Hasad az ország, de a propaganda egyben tartja
Gondolt egy nagyot az Emberi Erőforrások Minisztériuma és összehívott egy konferenciát “Védelem, aktivitás, képessé tevés – Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” mottóval, hogy megmutassa mennyit tett a kormány a szegénység felszámolásáért. A párbeszéd elmaradt, viszont ízelítőt kaptunk abból, hogyan lehet sikerpropagandát folytatni 400 ezer szegény gyerek tudomásul vételével.
“Kérem, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat, ha az Úr hív, azt nem így teszi” – kezdett erősen a "Szegénység Magyarországon; esélyek, lehetőségek 2015” konferencia moderátora Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nyitóbeszéde előtt. Az Emmi által gründolt konferencia hangsúlyozott célja volt a párbeszéd a “két oldal” között, de eredményét tekintve inkább szólt arról, hogy a kormányoldal elmondhassa: Magyarország jó úton jár a szegénység csökkentésében.
A hvg.hu értesülései szerint múlt héten Balog Zoltán behívta beszélgetni magához Ferge Zsuzsa szociológus professzort, és megkérte, beszéljen ő is a konferencián, mert illő volna, ha valami szembenállás mégis megjelenne. Ferge állítólag azzal a feltétellel vállalta a felkérést, hogy az előadások után következzen vita, amibe Balog kezdetben bele is ment, végül "vita" címszó alatt előre megírt kérdésekre válaszoltak a kormány részéről. Ferge megtartotta előadását, de más érdemi szerepe nem volt a kormánykritikus oldalnak, mint hogy asszisztáljon a párbeszéd minimumához. Az is érdekes, hogy egy képviseleti demokráciában a “párbeszédről” nem jut eszébe a minisztériumnak, hogy más parlamenti pártokat is megszólaltasson, sajnos ez az attitűd a rendezvény egészére rásütötte a bélyegét.
Balogék lassan felszámolják a szegénységet
“Szegényből egy is eggyel több a megengedhetőnél, főleg ha gyerek” – ismertette hitvallását Balog Zoltán. A párbeszéd jegyében rögvest le is szögezte, hogy “értelmetlen politikai csatározás” arról vitázni, hogy nő vagy csökken a szegénység, mert a tények egyértelműek.
A tények pedig makacs dolgok. Magyarország GDP-jének 21,3 százalékát költi szociális kiadásokra, aminél a mi régiónkban arányaiban többet csak Szlovénia költ erre a területre, tette hozzá, igaz, az uniós átlag 28,3 százalék. “A szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatával érintettek aránya a második Orbán-kormány alatti 32,4 százalékról 31,1 százalékra mérséklődött (2011-2013), ezen belül a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya 25,7 százalékról 23,9 százalékra csökkent. Közölte, azok aránya is csökkent, akiknek fizetési hátralékuk van: a 2011-es 26,4 százalékról három év alatt 24,9 százalékra” – Balog pontosan kivonatolta a KSH-adatokat. Hogy értsük: ezek 1-2 százalékpontos változások, azaz ezer magyarból 257 helyett mondjuk már csak 239 él súlyos nélkülözésben.
Balog elmondta azt is, hogy 2011 óta többen tudják fűteni otthonukat, a családi adókedvezménynek köszönhetően 4 százalékkal nőttek a reálbérek, a minimálbér összegét is felemelték, és kevesebben élnek a szegénységi küszöb alatt, mint az EU-átlag. Utóbbihoz azért nem árt hozzáfűzni, hogy relatív szegénységről van szó, ami azt jelenti, hogy az átlagos jövedelem bizonyos aránya alatt sorolnak valakit ide. 2011-ben Magyarországon havi 227 eurós kereset alatt számítottak valakit szegénynek, a listavezető Norvégiában 1820 eurónál többet kellett annak zsebre raknia, aki nem akart szegény lenni.
Balog az Alaptörvényt idézte, miszerint “mindenki magáért felelős, az állam felelőssége csak az egyéné után következik.” Egyedül a gyermekekkel szemben megengedőbb, nekik “szomorúan néz a szemükbe”, helyettük a szülőkre néz szúrósan, mert őket okolja a helyzetért. A Fidesz csodafegyverének beállított közmunkaprogramot emelte ki: a politikájuk középpontjában továbbra is az aktivizálás áll. Ennek propagálására a Rikárdó-vonatra is felült némi késéssel: nagy örömmel tudatta, hogy 2015 első újszülöttjének édesapja is közfoglalkoztatott, tisztességesen adózó állampolgár; és azt is teljes természetességgel fűzte hozzá, hogy a férfinak van ugyan szakképesítése, de nem dolgozhat a szakmájában, mert nincs pénze KRESZ-vizsgára.
Drámai gyerekszegénység
Ferge Zsuzsa is üdvözölte a „párbeszédet”, de szerinte ez legfeljebb óvatos első lépés, a valós kérdés az, hogy a kormányoldal számol-e a későbbiekben a kritikus hangokkal. Úgy tudjuk, elvben kéthavonta lesznek hasonló rendezvények, workshopok és szociális kérdésekkel foglalkozó folyóirat is készül.
A szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy a hosszabb távú trendeket nézve Balog téved abban, hogy útját állták volna a gyerekszegénységnek: 2009 után olyan drámaian nőtt meg ennek a mértéke, hogy kis csökkenés szinte törvényszerű. A kétmillió legszegényebb magyar közül 700 ezer gyerek, 620 ezer gyerek lakik penészes vagy beázott lakásban, és tízből négy 17 év alatti a legszegényebb ötödbe tartozik. A gyerekek csoportján belül különösen rosszul állnak a 6 éven aluliak. A szegénység újratermelődésének pedig jelenleg semmilyen közpolitika nem szab érdemben gátat, pedig a valóságban “nincsenek Münchausenek, akik kihúzzák saját magukat a mocsárból” – mondta Ferge, aki szerint a tankötelezettség, valamint a büntethetőség korhatárának leszállítása, a köz- és felsőoktatási “reformok”, a jobban élőket segítő újraelosztó rendszer együtt tovább rontják a rosszabb körülmények közé születettek életesélyeit.
A szegénységi kockázat által fenyegetett csoportok jószerivel a rendszerváltás óta ugyanazok: alacsony végzettségűek, munkanélküliek, falusiak, sokgyermekesek, gyereküket egyedül nevelők, romák. Viszont míg 1992-ben a leggazdagabb ötödbe tartozók csupán hatszor annyit kerestek, mint a legszegényebbe soroltak, addig 2012-ben a szorzó már kilencszeres. “Hasad az ország” – kommentálta Ferge a jövedelmi egyenlőtlenségek tendenciózus növekedését. Szerinte a kormányzat tud a tényekről, de ahelyett, hogy lépne, sikerpropagandával félreinformál.
Ferge után Czibere Károly, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár mutatott be egy egészen különleges produkciót: fél órán át beszélt mindenféle konkrétum nélkül egy “A magyar kormány szociális intézkedései” feliratú dia előtt. Cserébe többször elmondta, mennyire örül a párbeszédnek, és hogy végre ugyanazokkal a számokkal dolgozik mindenki: a KSH adataival. A Központi Statisztikai Hivatalt amúgy 1871-ben alapították.
A statisztikusok szerint is a gyerekek vannak bajban
A Tárkitól Tóth István György a foglalkoztatás és a szegénység összefüggéseiről mutatott sok-sok grafikont, majd ezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a foglalkoztatás 10 százalékos növekedése a szegénység mértékének 2,5-3 százalékos változását vonja maga után. (A foglalkoztatási ráta 2,9 százalékkal nőtt 2009 óta – szerk.) Tehát összefügg a két mutató, de a foglalkoztatáspolitikát mindig ki kell egészíteni szociális intézkedésekkel. Odaszúrt a közmunkaprogramnak is azzal a kijelentésével, hogy a mélyszegénységből kitörést az segítené a legjobban, ha ezeket az embereket képessé tennék arra, hogy versenybe szállhassanak állásokért. Ehhez az iskolai egyenlőtlenséget és szelekciót kellene szerinte csökkenteni, valamint az inaktívakat és az alacsony iskolai végzettségűeket megcélozni különböző közpolitikákkal.
“Az átlag magyar bérből 1960-ban 438 kg, 2013-ban viszont 536 kg kenyeret lehetne vásárolni” – érzékeltette Kincses Áron a KSH-tól, hogy mennyivel jobban élünk, mint 53 éve, azonban még így is sok a szegény és a deprivált Magyarországon. A jövedelmi és munkaszegénység és a depriváltság különböző mutatói alapján majdnem 3,5 millió ember érintett, de azt hozzátette Kincses, hogy ez a valós szegénységnél jóval szélesebb kör, valamint a depriváltsági index esetlenségét is kritizálta. Ő mutatott először számokat arról, hogy a szegények között jelentősen felülreprezentáltak a romák. Szaknyelvi újítás bevezetését is sürgette: gyermekszegénység helyett szerinte inkább szegény háztartásban élő gyerekről kellene beszélni, mert nem a gyerek a szegény, hanem a családja. Aminek az is az oka, hogy a gazdagabb családok átlagos gyerekszáma 1,9, a legszegényebbeké pedig 4,9.
A rezsicsökkentés családtámogatásnak is ideális
Scharle Ágota arról beszélt, hogy ha valamilyen értékelv mentén nem is szolidáris valaki embertársaival, attól még közgazdaságilag is belátható, hogy jó egy országnak a szegénység csökkentése. A humán erőforrásba beruházásból nem csak a gazdaság, hanem a politikai közösség is profitálhat. Rengeteg tanácsot sorolt a kormánynak, hogy mit tegyen, ha 2020-ból visszatekintve nem akarja csóválni a fejét, többek között a környező országok jó gyakorlatait ajánlotta tisztes figyelmükbe.
A kormány családpolitikájának semmihez nem fogható csodálatosságát ismertette Novák Katalin, család és ifjúságügyért felelős államtitkár. A GYES-t visszaállították 3 évre, a GYED-et körülbelül 40 százalékkal emelték, valamint a GYED-extra és a családi adókedvezmények is jó ösztönzők szerinte a családalapításra. 2014-ben 800 milliárdot költöttünk családtámogatásra, ami a GDP 2,7 százaléka, és az adókedvezmények ebben még benne sincsenek. A felsorolás bővíthető a már 2. évfolyamban is járó ingyentankönyvvel, az ingyenes közétkeztetés bővítésével, a családi otthonteremtési kedvezmény szélesítésével, és természetesen a rezsicsökkentés is ott díszelgett az egyik slide-on.
Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár főleg a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról beszélt, ami kiemelten a romákat célzó szakpolitikai felzárkóztató program. A hátrányos helyzetű gyerekek iskolakezdését segítő Biztos Kezdet Gyerekházakból már 114 működik országosan, javarészt a leghátrányosabb helyzetű régiókban. A gyerekesély programok mellett Langerné telepi rekonstrukciókat célzó komplex programot is bemutatott, amit a valós párbeszéd jegyében egy “Miskolc” bekiabálás zavart meg, de az előadó nem reagált rá semmit.
Az előadók után kerekasztal-beszélgetés követezett, ahol Szécsény jegyzőjétől, Jászladány polgármesterén át, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökéig mindenki elmondta, hogy minden a lehető legjobb. Ilyen jó talán még sosem volt. Ezek után kérdések következtek, melyek többnyire a közmunkaprogram visszásságait hánytorgatták fel, például valaki aziránt érdeklődött, hogy mit lehet tenni, ha a helyi fideszes csak olyanokat dolgoztat, akik rá szavaztak. Balog először komolyan azt javasolta, hogy forduljanak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, majd humorából tartott rövid ízelítőt, és azt mondta, az lett volna a legegyszerűbb, ha a fideszesre szavaznak.
A közmunka nem szociálpolitika, hanem filozófia
A hivatalos programot Rétvári Bence miniszterhelyettes zárta, aki Kincsesre licitálva elmondta egy csomó mindenről, hogy mennyivel többet vehetünk belőle ma, mint 1960-ban. Jobban élünk, mint 53 éve! – ezt sajnos nem mondta, pedig jó szlogen lett volna. Szerinte az adatokból világos, hogy a “kis- és a nagypénzűeknek is” megsokszorozódtak a lehetőségei, például annyit takarítanak meg a magyarok, hogy havonta 33 milliárdot fektetünk államkötvénybe.
“Filozófiai különbséget” érzékelt Rétvári a Fidesz szociálpolitikájában az eddigi kormányokéhoz képest: segélyek helyett inkább munkáért adnak juttatásokat az embereknek, úgyhogy azt javasolta, a szociális transzfereket ne nagyon nézegesse senki, attól nem kezdenek el nőni. “A magyar piacgazdaság alapja a munka” – visszhangozta a miniszterhelyettes Tusványost. A közmunka minimum marad, az Orbán rezsim nem “segélyt és alamizsnát, hanem munkát és méltóságot” osztogat.
A szórványos taps után a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke újra megragadta a mikrofont, és külön megköszönte a kormánynak az Erzsébet-programot.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
