„A politikai rendszer képmutató, mert nem hajlandó belátni, hogy a pártok kampányai sokba kerülnek.” - kezdte előadását Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) elnöke hozzátéve, önmagában az, hogy a pártok sokat költenek még nem korrupció, a probléma ott kezdődik, ha a forrásuk nem ismert.

Arra ugyanis Ligeti szerint senkinek sincs joga, hogy ellenőrizhetetlen forrásból gazdálkodó (álcivil) szervezetek támogatására költsön közpénzt. Ligeti a három szervezet közös programjára, a Kampánymonitor 2014 méréseire hivatkozva elmondta, a Fidesz-KDNP február végéig „jó közelítésű becslés szerint” 2 milliárdot költött kampányra, - ideszámolva a kormány „Magyarország jobban teljesít” szlogenjével ellátott és a rezsicsökkentéssel kapcsolatos hirdetéseket, valamint a Civil Összefogás Fóruma (CÖF) jól ismert „bohócos plakátjait” is - ami kétszerese az erre maximálisan fordítható összegnek.

Ligeti szerint ez nem újdonság, a TI becslése szerint a Fidesz és az MSZP 2010-ben is jócskán meghaladta a határösszeget, akkor a két nagy párt 386 millió helyett 1200-1500 millió között költött kampányra.

A Nem érdemelnek több esélyt-feliratú plakátokról Bodoky Tamás, az átlátszó.hu oknyomozó újságírással foglalkozó portál főszerkesztője elmondta, ezekre a CÖF több száz millió forintot költött, viszont vannak olyan felületek, pl. a buszok oldalai, amik beárazhatatlanok, ezért a teljes kiadás valójában lekövethetetlen. Hiába állami cég a buszok tulajdonosa, a reklámfelületeket  magáncégek használják, ők pedig nem kötelezhetőek közérdekű adat kiadására, magyarázta Bodoky.

Fülöp Máté

Ligeti a kampányfinanszírozási törvény és a választási eljárási törvény visszáságaival kapcsolatban kiemelte, hogy amellett, hogy a törvények nem tiltják a kormányzati és önkormányzati korteskedést, valamint hogy a közterületi hirdetések tarfiái tikosak, a legnagyobb probléma az, hogy a törvények a civil szervezetek számára lehetővé teszik a kampányolást, de azok költéseit már nem szabályozzák.  

Ligeti szerint előremutató, hogy az egyéni jelöltek kincstári kártyán kapják meg kampányukra fordítható 1 millió forintot, mert a költések így letagadhatatlanok, a pártok ugyanakkor az egyéni jelöltek után járó további, maximum 600 millió forinthoz már készpénzben jutnak hozzá, ami sokkal nehezebben követhető. Lehetőség pedig itt is lenne a kártyás megoldásra, szándék viszont nincs.

A pártok költésének ellenőrzése az Állami Számvevőszék jogköre, de ők is csak formailag vizsgálják a benyújtott számlákat, tartalmilag nem. Ezt az idei kampányidőszakban megjelenő bisznizpártok a TI szerint jól ki tudják használni, mert ha nem szereznek mandátumot, az ÁSZ nem is ellenőrzi őket. Máshol is van kiskapu, hiszen az sem szabályozott, mi legyen a kampánypénzekből fennmaradó összeggel.

A kormányzati önfényezés összemosódik a Fidesz kampányával  

Ligeti ismertetve a Kampánymonitor 2014 mérési módszereit elmondta, egy 20 fős önkéntes csapat munkája mellett szakértők bevonásával és saját Ipsos közvélemény kutatással figyelik a pártok kampányköltéseit, a médiahirdetéseket, a nyilvános rendezvényeket illetve a direkt marketinget (szórólapok,smsek). Az összesít adatok szerint a Fidesz-KDNP eddig 942 milliót, a Jobbik 646 milliót, a baloldali összefogás 679 milliót, az LMP pedig 312 milliót költött kampányra az idén. A Kampánymonitor a kis pártok költését is figyeli, de mivel ők nem végeznek látható kampánytevékenységet, ezért sokkal nehezebben érhetőek el.

Bodoky Tamás szerint az választási esélyek egyenlőtlenségét eredményezi, hogy a „pártok által finanszírozott álcivil szervezetek már legalább két éve kampányolnak”, a „kormányzati önfényezés összemosódik a Fidesz kampányával”, ráadásul a voksturizmussal, kettős állampolgársággal rendelkezők határmenti településekre való bejelentésével is lehet manipulálni a választási eredményeket. A kamupártokkal kapcsolatban hozzátette, több közérdekű bejelentés is érkezett hozzájuk az aláírásgyűjtő ívek tömeges hamisításról, ami lehetővé tette, hogy számos, eddig teljesen ismereten párt szerezze meg a szükséges számú ajánlást. Az erre vonatkozó vizsgálati kérelmet azonban az adatvédelmi ombudsman elutasította arra hivatkozva, az ívek ellenőrzése aránytalanul nagy terhet jelentene. Bodoky szerint az is visszás, hogy míg egy nyíltan náci eszméket valló párt, a Magyar Hajnal bejegyzésének nem állt útjába a bíróság, addig a „legalább egy évtizede működő viccpárt”, a Kétfarkú Kutya Párt bejegyezését a megtévesztő névre és komolytalanságra hivatkozva elutasította. A párt az átltászó.hu segítségével az Alkotmánybírósághoz fordult a döntés felülvizsgálatáért.

Léderer Sándor, a K-Monitor független közpénzfigyelő iroda elnöke szerint az említett problémák többségére lenne orvosság, a cél a közös konszenzus kialakítása lenne a pártok bevonásával, mert tarthatatlan, hogy a rendszerváltás óta nem született működőképes program a korrupció felszámolására. A K-Monitor, az átlátszó.hu és a Transparency International ennek érdekében hozta létre az „Ez a minimum!” nevű kezdeményezést, ami 6 pontban határozza meg a korrupció elleni fellépés szükséges lépéseit.

Túry Gergely

A program kiemelten foglalkozik a párt és kampányfinanszírozás kérdésével, egy új pártfinanszírozási törvény bevezetése mellett nagyobb átláthatóságot és a pártok államtól való függetlenségének erősítését célozza.  A közbeszerzések és a verseny tisztaságának növelése érdekében Léderer szerint különösen fontos lenne az értékhatár alatti beszerzések nagyobb nyilvánossága, mert azokról gyakorlatilag semmit sem lehet tudni. A vagyonnyilatkozatok és az összeférhetetlenség kérdésével kapcsolatban elmondta, „Simon Gábor ügye a legnagyobb bizonyíték arra, hogy semmi sincs rendben vele.” Léderer szerint fontos lenne, hogy az állampolgárok érdemi nyilatkozatokba láthassanak bele, és hogy senki se hivatkozhasson arra, hogy nem az ő dolga, ha akár a kormány akár az ellenzék valamelyik tagjának nyilatkozatával kapcsolatban merülnek fel kétségek.

Léderer szerint „az állam akkor jó gazda, ha tudja mi van a birtokában és az mennyit ér”, de ma Magyarországon ez nem valósul meg, mert nincs hiteles és átfogó kimutatás a nemzeti vagyonról. Amikor a K-Monitor a törvények hiányosságaira hívja fel a figyelmet, a képviselők gyakran söprik le a kérdést annyival, hogy „most fogadtuk el, nem fogjuk újra vizsgálni”, ezen a gyakorlaton pedig változtatni kell, mondta Léderer. A K-monitor elnöke szerint gyengült a jogállamiság, mert azok az intézmények, amik a korrupció elleni fellépés bástyái lennének, erejüket vesztették. Bodoky ehhez hozzáfűzte, „nem fér bele a jogállamiságba, hogy egy vasárnap beadott törvénymódosítást a parlament mindféle társadalmi vita nélkül elfogadjon.”