlyódy szerint több célt is kellene szolgálnia: a paksi vízkivételt, a hajózást, az árvízvédelmet, a megújuló energiatermelést, a vízbázisok védelmét és a folyó jó ökológiai állapotának biztosítását.
| Ledőlhet egy régi tabu |
Dunai duzzasztógátak építése a Bős–Nagymaros vízlépcső elleni tiltakozások óta kényes kérdés. Bár 2011 elején a vízlépcső ötlete – elsősorban a hajózás érdekeire hivatkozva – bekerült az új Széchenyi-tervbe, nem sokkal később a vízügyekért felelős államtitkár és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is elhatárolódott az ötlettől, amely állítólag „a kormány szándéka ellenére” maradt benne a szövegben. A helyzet pikantériáját az adta, hogy 1998-ban még a Fidesz egyik fontos választási ígérete volt, hogy – szemben a Horn-kormány nyilvánosságra került szándékaival – nem építi meg a vízlépcsőt. A Magyar Tudományos Akadémia Megújuló energiák hasznosítása című, 2010 év végén megjelent tanulmánya szerint azonban eljött az idő az elutasító álláspont felülvizsgálatára. „A jelenlegi kormány nem felelős a régebbi döntésekért, viszont kétharmados felhatalmazással rendelkezik, ez ebben a vonatkozásban is kivételes lehetőséget nyújt: segítheti a kérdés hazai és nemzetközi kezelését és végleges megoldását [...] A Dunán, a bős–nagymarosi vízlépcsőt figyelmen kívül hagyva, a Budapest alatti szakaszon két vízlépcső kiépítése jöhet szóba, Adonynál és Fajsznál” – olvasható a tanulmányban. Paks szempontjából a fajszi duzzasztás lehet jelentős. |
Az új atomerőmű más szempontból is érinti a Dunát: a nagyobb mennyiségű hűtővíz kiemelése azt is jelenti, hogy megemelkedhet a folyó hőmérséklete. Mivel az éghajlatváltozás miatt a folyó úgynevezett háttérhőmérséklete is emelkedik, Somlyódy szerint valószínűleg nem lesz tartható az a szabály, hogy a folyó hőmérséklete a meleg víz befolyásától 500 méternyire nem haladhatja meg a 30 fokot. A Duna túlzott mértékű felmelegedését hűtőtornyok építésével lehetne megelőzni – mondta Somlyódy László –, ezek azonban hatalmas, kétszáz méteres építmények, amelyek megvalósítása nem csak műszaki, hanem társadalmi kérdés is.
Kapun kívül is százmilliárdok
Mint azt a Putyin–Orbán-megállapodás háttereként már megírtuk: a paksi építkezésnek nem csak a kerítésen belül, hanem azon kívül is jelentős költségei lesznek, melyeket eddig legfeljebb csak papíron, saccolva kalkuláltak az évek során a különböző szakemberek. A kedd óta megismert beruházási összegeken (vagyis a legfeljebb 10 milliárd eurós orosz hitelen és a 20 százaléknyi, néhol 600, máshol 750 milliárd forintként megjelenő magyar „önrészen”) túl további szükséges építkezéseknek kell elkezdődniük ahhoz, hogy az új reaktorokat valóban be lehessen kapcsolni az „áram-vérkeringésbe”.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) által legutóbb végzett kalkulációban az átviteli infrastruktúra fejlesztését és egyéb tételeket 5-600 milliárd forintra becsültek, az Energiaklubnál a beruházás várható csúszásával és a felmerülő, ma még nem kalkulált, kapun belüli többletköltségekkel együtt ezt az összeget 640-1280 milliárd forintos többletigényként kalkulálták. Az is igaz azonban, hogy az új atomerőmű rendszerbe illeszthetőségével kapcsolatosan csak egyetlen konkrét tételről készült alapos költségszámítás: a hazai szivattyús energiatárolós erőműről (szet).
A szet-erőművek legvonzóbb tulajdonsága az, hogy képesek nagy mennyiségben eltárolni, és a tárolásból reaktiválni az energiát. Leegyszerűsítve a működési elvüket: két, egymással csöveken keresztül összekötött tóból állnak, ezek különböző szintmagasságban helyezkednek el, és úgy vesznek fel a hálózatból, vagy adnak le a hálózatnak energiát, hogy a két tó között utaztatják a vizet. Ha nagyobb a hálózatban a termelés, mint a fogyasztás, a felesleget lekötik a víz felszivattyúzására a felső víztározóba, ha nagyobb a fogyasztási igény, akkor pedig fordítva: az alsó tóba leérkező víz meghajt egy turbinát – és máris van áram.
A beruházási költségeken túl a szet működése során jelentős amortizációs költségekkel is számolni kell. Ez is közrejátszott abban, hogy ma már nem építenek gigaméretű szetet; a világon a top 10-es listán lévő erőművek zöme az ’50-es és ’60-as években épült. A hét legnagyobb közülük több mint 100 000 millió köbméter tárolókapacitással működik, ehhez képest a magyarországi, 30-35 millió köbméteresre tervezett méret kifejezetten a mezőny hátsó régiójába tartozik. Az újabb szetek jellemzően inkább ilyen, néhány száz, vagy legfeljebb 1000 MW teljesítményre épülnek.
Jellemzően ott építenek szetet, ahol a víznek megfelelő esésmagasságot lehet biztosítani a hatékony áramtermeléshez. Magyarországon az 1970-es évek végétől, leginkább a Paksi Atomerőmű rugalmatlansága miatt – hiszen nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni, folyamatosan termelnie kell – bukkan fel időről időre a szet kérdése. Energetikai szempontból a legideálisabb helyszínt a Dunakanyar, a Visegrádi-hegység egyik magas pontja, a Prédikálószék jelentené, mivel a Dunai vízszintnél 500 méterrel magasabbra épülhetne a betonteknő, amivel elvileg 1200 megawatt kapacitás is elképzelhető volna. A bős–nagymarosi vízlépcső lefújása ezt az elképzelést is elvetette.
| Az aranyos-völgyi kudarc |
2007-ben a Magyar Energia Hivatalt irányító Horváth J. Ferenc úgy vélte: egy ilyen létesítmény ugyan kétség kívül számos gondot, köztük a magyar rendszerszabályozási anomáliákat is megoldaná, de a „különféle zöld szervezetek miatt” nem realitás a megépítésük. Pedig abban az évben jutottak el szet-ügyben a helyszín kijelöléséig. A Magyar Narancsban megjelent riportból kiderült, a Zemplénben két egymással is versengő cég szeretett volna egy 70 méteres völgyzáró betongátat is magába foglaló szivattyús erőművet építeni egy apró település, Aranyos fölé.
A reménybeli beruházók akkor azt gondolták, ha az engedélyezési procedúrákon túljutnak, akár már 2011-re megépíthetik a maximum 600 megawattos szivattyús erőművet. Ha egy agilis civil ki nem szúrja, hogy mi készül, az se biztos, hogy kiderül, hogy a falu ellehetetlenítésén túl a tervek Natura 2000-es, vagyis uniós védelem alatt álló területekre születtek. Az Aranyosi völgybe tervezett szet végül éppen ezen a ponton vérzett el: a környezetvédelmi engedélyt nem adták ki a területekre, és végül 2010-ben bíróság mondta ki: a zempléni helyszín a szet számára tabu. Éppen úgy, ahogyan korábban a prédikálószéki helyszínt is levették az energetikai térképről. |
Három alapkérdés
Évekkel ezelőtt Zarándy Pál, a Magyar Energetikai Társaság (MET) egyik vezetője úgy foglalta össze a témát, hogy egy magyar szet létesítését megelőzően három szakmai kérdést kell tisztázni: Milyen és mekkora szet kezeli a rendszerirányítási problémákat? A problémák kezelése érdekében milyen (kereskedelmi, jogi, műszaki) eszközök közül lehet választani? Hogyan lehetséges a rendszerirányítás szet nélkül? Ezekre az alapvetésekre azóta sem adott senki kimerítő választ. Ennek ellenére a 2010-es kormányváltást követően az atompárti kormányzat megpróbálta kilobbizni Brüsszelben, hogy a szetet a szén-dioxid-kvóták eladásából befolyt pénzen, lényegében ingyen lehessen valóra váltani.
A kormány 2011 végétől egy éven át kilincselt az illetékes EU-szerveknél, hogy a 2013-tól a magyar állam rendelkezésére álló szén-dioxid-kvótákból több mint százmilliárd forintot szeretne „magyarországi helyszínen” 4x150 megawattos szet erőműre fordítani. Bár a kvótabevételeket energiahatékonysági vagy szén-dioxid-kibocsátást csökkentő beruházásokra kell felhasználni, a magyar kormány indoklása szerint egy ilyen erőművel a jelenleginél nagyobb megújuló energiatermelési kapacitást lehetne kiegyensúlyozottan beilleszteni a magyarországi villamosenergia-rendszerbe.
A szet a méretnél 3-4-szer nagyobb teljesítményű, rugalmatlan termelési-fogyasztási görbét képes összefésülni. Ezért valószínű, hogy egy 600 megawattos terv nem a jelenleg 330 megawattos, a tervek szerint pedig 750 megawattra bővítendő szélerőmű-kapacitásra volt szabva, hanem a meglévő 2000, illetve a majdan épülő 2400 megawattos paksi zsinórtermelést segíthetné. A kormány a brüsszeli lobbizás során a beruházót is megnevezte: a Magyar Villamos Művek (MVM) a 125 milliárd forintra saccolt karbon-kvóta eladásból származó összeget lényegében teljes egészében erre költötte volna. A tervet azonban lesöpörték az asztalról, illetve hivatalosan a magyar kormány visszavonta.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
