Biszku Béla bűnös felbujtóként, több ember sérelmére elkövetett háborús bűntettben, lőszerrel való visszaélésben és kommunista rendszer tagadásában – mondta ki elsőfokú, nem jogerős ítéletében kedden a Fővárosi Törvényszék, ezért 5 év 6 hónap börtönre ítélte az egykori kommunista állampárt volt vezetőjét. Az ítélet jóval enyhébb, mint amit az ügyészség kért: a vád életfogytiglani fegyház kiszabását kérte. A bíróság ugyanakkor tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától a ma 93 éves egykori politikust, akinek meg kell fizetnie mintegy 350 ezer forint bűnügyi költséget is.

Biszku ellen tavaly októberben emeltek vádat háborús bűntett miatt. Az ügyészség ugyanis bizonyítottnak látta, hogy Biszku közvetlen felelőse az 1956. december 6-i, legalább három emberéletet követelő Nyugati pályaudvari, illetve a december 8-i, legalább 46 ember halálát okozó salgótarjáni sortűznek. Emellett a vád szerint belügyminiszterként elmulasztotta feljelenteni egy 1957. március 9-én, Martonvásáron végrehajtott razzia elkövetőit, akik három embert vertek órákon keresztül. A vád kiegészült még tizenegy darab, engedély nélkül tartott lőszer miatt is, amelyeket 2012. szeptember 10-én foglaltak le a lakásán tartott házkutatáskor.

Biszku Béla érkezik a mai ítélethirdetésre

Stiller Ákos

Az elsőfokú ítélet szerint a Nyugati téri eseményekkel kapcsolatban nem állapítható meg a felbujtás. A salgótarjáni sortűz ügyében viszont felelősnek találta Biszkut a bíróság. A bíró az indoklásban megjegyezte: már húsz évvel ezelőtt hasonlóan vélekedett a Fővárosi Bíróság a salgótarjáni sortűzzel kapcsolatos eljárásban. Ott a bűntettek végrehajtóit ítélték el, Biszku most felbujtóként felel – mondta a bíró, aki szerint központi elhatározás volt a fellépés, és ez alapján hajtották végre a sortüzet. Biszku későbbi, belügyminiszteri tevékenysége miatt viszont nem állapítható meg a felelőssége, így a martonvásári razzia ügyében felmentették.

A bíróság indoklása szerint Biszku 1956 végén úgy látta, hogy keményen fel kell lépni az "ellenforradalmárokkal" szemben. Meggyőződése volt, hogy a karhatalmi szerveknek erősödniük kell, mert csak velük lehet megoldani a helyzetet. Biszku és társai a katonai tanácson keresztül utasítást adtak, hogy radikálisan le kell számolni a központi hatalommal szemben fellépőkkel, vagyis a karhatalom feladatává tették a fellépést. A bíróság nem fogadta el azt az érvelést, hogy a salgótarjáni sortűz elszigetelt eset, és egy szabadcsapat műve lett volna.

Biszku a háborús bűntett mellett bűnös a kommunista rendszer tagadásában is, mivel tagadta, hogy a koncepciós perek folytak volna. Ezzel a bíróság szerint megsértette az áldozatok hozzátartóit. Bűnös lőszerrel való visszaélésben is, bár korábban engedéllyel tartott fegyvert.

Az ügyészség továbbra is fenntartja, hogy a vádlott által elkövetett háborús bűntett súlyosabb büntetést érdemel, ezért fellebbeznek. Biszku ügyvédéje is fellebbez, elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért. Az ügyész emellett kérte Biszku előzetes letartóztatását, mert szerinte az ítélet miatt fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. Magyar Gábor, Biszku védője erre azt mondta: "Ne vicceljünk!". Az ügyvéd szerint szökésveszélye nem áll fenn, mert akkor az orvosi ellátása sem lenne biztosított. A bíró elutasította az ügyészi indítványt.

"Fejezzük be!"

Az ügyészség arra építette a vádat, hogy Biszku tagja volt a forradalom után újjáalakult állampárt, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának (IIB), így a hatalom legfőbb birtokosai közé tartozott, és közvetve ő felügyelte azokat a karhatalmi egységeket, amelyek a sortüzeket és más bűncselekményeket végrehajtották. Az ügyészség levéltári forrásokkal – az MSZMP jegyzőkönyveivel – kívánta bizonyítani, hogy Biszku többször is kemény, határozott fellépésről beszélt, ami nem közvetlen utasítás, de abban a történeti környezetben „ideológiai tűzparancsként” értelmezhető.

Stiller Ákos

A védelem álláspontja szerint viszont az egész eljárás politikailag motivált, már az azt megalapozó törvényt is csak azért hozták meg, hogy Biszku Bélát el lehessen ítélni. „A vádhatóság szakmaiságát felülírta a politikai megfelelési kényszer” – mondta védőbeszédében Magyar Gábor ügyvéd, Biszku védője. A védelem érvelése szerint senki nem büntethető azért, ami az elkövetés idején nem volt bűncselekmény, márpedig a háborús büntettet 1956-ban a magyar jog nem ismerte. Az ügyvéd vitatta azt is, hogy Biszkunak köze lett volna a karhatalom felállításához, hiszen abban az időben még nem volt a kormány tagja.

A perbeszédek hosszúra nyúltak, kora délután a bíró meg is kérdezte a vádlottat, van-e olyan állapotban, hogy már kedden kihirdesse az ítéletet, vagy napolja el a tárgyalást, mire Biszku Béla annyit mondott: "Fejezzük be!"

Törvényt hoztak az elítéléséért

A Biszku elleni vádemelésnek hosszú előtörténete volt. A rendszerváltás után visszavonultan élt, a neve már szinte feledésbe is merült, míg 2010-ben Novák Tamás és Skrabski Fruzsina dokumentumfilmet nem forgatott róla Bűn és büntetlenség címmel. Ebből kiderült, hogy az egykori belügyminiszter nem bánt meg semmit, sőt, a Duna TV-nek adott interjúban fenntartotta azt a véleményét, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, a megtorlások pedig jogszerűek voltak (emiatt egy jobbikos képviselő feljelentést tett ellene a kommunizmus bűneinek tagadása miatt. Ez az ügy megjárta az Alkotmánybíróságot is, a testület pedig kimondta, hogy nem alkotmányellenes a kommunista bűnök tagadását tiltó büntető törvénykönyvi tényállás.

A volt kommunista politikus feltűnése ösztönzött arra egy, a hágai Nemzetközi Büntetőjogi Bíróságnál dolgozó jogászt, Gellért Ádámot, hogy 2010 őszén egy jogi állásfoglalást küldjön a Nemzeti Nyomozó Irodának (NNI). Ebben kifejtette, hogy nemzetközi jogi alapon, emberiesség elleni bűnök miatt még mindig felelősségre lehetne vonni az 1956-os megtorlások irányítóit. Az NNI ezt a dokumentumot továbbküldte a Fővárosi Főügyészségnek, amely feljelentésként értelmezte, és elutasította, arra hivatkozva, hogy a megtorlásokat „az elkövetéskor hatályban lévő jogszabályok szerint kell elbírálni”, úgy viszont már elévültek.

Stiller Ákos

Valószínűleg ez is vezethette a Fidesz kezét, amikor 2011 végén előbb az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé, majd idén tavasszal, a negyedik módosítással az alaptörvény szövegébe iktatta azt a rendelkezést, amely szerint „nem tekinthetők elévültnek” a kommunista diktatúrában „a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével” elkövetett bűnök. Gulyás Gergely fideszes képviselő előterjesztésére egy külön törvényt is elfogadtak „az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről”.

Ez a törvény kimondta, hogy a nemzetközi egyezményekben el nem évülőnek minősülő bűntetteket Magyarországon is mindig számon lehet kérni, még akkor is, ha az elkövetés idején hatályos jog szerint amúgy évülnének. A lex Biszku néven is emlegetett törvény emellett felelevenítette a „kommunista bűncselekmény” fogalmát, amely eredetileg az 1991-ben elfogadott, de az Alkotmánybíróság által megsemmisített Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényben szerepelt. Ezek olyan bűnök, amelyeket az elkövetésük idején is büntetni kellett volna, de mivel a pártállam nevében, vagy annak érdekében követték el azokat, politikai okból nem indult miattuk büntetőeljárás.

Gellért Ádám tavaly a hvg.hu-nak azt mondta, 2010-ben ő úgy találta, hogy csak nagyon közvetett lehet Biszku felelőssége a salgótarjáni sortűz ügyében, ezért is döntött úgy annak idején, inkább Biszku későbbi, belügyminiszteri tevékenységére koncentrál. A nemzetközi jogász szerint a megtorlásokban egyértelműbb Biszku felelőssége, ráadásul dokumentumok sokaságán szerepel az aláírása, amelyek alapján bizonyítani lehetett volna a felelősségét. Az ügyészség viszont egyetlen, kisebb súlyú ügyet, a martonvásári razziát emelte ki ebből az időszakból, és inkább a nehezebben bizonyítható sortüzekre koncentrált.