"Egy torz ösztönlény voltam" – drogfüggők "iskolájában" jártunk
Négyen ültek a Halotti beszédet elemző magyarórán a Megálló Csoport Alapítvány tantermében egy hétfői napon. Ennél azért többen szoktak lenni, de ilyenkor sokaknál még "tart a hétvége". A szenvedélybetegeket motiválni művészet, megnéztük, hogyan csinálják.
Függő vagyok, készülök az érettségire
– mutatkozott be a 37 éves Ónodi István, a Megálló Csoport Alapítvány legidősebb diákja. Kamaszként szakmunkásiskolát végzett, utána elment dolgozni, hogy legyen pénze. Hiba volt – mondja István, aki drogos mélyrepülését egy nyolcéves kapcsolatának megszakadása után kezdte. "Nem bírtam elviselni a fájdalmat és a magányt", eleinte csak pia és fű kellett, majd a partidrogok és a dizájnerdrogok, egy idő után már mindennap. Most már látja, hogy szándékosan keverte magát olyan helyzetekbe, amelyek felbosszantották vagy elkeserítették, mert arra is a drog volt a válasz. Akkor jött rá, hogy gáz van, mikor reggel az első gondolata a díler volt. De mivel akkor sem lépett, elveszített mindent, a munkáját, az albérletét, és a családja is elfordult tőle.
"Egyszer, amikor egy buszmegállóban találtak meg a rendőrök, másodszorra kerültem be a toxikológiára" – idézi fel a meghatározó januári éjjelt, majd segítséget kért, és az aznapi dátumot beletetováltatta az alkarjába. 11 hetet volt bent. "Az első hónap arról szólt, hogy megnyugodjak, hogy ne érezzem a kétségbeesést, hogy újra embernek érezzem magam. Akkor már ugyanis sem a környezetem, sem én nem tartottam magam embernek. Egy torz ösztönlény voltam."
A Nyírő Gyula kórház addiktológiai osztályán vezetett terápiás csoportban ismerkedett meg a drogfüggőkkel foglalkozó Megálló Alapítvány terápiás programvezetőjével, Oláh Péterrel. Először sportterápiára – focizni – járt el a megállósokhoz, majd tavaly beiratkozott az oktatásra is. Azt mondja, iszonyú nehéz volt az újrakezdés, de ma már hiányozna, ha nem jönne, és már segítőként is dolgozik egy csoportban. Már vannak céljai: májusban érettségizne, terápiás segítő vagy szociális munkás akar lenni, érettségi mindhez kell, utóbbinál még főiskola is. A legfontosabb azonban, hogy józan maradjon. Volt ugyanis visszaesése: akkori párja zugivó volt, beszállt mellé: "Azt hittem, hogy drogfüggőként az alkoholt tudom kontrollálni. De egy függő nem tud kontrollálni semmit."
A családból csak az anyja volt az, aki végig kitartott mellette. "Nem vagyok büszke arra, akivé a drogok tettek. Követtem egy mintát, amit születésemtől fogva láttam a környezetemben és ennek ez lett a vége.
Arra viszont büszke vagyok, hogy ezt meg tudtam szakítani és változtattam rajta."
Azt hiszik, bármikor le tudják tenni a drogot
"Ide majdnem mindenki úgy jön be, hogy ő egy szuperhős, miközben durván vakvágányon van az életük" – mondja Oláh Péter, vele is az alapítvány érettségi-felkészítőjén találkoztunk. A csalóka magabiztosság ellenére rettenetes lelki, szellemi, és olykor fizikai állapotban érkeznek a fiatalok, a népszerű dizájnerdrogok ijesztő pusztítást végeznek rajtuk. Általában azért jönnek, hogy az alapítványi oktatás keretében érettségit szerezzenek, lehetőleg azonnal, miközben még azt sem ismerik be, hogy függők.
Amikor megtudják, hogy fél év droghasználat után akár 1-1,5 év rehabilitáció is következhet, sokszor meghátrálnak, és rövidebb-hosszabb időre eltűnnek, hogy azután újra visszatérjenek. "Azt gondolják, bármikor le tudják tenni a drogot, és akármikor le tudnak érettségizni, aztán hamar szembesülnek vele, hogy még a 45 perces órát sem tudják végigülni" – mondja Oláh Péter.
A Megállóban komplex terápia folyik, melynek a színház- és zeneterápia, az önismereti és sportfoglalkozások mellett része egy speciális tanulmányi felkészítő program is, ennek részeként lehet érettségit tenni. Először azonban a résztvevőket vissza kell szoktatni a tanulásra, a leckeírásra, és el kell érni, hogy belső igényükké váljon a bejárás.
"Újra kell építenünk a kapcsolataikat, önbizalmukat, a látásmódjukat" – mondja Oláh Péter. Már az is egy-két éves kemény munka, míg egy fiatal eljut odáig, hogy képes legyen elkezdeni a felkészülést az érettségire. Évente 15-20 diák tanul itt, de 6-8 fős csoportokban folyik a munka, egyénre szabott haladással. A hétfő nehezen indult be: reggel 10-kor csak négy diák üldögélt magyarórán. "Nem a legjobbkor jöttetek, ilyenkor náluk még tart a hétvége" – magyarázza Oláh Péter.
A közoktatási intézményekhez képest sokkal lazábbak a keretek a Megállóban, például senkit nem szidnak le vagy nem kérnek számon, és a szülőknek sem árulkodnak, akkor sem, ha elmarad egy hiányzás igazolása. Egyrészt, mert nem tanköteles korú emberekről van szó – mindenki 16 éven felüli –, másrészt meg azzal elárulnák őket és ebben a terápiában különösen fontos a bizalom.
A lemorzsolódás nagy, 40-50 százalék, de újrakezdeni vagy folytatni bármikor lehet. Papp Nikolett speciális tanulmányi felkészítő és reintegrációs programvezető azt mondja, 4 éves tanulmányi tervet vázolni tilos, attól ugyanis elmenekülnének a diákok. A felelősségvállalással, elköteleződéssel is gondjaik vannak, a terápiával ez is változik.
"Az ide érkező diákok egyéni tudásszintjéről először méréseket végzünk. Van, akinek 22 évesen írás-olvasási problémája van, de mi vagyunk az elsők, akik erről papírt szerzünk, ugyanis a fiatalok nagyon el vannak hanyagolva, a korábbi intézményük inkább szabadulni akart tőlük. Nálunk viszont megtalálják azokat a srácokat, akik között normálisan tudnak fejlődni" – mondja Kathy Zsolt, az alapítvány elnöke.
A Megálló pedagógusai nem az elmaradt jegyekre hajtanak, hanem arra, hogy később a diák megállja a helyét egy munkahelyen is. "A szenvedélybetegek képtelenek kitartóan, hosszú ideig teljesíteni, ezért azt kell megérteniük, hogy nem az a fontos, hogy mindenből a legjobbak legyenek, mert ennek lehet, hogy az az ára, hogy a következő hullámvölgyben már vállalhatatlanul teljesítenek." Amíg a diák el sem ismeri a saját függőségét, hosszútávon nem lesz rendben: egy jól sikerült vizsga után beszív és eltűnik.
Nem azt hajtogatják, hogy a drog rossz
A szenvedélybetegeket motiválni művészet.
A legjobb motiváció, hogy mi egy csoport vagyunk. A közösség a legjobb húzóerő, és az is erőt adhat, hogy itt sorstársakról van szó
– fejti ki Oláh Péter. A házban az egyik fő szabály, hogy a tanórákra tisztán kell érkezni, a terápiás foglalkozásokat és a ház egyéb szolgáltatásait bárki igénybe veheti az együttélés szabályainak betartásával. Általában jót tesz a kliensnek, ha a többiektől hallja, hogy nem jó, amit csinált.
"Azt nem mondják senkinek, hogy a drog rossz, ezért ne drogozz" – mondja Oláh. "Ez butaság lenne, menekülnének innen, hiszen pont azért használják a drogot, mert jó érzést ad nekik. Inkább arról beszélgetünk velük, hogy a drog mennyire változtatta meg az életüket, a kapcsolataikat, a hozzáállásukat."
Bár itt már az sikertörténetnek számít, hogy valaki benne marad a rendszerben, vannak kiugró kivételek. "Több mint 10 évvel ezelőtt egy anya gyakorlatilag, mint egy csomagot lerakta ide a 17 éves fiát, mert az összes iskolából kitették. Az első hónapban a fiú nem szólt senkihez. Az anyukája minden nap behozta. Elkezdtünk dolgozni, tagja lett a közösségnek. Elkezdett változni, tanulni.
Most a második egyetemét végzi, Angliában"
– idézi fel Oláh Péter, hozzátéve, hogy a szülők ennél általában türelmetlenebbek, már az első héten betelefonálnak, hogy hol tart a gyerek. "Ilyenkor megmondjuk neki, hogy sehol. Az kemény." Van hozzátartozói csoport is, ahol a szülők meg tudják beszélni a problémákat. Azt viszont nekik is meg kell tanulniuk, hogy nem az a törődés, ha tudom, hol tart a gyerek a tanulásban, hanem az, ha hagyom, hogy magától ismerje fel, érdeke bejönni és itt lenni – teszi hozzá.
Arról semmilyen statisztika nincs, hogy hány gyerek hagyja ott az iskolát szerhasználat miatt, azonban "a cucc nem lett kevesebb, ezáltal a szerhasználó sem. Sőt, fiatal szerhasználó több van, mint bármikor" – mondja Oláh, aki szerint a drogos diákoknak korábban sem volt túl sok lehetősége a tanulásra, azonban az új oktatási rendszerrel ez tovább szűkült.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
