A 42 éves Lendvai Andreát nem kímélte az élet. Édesanyja halálával 1996-ban megörökölt egy 260 ezer forint hátralékkal terhelt józsefvárosi önkormányzati bérlakást. Kért részletfizetési kedvezményt, de mivel a nevére kellett íratni a főbérleti jogot, egy majdnem ugyanakkora összegű kezelési költséget is kapott a nyakába, és ezzel már azon értékhatár fölé került, amikor még adnak kedvezményt.

„Azt mondták, időnként fizetgessem, és mivel évente kétszer lehet kérvényezni a részletfizetést, próbálkozzak”, emlékezett vissza Andrea, aki jogcím – és szerződés – nélküli lakóként próbálta törleszteni a tartozást. Nagyfia ekkoriban jött világra: csakhogy születése előtt röviddel meghalt az apa, az egyedül maradt Andreáról pedig öt évvel később derült ki, hogy operálhatatlan agydaganata van, ami időnként csontáttéteket képez. A kezelések miatt Andrea nem tudott folyamatosan dolgozni, ami elég volt ahhoz, hogy eladósodása súlyosbodjon, és hogy a gyermekvédelem „átmenetileg” – három és fél évre – elvegye tőle a gyerekét, akit csak ügyvédi segédlettel tudott visszaszerezni.

„Mindent megtettem, hogy eltartsam a gyerekemet”

„Kereskedelmi szakképzettségem van, elvégeztem hozzá őrző-védő, meg cukrásztanfolyamot is, nem vagyok az az otthonülős fajta, mindent megtettem, hogy eltartsam a gyerekemet” – mondta Andrea, aki sokáig párkapcsolatot sem akart, de aztán lett egy élettársa és még egy fia.

Várady István / A Város Mindenkié

A józsefvárosi önkormányzat sajtóközleményében azt állította, hogy többször is felajánlott segítséget a családnak, de azokat az asszony nem fogadta el. „A felajánlás az volt, gondozásba veszik a két kiskorú gyermekemet. Aztán még javasolgattak különféle alapítványi otthonokban történő elhelyezést is, de nem akartam lemondani erről a lakásról.” Az önkormányzat vagyonkezelő szervezete, a Kisfalu Kft. arra hivatkozik, hogy többször ígértek nekik részletfizetést, de ahhoz, hogy megkössék a szerződést, be kellett volna mutatniuk a lakásbérleti szerződést, amit az adósság miatt nem engedélyeztek.

Ebben a 22-es csapdájában pörögtek éveken keresztül, mígnem a családsegítőn keresztül eljutottak a Hálózat Alapítványhoz. A közreműködésükkel sikerült elintézni, hogy megkapják a részletfizetési lehetőséget, és annak feltételeként megköthessék a lakásbérleti szerződést. 2015 júniusában úgy nézett ki, hogy annyi év után végre egyenesbe kerülhetnek: nem volt közüzemi tartozásuk, és a tartozásrendezés keretében befizettek 250 ezer forintot.

„Köszönj el az osztálytársaidtól”

Az önkormányzat azonban közbelépett: egyik napról a másikra nemcsak az ő esetükben, hanem valamennyi hasonló ügyben megszüntették a részletfizetési eljárás lehetőségét. Két nappal a kilakoltatás előtt tudták meg, hogy jön a végrehajtó. „Még ő volt a legemberségesebb, mert beadott egy halasztási kérelmet, persze hiába.” Az önkormányzat az utolsó pillanatban is leállíthatta volna a kilakoltatásukat, de csak a gyámhatóságtól telefonáltak, mikor viszi be a kisebbik gyereket az Alföldi utcába. Őt az iskolában is azzal zaklatták, hogy köszönjön el az osztálytársaitól, mert rendőrök jönnek érte.

A kilakoltatás végül tavaly október 15-én, nagy médiavisszhang közepette megtörtént. A hajléktalan emberek érdekvédelméért tevékenykedő A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistái megpróbáltak egy erőszakmentes demonstrációval (testükkel eltorlaszolták a bejáratot) megakadályozni a hatósági intézkedést, de végül csak azt érték el, hogy a rendőrök elvitték és hét órán át őrizetben tartották őket. A szabálysértési eljárás („jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség”) néhány hete került a bíróság elé. (Erről lásd keretesünket a cikk végén.)

Várady István / A Város Mindenkié

Mint azt az AVM aktivistája, Pósfai Zsuzsanna a hvg.hu-nak elmondta, az önkormányzat megosztja a bérlőket segítségre érdemesekre és érdemtelenekre, ezzel pedig elfedi a probléma rendszerszintű okait. Míg a XIV. kerületben egyetlen kilakoltatás sem volt tavaly, addig Józsefvárosban saját adatszolgáltatásuk szerint is több mint 300, amin látszik, lehet úgy működtetni a helyi lakásfenntartási támogatási rendszert és adósságkezelést, hogy a nehéz sorsú családok ne kerüljenek krízishelyzetbe.

A hajléktalanság peremén

Az AVM adatai szerint a fővárosban több mint 40 ezer önkormányzati tulajdonú lakás van, és majdnem minden tizedik üresen áll. Az üresen álló lakások 4/5-e (3000 lakás) elvben kiadható lenne, ha az önkormányzatok felújítanák őket, akár a leendő bérlők bevonásával. A budapesti önkormányzatok évente több mint 200 millió forintot költenek az üresen álló lakások fenntartására (ebben a közös költség is benne van). Ennyi pénzből – havi 20 ezer forintos támogatással számolva – több mint 800 család lakhatását lehetne segíteni.

Az AVM-hez eljuttatott adatok alapján az összes kiadott önkormányzati lakás 54%-a hasznosul szociális alapon megállapított bérrel. A lakások jelentős részében a lakók költségelvű vagy piaci alapú lakbért fizetnek. Míg az I. kerületben a legmagasabb a szociális alapon kiadott lakások aránya (95%), a VII. és VIII. kerületben a legalacsonyabb (9-9%), ami főleg Józsefváros lakosságát tekintve igen torz lakáspolitikát tükröz. Különösen, ha hozzávesszük, hogy Józsefvárosban indult a legtöbb kilakoltatási eljárás (2014. január 1. és 2015. július 1. között 454 végrehajtás és 305 lakáskiürítés volt), emiatt 100 család került a hajléktalanság peremére.

Megígértem, mire kijön, lesz otthonunk

Andreának a tavalyi októberi kilakoltatást követően csontvelőkezelésre kellett mennie Ausztriába – közben egy átmeneti szállóról járt dolgozni, és albérletet keresett.

Várady István / A Város Mindenkié

„A nagyfiam egy volt osztálytársánál lakott, a férjemet befizettem egy szociális szállóba, ahol figyelni tudtak a súlyos betegségére, a kisállatok, ahányan voltak, annyifelé kerültek. Amikor a kisfiam két hét után kórházba került, megengedték, hogy ott aludjak. Sikerült megnyugtatnom, hogy nem fordulhat elő, hogy bárki onnan elvigye őt. Megígértem neki, hogy mire kijön, addigra lesz otthonunk. Lett is. A kezelések révén találtam valakit, aki kiadta nekünk a lakását, sőt a kilakoltatás után akadt egy mentorunk is, egy nagyszerű ember, aki azt mondta, bármikor számíthatunk rá. A Tescóban dolgozom egy éve, és most már a nagyfiamat is felvették oda, tudjuk fizetni az albérletet – és a tartozást is.”

Merthogy az „anyai örökség” csak ketyeg tovább: 1 millió 200 ezer forint, havi 30 ezret vonnak miatta Andrea nyugdíjából. Az AVM szerint azzal, hogy Kocsis Máté polgármester utóbb a képviselő-testületi ülésen a kilakoltatásokhoz vezető hivatali ügymenet felülvizsgálatát kérte és másfél hónappal előbbre hozta a kilakoltatási moratóriumot, elismerte, hogy az önkormányzat problémásan kezeli a lakáskiürítési ügyeket.

Az önkormányzattól megkérdeztük, hogy tavasszal folytatni kívánják-e a téli moratórium miatt szüneteltetett elhelyezés nélküli kilakoltatás gyakorlatát, de nem kaptunk választ.