Tetszett a cikk?

Mao is a földeken dolgoztatta az értelmiséget, nem árt az senkinek, egy kis kulturális forradalomba még senki nem halt bele. Ja, de.

Aki jutányos áron akar nyugdíjast venni, az most a karácsonyi szezonban akciós áron megteheti: csak egy tízezer forint értékű Erzsébet-utalványt kell házhoz szállítatnia, decens kísérőlevél társaságában, hogy kitől is jött a küldemény, a miheztartás végett. A tízezer forint egyébként nem nagy ár egy nyugdíjasért, szavaz az bárkire, aki pénzt ígér, és főleg garantáltan ki is hozatja.

Ebben mondjuk a magyar nyugdíjas nem különbözik alapvetően az alatta lévő generációktól, legfeljebb kicsit lassabb, megfontoltabb, ami viszont nem azt jelenti, hogy réérne, sőt. És valószínűleg ez az, amit a post-truth alapú Kósa Lajos nem igazán ért meg, amikor azt hiszi, a nyugdíjas majd kvázi meghatódik attól, ha nem egy postás, hanem egy kétgyermekes, kiskosztümös kormányhivatali alkalmazott csenget be hozzá holtfáradtan és félig átfagyva: "Csókolom, hoztam az Erzsébetet és miniszterelnök úr levelét, bocsánat, rohanok tovább, még 38 nénihez és bácsihoz kell eljutnom ma, a holnapi napomat pedig ne is tessék kérdezni, szerintem végigalszom majd a szentestét."

És persze van egy még nyomósabb ok arra, hogy ne a postás kézbesítse az utalványt, köszönjük Kósa Lajosnak, hogy erre rávilágított: az elkényeztetett nyugger még elkapatná magát, azt hinné, ez jár neki:

Mivel a postás hozza a nyugdíjat, ha ő hozza ki az ajándék Erzsébet-utalványt is, akkor az a képzet keletkezhet, mintha ez egy rendszeressé váló juttatás lenne. (...) Még a látszatát is kerülni kell, hogy minden hónapban jár majd.

Mit tudnak, mit gondolnak ezek az emberek a – mondjuk most így – saját nyugdíjasaikról, saját népükről, már ha nem túlzó feltételezés az, hogy időnként kognitív folyamatok is történnek a közpénzből működtetett kis szürke agysejtjeikben? Miért kellett napokig mindent összehazudozni azért, hogy ne kelljen kimondani: azért nem a postásra bízták eleinte az utalványkihordás feladatát, mert az nem adekvát módon, az állami agitprop elvárásainak megfelelően adta volna át a cuccost?

És miért gondolják egyébként, hogy egy nyugdíjas hálásan beenged bárkit a lakásába, akin öltöny vagy kosztüm van, és azt mondja, a kormánytól jött? Ha nyugdíjat vagy utalványt hoz, simán átveszi tőle az ajtóban, a hozzá csatolt papíralapú hulladékot valószínűleg inkább nem reciklálja, mint igen, arra pedig, hogy a zsetont kormányhivatalnok, postás, közmunkás, katasztrófavédelmi szakértő vagy éhezőművész hozza, magasról tesz.

Mondhatnánk, hogy az össznépi felzúdulás hatására végül győzött a ráció, de akkor még mindig ott a kérdés: miért nem csak utalják a pénzt, mondjuk a nyugdíjjal együtt? Miért a limitált helyeken limitált dolgokra felhasználható, állami gazdasági szervezet által jelentős haszonnal forgalmazott Erzsébet-utalványt küldi a miniszterelnök úr, becses kísérőlevele társaságában? A választ szerencsére mindannyian pontosan tudjuk, csak ők feltételezik a maguk infantilis módján, hogy a 2,7 millió nyugdíjas így is, úgy is hálás lesz az utalványért, meg azért, hogy a 0,9 helyett 1,6 százalékkal nőnek a nyugdíjak jövőre. Meg azért, hogy majd szépen adóbevallást is kitöltenek a kormány ajándéka után. (Update: ezt végül levették napirendről.)

Nehéz belelátni a kormányzati szürkeállományba, itt a probléma része persze az, hogy ez az állomány már eléggé sötétszürke, és ez a tendencia a korral nem javul.

Nézzük az eredeti elképzelést: alig néhány napja a hivatalos álláspont az volt, hogy a kormányhivatalokban az égvilágon semmi fennakadást nem okozhat, "semmilyen hátránnyal nem jár" (© Kovács Zoltán államtitkár) a munkaerő ideiglenes átcsoportosítása, hiszen "a hivatalok szervezték többek között a földárveréseket, ami mellett a hivatali munka, az ügyintézés szintén folyamatos volt". Ha azt bírták, ezt is bírniuk kell, jó, kicsit hidegebb van, de majd a hozzá párosított biztonsági őr csihol egy kis meleget az öngyújtójával.

Kovács államtitkár egyébként ha kell, tud keményebben is fogalmazni ("A munkanapokon dolgozni kell, még akkor is, ha ezzel a sajtó egy része nem ért egyet"), de az ebben a cikkben is alaptalanul sokat emlegetett Kósa Lajos sem értette, mi a gond a hivatalnokok átparancsolásával. Hiszen ő még pontosan emlékszik rá Debrecenből, hogy közvetlenül karácsony előtt "nincs olyan hihetetlenül sok munka", különben is, ott van még a lojalitás.

...ha van munkaviszonya, és adnak neki munkát, mi az, hogy azt mondja, hogy nem szeretné.

Amúgy pedig mindenki tudja, hogy a NER-ben remek, mindenhez értő emberanyag dolgozik a kormányhivatalokban, egy napon talán még az X-Faktorba is benevezzük őket, hátha jól is énekelnek. Úgyhogy bármikor leküldhetjük ezt a 30 ezer tisztviselőt terepmunkára, ahogy ugye Mao is a földeken dolgoztatta az értelmiséget, nem árt az senkinek, egy kis kulturális forradalomba még senki nem halt bele. Ja, de.

Az igazán szórakoztató azért az, hogy most, amikor fordult a kocka, odafentről simán leszólhatnak a Magyar Postára, ugyan fontolja már meg, mennyiért is viszi ki azokat az utalványokat, vö. hogyan ugráltassuk a mi kezünkben lévő intézményeket. Lázár János legalábbis most azt kéri, hogy "a cég tegyen egy újabb, gyorsabb és olcsóbb megoldási javaslatot arra, hogy minden nyugdíjas még karácsony előtt megkaphassa a neki járó Erzsébet-utalványt".

Ha pedig a Posta nem oldja meg a kormányzati agitprop problémáját, magára vethet, nyilván, és akkor hamarosan postásokat is látunk majd a közmunkások mellett árkokat ásni. Vagy betemetni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!