Aki jutányos áron akar nyugdíjast venni, az most a karácsonyi szezonban akciós áron megteheti: csak egy tízezer forint értékű Erzsébet-utalványt kell házhoz szállítatnia, decens kísérőlevél társaságában, hogy kitől is jött a küldemény, a miheztartás végett. A tízezer forint egyébként nem nagy ár egy nyugdíjasért, szavaz az bárkire, aki pénzt ígér, és főleg garantáltan ki is hozatja.

Ebben mondjuk a magyar nyugdíjas nem különbözik alapvetően az alatta lévő generációktól, legfeljebb kicsit lassabb, megfontoltabb, ami viszont nem azt jelenti, hogy réérne, sőt. És valószínűleg ez az, amit a post-truth alapú Kósa Lajos nem igazán ért meg, amikor azt hiszi, a nyugdíjas majd kvázi meghatódik attól, ha nem egy postás, hanem egy kétgyermekes, kiskosztümös kormányhivatali alkalmazott csenget be hozzá holtfáradtan és félig átfagyva: "Csókolom, hoztam az Erzsébetet és miniszterelnök úr levelét, bocsánat, rohanok tovább, még 38 nénihez és bácsihoz kell eljutnom ma, a holnapi napomat pedig ne is tessék kérdezni, szerintem végigalszom majd a szentestét."

És persze van egy még nyomósabb ok arra, hogy ne a postás kézbesítse az utalványt, köszönjük Kósa Lajosnak, hogy erre rávilágított: az elkényeztetett nyugger még elkapatná magát, azt hinné, ez jár neki:

Mivel a postás hozza a nyugdíjat, ha ő hozza ki az ajándék Erzsébet-utalványt is, akkor az a képzet keletkezhet, mintha ez egy rendszeressé váló juttatás lenne. (...) Még a látszatát is kerülni kell, hogy minden hónapban jár majd.

Mit tudnak, mit gondolnak ezek az emberek a – mondjuk most így – saját nyugdíjasaikról, saját népükről, már ha nem túlzó feltételezés az, hogy időnként kognitív folyamatok is történnek a közpénzből működtetett kis szürke agysejtjeikben? Miért kellett napokig mindent összehazudozni azért, hogy ne kelljen kimondani: azért nem a postásra bízták eleinte az utalványkihordás feladatát, mert az nem adekvát módon, az állami agitprop elvárásainak megfelelően adta volna át a cuccost?

És miért gondolják egyébként, hogy egy nyugdíjas hálásan beenged bárkit a lakásába, akin öltöny vagy kosztüm van, és azt mondja, a kormánytól jött? Ha nyugdíjat vagy utalványt hoz, simán átveszi tőle az ajtóban, a hozzá csatolt papíralapú hulladékot valószínűleg inkább nem reciklálja, mint igen, arra pedig, hogy a zsetont kormányhivatalnok, postás, közmunkás, katasztrófavédelmi szakértő vagy éhezőművész hozza, magasról tesz.

Mondhatnánk, hogy az össznépi felzúdulás hatására végül győzött a ráció, de akkor még mindig ott a kérdés: miért nem csak utalják a pénzt, mondjuk a nyugdíjjal együtt? Miért a limitált helyeken limitált dolgokra felhasználható, állami gazdasági szervezet által jelentős haszonnal forgalmazott Erzsébet-utalványt küldi a miniszterelnök úr, becses kísérőlevele társaságában? A választ szerencsére mindannyian pontosan tudjuk, csak ők feltételezik a maguk infantilis módján, hogy a 2,7 millió nyugdíjas így is, úgy is hálás lesz az utalványért, meg azért, hogy a 0,9 helyett 1,6 százalékkal nőnek a nyugdíjak jövőre. Meg azért, hogy majd szépen adóbevallást is kitöltenek a kormány ajándéka után. (Update: ezt végül levették napirendről.)

Nehéz belelátni a kormányzati szürkeállományba, itt a probléma része persze az, hogy ez az állomány már eléggé sötétszürke, és ez a tendencia a korral nem javul.

Nézzük az eredeti elképzelést: alig néhány napja a hivatalos álláspont az volt, hogy a kormányhivatalokban az égvilágon semmi fennakadást nem okozhat, "semmilyen hátránnyal nem jár" (© Kovács Zoltán államtitkár) a munkaerő ideiglenes átcsoportosítása, hiszen "a hivatalok szervezték többek között a földárveréseket, ami mellett a hivatali munka, az ügyintézés szintén folyamatos volt". Ha azt bírták, ezt is bírniuk kell, jó, kicsit hidegebb van, de majd a hozzá párosított biztonsági őr csihol egy kis meleget az öngyújtójával.

Kovács államtitkár egyébként ha kell, tud keményebben is fogalmazni ("A munkanapokon dolgozni kell, még akkor is, ha ezzel a sajtó egy része nem ért egyet"), de az ebben a cikkben is alaptalanul sokat emlegetett Kósa Lajos sem értette, mi a gond a hivatalnokok átparancsolásával. Hiszen ő még pontosan emlékszik rá Debrecenből, hogy közvetlenül karácsony előtt "nincs olyan hihetetlenül sok munka", különben is, ott van még a lojalitás.

...ha van munkaviszonya, és adnak neki munkát, mi az, hogy azt mondja, hogy nem szeretné.

Amúgy pedig mindenki tudja, hogy a NER-ben remek, mindenhez értő emberanyag dolgozik a kormányhivatalokban, egy napon talán még az X-Faktorba is benevezzük őket, hátha jól is énekelnek. Úgyhogy bármikor leküldhetjük ezt a 30 ezer tisztviselőt terepmunkára, ahogy ugye Mao is a földeken dolgoztatta az értelmiséget, nem árt az senkinek, egy kis kulturális forradalomba még senki nem halt bele. Ja, de.

Az igazán szórakoztató azért az, hogy most, amikor fordult a kocka, odafentről simán leszólhatnak a Magyar Postára, ugyan fontolja már meg, mennyiért is viszi ki azokat az utalványokat, vö. hogyan ugráltassuk a mi kezünkben lévő intézményeket. Lázár János legalábbis most azt kéri, hogy "a cég tegyen egy újabb, gyorsabb és olcsóbb megoldási javaslatot arra, hogy minden nyugdíjas még karácsony előtt megkaphassa a neki járó Erzsébet-utalványt".

Ha pedig a Posta nem oldja meg a kormányzati agitprop problémáját, magára vethet, nyilván, és akkor hamarosan postásokat is látunk majd a közmunkások mellett árkokat ásni. Vagy betemetni.