szerző:
K.Á.
Tetszett a cikk?

A bíróságoknak a jövőben jobban oda kell figyelniük arra, hogy rágalmazás vádjával indult ügyekben elkülönítsék a véleményeket és a valódi tényállításokat, miután az Alkotmánybíróság megsemmisített egy politikai publicisztika ügyében született, elmarasztaló ítéletet.

A konkrét ügyön túlmutató jelentőségű, a véleménynyilvánítás szabadságát erősítő döntést hozott hétfőn az Alkotmánybíróság (Ab). A testület teljes ülésén meghozott határozat megsemmisített egy bírói ítéletet, amely rágalmazás miatt marasztalt el siklósi önkormányzati képviselőt, aki 2011 januárjában a Demokrácia megalkuvások nélkül című helyi lapban élesen bírálta Marenics Jánost, a város szerinte „kapzsi” polgármesterét, amiért több mint félmillió forint jutalmat kapott a képviselő-testülettől.

A publicisztika miatt a polgármester feljelentést tett, a Siklósi Járásbíróság pedig pénzbüntetésre ítélte az önkormányzati képviselőt. A bíróság úgy találta, hogy a képviselő elkövette a rágalmazás vétségét, mivel túlment a véleménynyilvánítás szabadság keretein, mikor „a közpénzek tilalmazott felhasználására” utalt. Az ítéletet helyben hagyta a másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék is, amely szerint a képviselő azt a látszatot keltette, hogy a „sértett hivatali helyzetével visszaélve vagyonkezelői kötelezettségét megszegve saját magát jogosulatlanul vagyoni előnyben részesítette”.

Fazekas István

Az Ab szerint azonban a bíróságok túlságosan tágan, ezért alaptörvény-ellenesen értelmezték a törvényt, ezért megsemmisítette az ítéletet. A határozat indoklása szerint a polgármester által kifogásolt a publicisztika nem öncélú volt, hanem a város vagyoni helyzetéről, a társadalmi egyenlőtlenségekről és a városvezetés vagyongazdálkodási gyakorlatáról szólt, tehát a közügyeket vitatta. A bíróságok ráadásul kiterjesztve értelmezték a büntető törvénykönyvben, a rágalmazás definíciójában szereplő „tényt állít” fordulatot. Azt kellett volna ugyanis – teljes szöveg kontextusában – mérlegelniük, hogy az írás tényállításnak, avagy értékítéletnek minősül-e.

A határozat indoklása külön kiemelte az ügy jelentőségét. A testület ugyanis korábban kizárólag normakontroll típusú eljárásokban – nem konkrét ügyekben – vizsgálhatta a véleményszabadság kérdéseit, ezért nem volt lehetősége arra, hogy meghatározza a jogalkalmazók számára, milyen szempontok alapján kell megkülönböztetni a tényeket az értékítéletektől. A határozatnak azért is van jelentősége, mert annak hatása lehet más, hasonló ügyekre is, amelyekben a büntetőbíróságoknak kötelező lesz alkalmazniuk a határozat indoklásában kifejtett érvelést.

A határozathoz – amelynek előadója Balsai István volt – csak egy alkotmánybíró, Dienes-Oehm Egon csatolt különvéleményt. Szerinte a döntéssel az Ab túlment az alkotmányjogi panaszok, alaptörvényben megszabott kijelölt és saját maga által megerősített jogi keretein.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!