A társadalom pontosan úgy viselkedik, mint egy ember. Tud szeretni, tud lelkesedni, ha kell lángolni, sőt meghalni akár, de tud csalódni is. És most csalódott – fogalmazott Bencsik András, aki szerint a társadalom most nem az iránnyal elégedetlen, hanem a stílussal van baja.

„Nem leváltani akarja a kormányt, hanem vissza akarja kapni régi kedves Fideszét, aki mellett nyolc éven át hűségesen kitartott, s akit 2010-ben olyan magasba emelt, mint még senkit sehol, soha” – vélte.

Bencsik szerint Tapolcán nem azért szavazott a hétvégi időközi választáson a többség a Jobbikra, mert a radikálisok szellemi teljesítményét – ha van olyan – értékeli, hanem mert abba az illúzióba kapaszkodik, hogy a mai Jobbik olyan, amilyennek a Fideszt látta, amikor együtt álmodtak szebb jövőt.

A Demokrata főszerkesztője a tapolcai eredményből azt a következtetést vonta le: ha az kormánykritika lett volna, akkor a baloldal erősödik, de az erőtlen maradt.

Szerinte érzelmi kérdésről van szó, és „hidegagyú társadalomtechnikusok” soha nem lesznek képesek megérteni, hogy micsoda hatalmas erő, micsoda mérhetetlen érték a szeretet, csak amikor elvész. „A szeretet ugyanis történelmi kategória” – állapította meg.

Orbánt már 1990-ben megszerették, de 1998-ben hódította meg az ország szívét. „Ő volt a mesebeli legkisebb fiú, aki elnyerte a királylány kezét és vele a fele királyságot. Aztán a másik felét 2010-ben adták oda neki az emberek – fogalmazott Bencsik.

Ez a szoros érzelmi kapcsolat 2014 után eltűnt, jöttek helyette „újhullámos ficsúrok lehetetlenül szűk nadrágokban és zakókban” – tette hozzá.

Bencsik úgy véli, hogy mindez tavaly ősszel kezdődött, és benne van az amerikaiak keze, akik a hatszoros békemenetelésben felismerték az Orbán-rendszer erejét és gyengeségét.