hvg.hu: David Cameron és Orbán Viktor elszigetelődött Európában – a Jean-Claude Junckert kettőjükön kívül egységesen az Európai Bizottság  elnökévé választó brüsszeli uniós csúcs előtt és utána is ilyen értelmezéseket lehetett hallani, olvasni mindenhol. Ön hogy látja a helyzetet?

Jonathan Knott: Nem szeretném Orbán Viktor helyzetét kommentálni, de David Cameron számára a kérdés elvi jelentőségű volt: ahelyett, hogy az eddig megszokott, demokratikus és minden esetben egyhangú döntést eredményező metódust folytattuk volna (miszerint az állam és kormányfőket tömörítő, az EU legfőbb döntéshozatali szervének számító Európai Tanács maga választja ki a jelöltet – a szerk.), egy senki által el nem fogadott, az alapszerződésekben nem szereplő módszer került előtérbe (ezúttal az Európai Parlament mondta ki Juncker jelöltségét, amit a Tanács elfogadott, David Cameron és Orbán Viktor ellenszavazatával), és a demokratikusan megválasztott államfőktől elvették a jogot a Bizottság elnökének kiválasztására.

Ez a jövőben bármikor újra megtörténhet: az Európai Parlament – anélkül, hogy módosítanák az alapszerződéseket – magához vonhat jogköröket demokratikus testületektől. David Cameron ez ellen tiltakozott, és ezért ragaszkodott hozzá, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően legyen szavazás a Bizottság elnökéről, mert nyíltan el akarta mondani, hogy rossz az irány. A Bizottság elnökének politikailag függetlennek kell lennie. Most, hogy az EP politikai frakcióinak alkujaként nyeri el posztját, ez nem érvényesül. Ez szerintünk veszélyes. Ezért mondta azt, hogy ez egy rossz nap volt Európa számára.

hvg.hu: A Junckert támogatók viszont azzal érveltek, hogy ez a legdemokratikusabb út, hiszen az EU egyetlen, a polgárok által közvetlenül választott szervezete, a Parlament mondta ki a végső szót.

J. K.: Én ezt nem így látom. Az a Lisszaboni Szerződésben is benne van, hogy az EU-választások eredményét figyelembe kell venni, de a végeredmény szerintem nem egyszerűen az volt, hogy az Európai Néppárt helyeket veszített. Többről van szó, az európai polgárok azt üzenték május 25-én, hogy elégedetlenek az egész unióval, úgy, ahogy van. Ez volt az üzenet: előretörtek az EU-szkeptikus pártok, de a legfontosabb mégis az érdektelenség, hogy egyes országokban 15 százalék körül volt a részvétel. Ugyanakkor ez a választás semmiben nem szólt Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki jelöléséről. Volt  olyan felmérés, amely szerint a szavazók közül is csak 15 százaléknyian ismerték fel, mint egy lehetséges jelöltet. Ez minden, csak nem demokratikus felhatalmazás. Ezzel szemben sokkal erősebb legitimációt jelent, ha a nemzeti kormányok a mögött álló demokratikus felhatalmazással megegyeznek a Bizottság  elnökéről.

hvg.hu: Semmilyen pozitívumot nem lát a csúcsot illetően?

J. K.: Lesz júliusban egy megválasztott bizottsági elnökünk, ez pozitív. A brit kormány természetesen együttműködik majd Jean-Claude Junckerrel. Másrészt a két „nem” szavazat megmutatta, hogy magával a módszerrel is bajok vannak, és, hogy foglalkozni kell a kérdéssel a jövőben.

A brit álláspont szerint Európa rossz irányba tart

Stiller Ákos

hvg.hu: Diplomatákkal, szakértőkkel beszélgetve azt láttuk: sokan furcsállták, hogy a britek és a magyarok nem neveznek meg legalább egy saját jelöltet, akit szembe állíthattak volna Junckerrel, ehelyett csak annyit közöltek, hogy bajuk van a jelőlésével. Többek szerint csak taktikai megfontolásokból is ez lett volna a helyes, hátha sikerül még egy-két tagállamot maguk mellé állítani.

J. K.: De ez korábban nem így működött, és mi a bevált módszerhez ragaszkodtunk, hogy üljünk le, és válasszunk valakit, aki mindenkinek jó. Egyébként sem lett volna túl sok esélye annak, akit esetleg megnevezünk.

hvg.hu: A korábbi módszert azért bírálták, mert az EU vezetői egy zártkörű vacsorán, ki tudja milyen alkuk eredményeképpen választották ki a Bizottság elnökét. José Manuel Barroso is „sötét ló” volt. Most ez egy sokkal transzparensebb folyamat volt, nyilvános vitákkal, akit érdekelt, a tévében is megnézhette akár.

J. K.: Akkor nézzük ismét a szikár tényeket: ahogy említettem, Németországban a választók 15 százalékénak volt egyáltalán bármilyen fogalma Junckerről, és a megválasztásáról. Megnézhetjük ezt a többi tagállamban is, és azt látjuk, hogy az arányok ugyanilyenek lesznek. Ez alapján Juncker legitimitása abszolút nulla. Mi olyan rendszert szerettünk volna, amiről a tagállamok konszenzussal döntöttek a Lisszaboni Szerződés megalkotásakor. Ennek a rendszernek az alapja, a legitimációja az, hogy a választók által demokratikusan a hatalomba emelt állam-, és kormányfők döntenek. Ez sokkal demokratikusabb, mint ami most történt. Erre mondta David Cameron, hogy hatalmas visszalépés volt az egész, miközben persze egy sor fontos előrelépés is volt ezen a csúcson, csak azokra kevesebb figyelem irányult.

hvg.hu: Mikre gondol?

J. K.: Több fontos döntés született, hogy Európa ismét a jólét, és prosperitás irányéba induljon el. Szükség van a nemzetállamok, a nemzeti parlamentek megerősítésére, és arra, hogy az EU rugalmas legyen: ismerje el, hogy azok az országok, melyek nem akarnak a mostaninál mélyebb integrációt, ugyanolyan tagállamok, mint a többiek. Hogy többféle ország létezik ebből a szempontból az EU-ban. Szerintünk nagyon fontos eredmény, hogy elindultunk ebbe az irányba.

hvg.hu: Nem tart attól, hogy Nagy-Britannia indult rossz irányba, olyanba, amelyik előbb-utóbb kivezeti az Unióból? Hogy David Cameron is belpolitikai csapdába kormányozta magát azáltal, hogy engedett az EU-szkeptikus erők nyomásának?

J. K.: Ez szerintem rossz interpretáció. David Cameron többször deklarálta már, meggyőződése, hogy Nagy-Britannia helye az EU-ban van. De egy jól működő EU-ban – és ezzel a szándékkal egyáltalán nincs elszigetelődve. Ez az üzenet: az Európai Uniónak vissza kell szereznie legitimitását a választópolgárok körében. Mert veszélyes, hogy az Unió vezetői a homokba dugják a fejüket, és nem veszik észre, hogy ez a legitimitás elporlad. Ezért lesz szükség egy reformista Bizottságra.

Nagy-Britanniában nem hisznek a mesterséges rezsicsökkentésben

Stiller Ákos

hvg.hu: Aláírták Ukrajna, Grúzia és Moldova társulási megállapodását is. Ennek milyen hosszabb távú hatása lehet?

J. K.: Ezek fontos döntések, van okunk az ünneplésre. És egy nagyon fontos üzenet Oroszországnak, hogy itt az idő a konfliktus enyhítésére, mert Európa kiáll Ukrajna mellett, le kell tenni a fegyvereket, véget vetni az erőszaknak. Szerencsére vannak pozitív jelek a túszok elengedését illetően.

hvg.hu: Orbán Viktor azt mondta a csúcs után, az európai energiaárak ügyében is fontos előrelépések történtek, az EU vezetői kezdik elfogadni azt a magyar álláspontot, hogy az „energia olyan termék, amit a verseny nem tesz olcsóbbá”. Szerinte ezért árszabályozásra, mesterségesen alacsonyan szabott árakra van szükség. Mi a brit álláspont?

J. K.: Nem ragadnám ki a kérdést az energiabiztonság és a klímaváltozás kontextusából, mert ezek ugyanolyan fontosak. Mi – gondolom, ezzel nem árulok el nagy meglepetést – nem hiszünk a mesterségesen megszabott energiaárakban, úgy gondoljuk, az energiabiztonság legfontosabb alapja az ellátás biztonsága, és a szolgáltatók közötti verseny. Ez az alapja a nukleáris programunknak is, ami a létrejövő egységes energiapiac részeként a versenyt elősegítve járulhat hozzá az energiaárak csökkentéséhez. Ezen kívül az egyes nemzetek által alkalmazott energiamix a klímaváltozás céljait kell, hogy szolgálja. Vagyis mi másképp látunk sok mindent, de ez nemzeti hatáskör, senkit nem akarunk meggyőzni arról, hogy az energia ügyét csak úgy lehet kezelni, ahogy mi tesszük.

hvg.hu: Magyarország egy sor más tagállammal azon küzd, hogy az EU energiapolitikájában a „megújuló” energiaforrások helyett a „tiszta” energiaforrásokon legyen a hangsúly, vagyis az atomenergia ugyanolyan elbírálás alá essék, mint a nap-, vagy a szélerőművek, ebben Nagy-Britannnia ugyanúgy gondolkodik, ön szerint el lehet ezt érni?

J. K.: Valóban, ha a kérdés lényegét nézzük, akkor az úgy merül fel: képesek leszünk-e csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ezáltal megvédeni a bolygót? Ebben az EU megállapíthat kibocsátási értékeket, de onnantól minden tagállamnak magának kell eldöntenie, hogy éri el ezeket.

hvg.hu: Radoslaw Sikorski kiszivárgott beszélgetése, melyeken a magyar mellett a brit kormányfőről  is dehonesztáló módon beszél, milyen hatással lehetnek a brit-lengyel kapcsolatokra?

J. K.: Magánbeszélgetéseket nem kommentálok, de nem hiszem, hogy ezek e beszélgetések bármilyen hatással is lennének a kapcsolatainkra. Lengyelország a szoros szövetségesünk, nagyon jól együtt tudunk működni.

hvg.hu: Mégis, nem volt döbbenetes, hogy két köztudomásúan angol-barát lengyel politikus ilyen durva kifejezésekkel bírálja David Cameront?

J. K.: Ismétlem, magánbeszélgetéseket nem kívánok kommentálni.

hvg.hu: Akkor egy még érzékenyebb kérdés: minek tulajdonítja a katasztrofális vébé szereplésüket? (Jonathan Knott híresen nagy futball rajongó, a West Ham Unitednek szurkol – a szerk.)

J. K.: Bárcsak tudnám a választ, azonnal megírnám Roy Hodgsonnak. De ön is tudja, hogy nagyon fiatal csapatunk van, hónapokkal a vébé előtt nagyon alacsonyak voltak a várakozások a szereplésünket illetően – mondjuk a csoportkörből azért mindenki továbbjutást várt. Új válogatottat építünk fel, és az egész vébé egyelőre azt mutatja, hogy az európai csapatok gyengébben szerepelnek. Ez mindenesetre ez figyelmeztetés nekünk is, hogy változásokra van szükség az angol fociban. A vébé pedig így is fantasztikus, nagyon érdekes figyelni, ahogy a világfutball változik. Szerintem a fő kérdés: vajon vége van-e a tiki-takának, és jön-e az ellentámadásokra épülő játék?