- Nyolc napot hagyna a váratlanul előkerült lelőhelyek feltárásával kapcsolatos döntésre a kulturális örökségvédelmi törvény módosítása.

- Egy átlagos autópálya-szakasz feltárásáért 1056 embernek kéne megállás nélkül dolgoznia, hogy a munka 30 naptári napon belül befejezhető legyen.

- A Magyar Régész Szövetség arra kéri Áder Jánost, ne írja alá a törvénymódosítást.

A kiemelt jelentőségű közlekedési beruházások gyorsításáról szóló törvényjavaslatot Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter nyújtotta be április 20-án, és múlt kedden fogadta el az Országgyűlés. A törvény, amennyiben azt Áder János köztársasági elnök aláírja, olyan korlátozásokat vezetne be az autópályák és a gyorsforgalmi utak építéséhez kapcsolódó régészeti feltárások tekintetében, melyekkel kapcsolatban nemcsak komoly szakmai, de jogi aggályok is felmerülnek. 

Az új törvény kimondja, amennyiben olyan régészeti lelőhelyet vagy leletet találnak építkezés közben, melynek meglétéről nem tudtak, az a kivitelezést nem hátráltathatja. Ha a lelet a kivitelezés hátráltatása nélkül mégsem lenne menthető, akkor arról a minisztert értesíteni kell. De ahhoz, hogy a kivitelezést legfeljebb 30 nappal el lehessen halasztani, a miniszternek 8 napon belül kell döntenie erről. Ellenkező esetben a lelőhely méretétől és jelentőségtől függetlenül elpusztítható, a „kivitelezést (az építkezést – a szerk.) az értesítést követő 9. napon folytatni kell”. 

Maximum 30 nap

MTI / Mészáros János

A gyakorlat azt mutatja, hogy a régészeti feltárásokat végző vidéki múzeumoktól egy hivatalos levélnek képtelenség eljutnia nyolc nap alatt el a miniszter asztaláig, hogy a benne foglaltakról ennyi idő alatt még döntés is szülessen. Emellett az építkezéseket megelőző régészeti vizsgálatok a ma rendelkezésre álló legmodernebb eszközökkel sem képesek arra, hogy teljesen kizárják bizonyos régészeti emlékek váratlan előkerülését a kivitelezés földmunkái során. Ezért a gyakorlatban ez a rendelkezés a régészeti örökségünk nagyon komoly veszélyeztetését jelenti, amely pótolhatatlan pusztítást végezhet. „Példátlannak találom, hogy egy törvény utasítást adjon a régészeti lelőhelyek elpusztítására” – nyilatkozta a hvg.hu-nak Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség elnöke.

30 nap: nonszensz

És itt van rögtön a következő vitatott pont: az elfogadott törvény értelmében egy adott beruházás valamennyi lelőhelyének teljes felületű feltárását összesen 30 naptári – időjárási viszonyoktól független – nap alatt el kell végezni. A húszéves megelőző feltárási gyakorlat azt mutatja, hogy egy régészeti feltáró csapat, amelyben 2 régész, 5 régésztechnikus és legalább 15 munkás dolgozik, egy átlagos régészeti lelőhelyen 30 munkára alkalmas munkanapon nagyjából 7500 négyzetméter ásatást képes végrehajtani. 

Vegyük példának a M4-es autóút építését megelőző, jelenleg is zajló feltárást a Berettyóújfalu – Nagykereki országhatár közti 32 km-es szakaszon, ami 36 hektár alapterületen összesen 31 régészeti lelőhelyet érint. Mindez azt jelentené a gyakorlatban, hogy a fent említett 36 hektáros szakaszt 30 nap alatt 48 régészeti stáb bevonásával lehetne a törvényben rögzített határidőre feltárni. Ez számszerűen 96 régész, 240 régésztechnikus és 720 munkás, azaz összesen 1056 fő folyamatos, pihenőnap nélküli munkavégzését tenné ki. „Ilyen szabad kapacitás az egész országban nincs, mivel összesen pár száz régész dolgozik” – jelentette ki Lassányi. 

Itt kap jelentőséget a módosítás egy másik pontja: a kiemelt útépítéseknél ugyanis a régészeti feladatellátásba vagy annak egyes részmunkálataiba nem akkreditált intézmény vagy szervezet is bevonható lenne. Ez egyrészt teljesen ellentmond a márciusban elfogadott MvM-rendeletnek, ami a régészeti feltárást végző szervezetek akkreditációjának feltételeiről szólt. Ez a valóságban azt jelentené, hogy a szereplők szakmai kompetenciája ellenőrizhetetlenné válna. Az MRSZ szerint ez legkevésbé sem segíti elő a gyors munkavégzést.

Minden eszközzel 

A módosítások között szerepel olyan abszurd pont is, miszerint technikai felszerelés is elszámolható lenne annak érdekében, hogy a régészeti feltárást olyan napokon is folytatni lehessen, amelyeket egyébként jogszabály arra alkalmatlannak ítélt. Márpedig a vonatkozó kormányrendelet értelmében vannak olyan körülmények, amikor sem anyagi ráfordítással, sem egyéb technikával megtámogatva sem megfelelőek a terepviszonyok a nemzetközi és hazai protokollnak megfelelő ásatásra. Ilyen feltételeket teremt például a fagyott vagy teljesen felázott talaj, a belvíz vagy a talajvíz szintje, a csapadék mennyisége vagy jellege, vagy a rendkívüli időjárással összefüggő esemény miatt elrendelt riadó. Az MRSz úgy véli, az újonnan elfogadott törvény bevezetése ily módon a régészeti emlékek ellenőrizhetetlen és nagymértékű pusztulását vetíti elő. „Napokról és hetekről beszélünk, miközben a régészettől függetlenül évekig folynak autópálya kivitelezések” – magyarázta Lassányi. 

A Magyar Régész Szövetség ezekből kiindulva arra kéri Áder Jánost,  hogy ne írja alá a törvénymódosítást, mivel az nem egyeztethető össze a nemzetközi és hazai régészeti örökségvédelem elvárásaival és gyakorlatával. Visszavonhatatlan károkat okozna a nemzeti örökségnek. Elmondásuk szerint reménykedésre adhat okot az Ab június eleji határozata, amely érvénytelenítette állami földvagyonról szóló törvény nemzeti parkokkal kapcsolatos módosítását. A jogászok szerint azonos jogelv alapján Alaptörvénybe ütköző a kulturális örökségvédelmi törvény módosítása is, hiszen nem lehet csökkenteni védelem alatt álló értékek korábban már meghatározott védettségi szintjét.