Kik aratnak Simicskáék után a plakátokon, és miként kötődnek ők Orbán Viktor kevésbé ismert volt tanácsadójához? MIlyen a világ talán legkevesebb izgalommal járó választási kampánya, ami most zajlik Oroszországban? Sejti, mekkora vagyonra tette rá a kezét az állam, amikor beavatkozott a szolgáltatások piacán? Ilyen ügyek feltárásával jelentkezett e héten a HVG. Kocsis Györgyi szubjektív lapajánlója.
A Közszolgálati Egyetem frissen alapított közpénzügyi tanszékén új kurzus indul „Mennyi közpénz kompenzálja egy daliás jegybankelnök csábos tekintetét?” címmel. A kitűnőre vizsgázó hallgatóknak egyetlen adatot kell tudniuk: havi 1,7 millió forint. Elnézést, Kedves Olvasó, ön az erről a hírről szóló cikket az e heti HVG-ben még nem találja, de ami késik, nem múlik. Mostani lapszámunk Magyarország rovatának „Keres a nő” című cikke még csak azt összegezheti, miként fordítottak hátat az általuk papolt, sőt az alaptörvénybe is belefoglalt családi értékeknek a Fidesz politikusai, legutóbb például a válófélben lévő – jógaoktató titkárnőjének horribilis fizetéssel kedveskedő – MNB-elnök, Matolcsy György.
Jól tudjuk persze, hogy mielőtt Matolcsy unortodox módon értelmezte a keresztény értékeket, a gazdaságpolitikával már így tett. Tanúbizonyság rá Dosszié rovatunk összeállítása, amely kimutatja, hogyan államosított az utóbbi hat évben az Orbán-kormány mintegy 6 ezer milliárd forint vagyont, megfélemlítéssel megkaparintva azt magánszemélyektől, külföldi tulajdonosoktól, magyar vállalkozóktól, önkormányzatoktól. Aminek eredménye egyrészt a kormányzati retyerutya és oligarcharéteg üstökösszerű gazdagodása, másrészt a polgár kiszolgáltatottsága, harmadfelől a közszolgáltatások visszafejlődése és eladósodása lett. Igaz, a szerencse forgandó: könnyen lehet öregecskedő elnöknéből elzavart polgármester, kedvenc kormányoligarchából kegyvesztett pária. Enyves kezek című összeállításunknak két ilyen főszereplője is van: a korábbi politikai reklámkampányokon is meggazdagodott Simicska Lajost a mostaniban Tombor András Orbán-közeli biztonságpolitikai tanácsadó túrta ki a bizniszből, de már őrá is rájár a rúd. Lesz még magyar köztársaság, de nem liberális, hanem banán!
Ebben a – Szijjártó Péterrel is terhelt – környezetben szinte üdítő a lengyel külügyminiszter civilizált stílusa: a vele készült interjúban határozottan és kritikusan világítja meg a magyar és a lengyel kormány közti jelentős nézetkülönbséget Oroszországot illetően. A liberális, demokrata olvasó számára ez akkor is biztató, ha például menekültügyben nem feltétlenül osztja a varsói álláspontot, hiszen – mint Fókuszban rovatunkból kiderül – az illiberális állam fellegvárának számító Kremlben a hétvégi választások után is tovább él a kőkemény putyinizmus. Akad azért jó hír Világ rovatunkban is: a horvátországi választásokon nyertes jobbközép pártnak volt ereje szakítani korábbi nacionalista vezetőjével, így most európai stílusú, kompromisszumkész miniszterelnök várható déli szomszédunknál.
Közben a magyar társadalom még mindig a 2006-os „sajnálatos események” árnyaival viaskodik. A tíz évvel ezelőtti felfordulás okait és következményeit Vélemény rovatunkban két sajátos politikai személyiség világítja meg, a műfaj adottságai következtében speciális szempontjaikat előtérbe tolva. A távolságtartó olvasó számára a tényleges megvilágosodást persze csak az hozhatná el, ha a mindkét szerző számára muníciót adó titkosszolgálati jelentéseket nyilvánosságra hoznák. Ám ahogy a szocialista kormány nem volt erre hajlandó, a fideszes sem tette meg, pedig az utóbbinak még kétharmada is lett volna hozzá.
KOCSIS GYÖRGYI
szerkesztő
Nem az Amazon-alapító Jeff Bezos múlt heti esküvője volt az első celebesemény Velencében, de még egyik sem váltott ki ekkora tiltakozást. A közel 50 millió dolláros nászünnep a mérhetetlen pazarláson túl a társadalmi érzéketlenség jelképévé is vált.
Magyar Péter sem hagyta szó nélkül.
