Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Nem csak sima személyi változást jelent a magyar külpolitikában, hogy Martonyi János visszavonulása mellett a Külügyminisztérium második legfontosabb pozíciójában, a parlamenti államtitkári székben is csere lesz. A HVG információi szerint Szijjártó Péter váltja Németh Zsoltot. Ezzel lényegében Szijjártó külügyminiszterségét készítik elő, hiszen továbbra is tartja magát az a hír, hogy a leendő külügyér, Navracsics Tibor szeptemberben uniós pozícióba távozhat.
Szijjártó érkeztével a külügy új pályára állhat. Orbán Viktor kormányfő és volt szóvivője, a Miniszterelnökség mostani külügyi és külgazdasági államtitkára mélyen bizalmatlan ugyanis a nyugati szövetségesi viszonyokkal, azok jövőjével kapcsolatban. Orbán beállt a „Nyugat alkonyát” már lassan évszázada hirdetők táborába, s minden erejével azon van, hogy amennyire lehet, függetlenítse az országot szövetségi kötelékeitől – persze az azokból nyerhető haszon megtartásával.
Szijjártó Péter. Fegyelmezett árnyék
Fülöp Máté
Martonyi és Németh esetében soha nem volt kérdés, hogy atlantista elkötelezettségűek, azaz a NATO és az Európai Unió (EU) szövetségi rendszerét nem kérdőjelezik meg. Személyük garanciát jelentett arra, hogy szoros kapcsolatokat ápol a kormány az Egyesült Államokkal is, és tekintetbe veszik regionális céljait. Nem sikerült ugyanakkor elérni, hogy Orbánt fogadja is Obama elnök, az amerikai meghívás elmaradása mindenféleképpen jelzésértékű egy elvileg szoros szövetséges ország vezetése számára.
„Az Európai Unió intézményei – legyen szó a bizottságról, az Európai Parlamentről vagy akár a miniszterelnököknek a tanácsáról – alkalmatlanok arra, hogy az Európa előtt álló történelmi kihívásokra válaszokat fogalmazzanak meg” – jelezte meggyőződését a miniszterelnök tavaly nyáron tusnádfürdői beszédében. Ezért szerinte minden nemzetállamnak magának kell megtalálnia a megoldásokat problémáira, s ezeket az útkereséseket az EU-nak tiszteletben kell tartania, nem pedig összeférhetetlenségi és bírósági eljárásokkal lehetetlenné tennie. Ugyanakkor Orbán abban bízik, hogy az eurózóna államai magukra találnak, hiszen ez minden tagállamnak jó, ám szerinte a zónán kívülieket hagyni kellene, hadd járják a saját útjukat.„Nem az képviseli jól a nemzete érdekeit, aki blokkszerűen viselkedve behátrál állandóan egy feltételezett szövetségi érdekrendszerbe, és abból akarja levezetni, hogy mit tehet és mit nem” – érvelt Orbán a nagykövetek éves konferenciáján 2011-ben. Mint kifejtette, az a jó külpolitika, amelyik nem kérdőjelezi meg a transzatlanti elkötelezettséget, de a lehető legmélyebb, a magyar gazdaság számára legelőnyösebb együttműködést hozza létre Kínával, Oroszországgal, az arab világgal vagy a felemelkedő közép-ázsiai térséggel.
Szijjártó Orbán régi bizalmasaként e politika hűséges végrehajtója. Mint tavaly egy előadásában kifejtette, megváltozott a külpolitika lényege, ezért új prioritási rendszert helyeztek a magyar külpolitikai gondolkodás középpontjába, s „ezt az új cél- és szempontrendszert keleti nyitásként szoktuk emlegetni”. Ez azt is jelenti, hogy a fókusz egyre inkább a külgazdaság területén keresendő, a külpolitikai tevékenység legfontosabb célkitűzése az, hogy az ország a lehető legerősebben érvényesítse nemzetközi gazdasági érdekeit.
Ez a koncepció azonban a külpolitikát elvek nélküli, forráshajszoló gépezetté silányítja, melynek hatékonyságát a megkötött gazdasági szerződések számában mérik majd. Nyilvánvaló persze, hogy minden lehetőséget ki kell használni a szövetségesi rendszeren kívül álló források megszerzésére, ám ez nem jelenti azt, hogy egész kül- és gazdaságpolitikát kellene erre alapozni. A keleti nyitás keretében olyan országok kegyeiért fut versenyt Magyarország, melyek nem éppen a demokráciájukról híresek, mint a Kaukázus egyes államai, az arab országok vagy akár Kína. Az egyik fő irány Oroszország, az ott most történtek pedig jelzik, milyen nehéz lesz az érdekalapú külpolitikát összeegyeztetni a szövetségesek értékrendjével. A balti államok vagy Lengyelország nehezen tolerálja, ha az orosz veszélyt az európai hatalmak nem veszik komolyan. Nem lesz könnyű feladat egyszerre fenntartani a közép-európai országok szoros együttműködését, a visegrádi négyek útkeresését az orosz veszéllyel szemben, ugyanakkor elfogadtatni az orosz hitelre alapozott paksi atomerőmű-bővítést. „Mostanra kiderült, hogy Oroszország szét akarja bomlasztani a Nyugat egységét, és nemcsak azt, hanem a háború utáni európai rendet is” – jelentette ki budapesti látogatásán a hétvégén Anne Applebaum neves amerikai történész és publicista (Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter felesége). „Az egyetlen mód, amivel a Nyugat ezt ellensúlyozni tudja, ha egységes marad” – vonta le a következtetést, ami a magyar külpolitikának olyan új irányt szabhatna, amit Orbán és leendő külügyminisztere, Szijjártó mindenféleképpen el akart kerülni.
Az európai–orosz viszony Németország álláspontjától is függ, s úgy tűnik, a Merkel-kabinet inkább tompítaná a szembenállást. Ezt jelzi, hogy az EU-val kapcsolatos fenntartásai ellenére éppen a szintén visszafogottságot javasló Orbánt hívták meg fő előadónak arra az Európa jövőjéről szóló fórumra, amelyen Merkel mellett szociáldemokrata külügyminisztere, Frank-Walter Steinmeier és Christine Lagarde, az IMF nagy hatalmú elnöke is részt vesz.
A Fidesz-alapító, s 1990 óta parlamenti képviselő Németh eltávolítása posztjáról – információink szerint bizottsági elnöki tisztet kap majd a parlamentben – a külpolitikai irányok teljes átalakítását vonhatja maga után. Távozása nyomán feltehetően megkezdődik az apparátus átszervezése is a Szijjártó által megkívánt orientációkra. Márpedig Orbán Viktor már 2012-ben megmutatta az irányt a nagyköveti értekezleten: „jó eredményt csak fegyelmezett katonákkal lehet elérni”.
