Elítélték a nagykovácsi hitelezőt agyonlövő hármast

Tarkón és arcon lőtték a most elítélt elkövetők azt a nagykovácsi férfit, aki egyiküknek rendszeresen hitelezett, de annak mindene ráment a törlesztésre.

  • MTI MTI
Elítélték a nagykovácsi hitelezőt agyonlövő hármast

Tizennyolc, illetve tizenhét év fegyházra ítélte első fokon, nem jogerősen a 2011-ben Nagykovácsiban elkövetett emberölés első- és másodrendű vádlottját a Budapest Környéki Törvényszék, az ügy harmadrendű vádlottja tíz év börtönbüntetést kapott – közölte a törvényszék csütörtökön.

A három férfit az ügyészség előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból elkövetett emberöléssel és más bűncselekményekkel – lőfegyverrel és lőszerrel visszaéléssel – vádolta meg. Az elsőrendű vádlottat felbujtóként, a másodrendűt tettesként, a harmadrendűt bűnsegédként ítélték el. 

Az áldozat holttestére annak nagykovácsi házában egy ismerőse talált rá 2011. augusztus 22-én. A rendőrség megállapította, hogy az elsőrendű vádlott többször is kölcsönt kért az áldozattól, 2006-2007-ben már többmilliós összegeket, ami után havi egymillió forint kamatot adott. A törlesztést egyre nehezebben tudta fizetni: személygépkocsija, édesanyja autója és az édesanyja nevén lévő garázsok is az áldozat birtokába kerültek. 

A bűncselekmény elkövetését a másodrendű vádlott vállalta, aki az eladósodott férfi üzlettársa volt, közös bevételük pedig a kölcsönök törlesztésére ment el. Az elkövető a nagykovácsi ingatlan vevőjelöltjeként jutott be a házba augusztus 19-én, és a férfit előbb tarkón, majd mintegy 50 centiméterről arcon lőtte. Hárommillió forintot zsákmányolt, majd égő gyertyákat helyezett el a házban, leszerelte a gáztömlőt a vezetékről, és megnyitotta a csapot, hogy a ház felrobbanjon. 

A megszerzett pénzből a fegyvert szállító harmadrendű vádlott is részesedett. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosításért, a védelem felmentésért és enyhítésért fellebbezett.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?