Saját gyakorlatában példa nélküli, és összességében is meglepetést keltő döntést hozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság, mikor úgy ítélte meg, a miskolci megyei kórházban valóban megaláztak egy roma nőt szülés közben, noha az orvosok, szülésznők és egy takarító azt állította, egyáltalán nem hangzott el az orvos szájából, hogy "ti, cigányok úgyis csak a pénzért szültök".

Bár a kirótt 500 ezer forintos büntetést a kórház kifizette, és nem is fellebbezett a határozat ellen, mégis megjelentek olyan rasszista visszhangok, hogy hogyan voltak képesek hinni egy roma nőnek egy orvossal szemben. A nőt képviselő ügyvéd, Muhi Erika azt mondja, az EBH-nál számított, hogy a sértett nő végig következetes és egyértelmű vallomást tett, a kórházban pedig nem végeztek objektív, elfogulatlan vizsgálatot, ami alátámasztotta volna, hogy nem történt meg, amiről a sértett beszél.

„A kórház szavahihetősége megdőlt.”

A közvetett bizonyítékok voltak a döntők. A döntés jogerős, „ilyen formán bizonyosan mondhatjuk, hogy ez így történt” – mondja Muhi Erika. Az EBH részéről nem tudtunk senkivel beszélni, de a kórház sem akart reagálni az ügyre. Csiba Gábor főigazgató mindössze annyit válaszolt interjúkérésünkre, „amit az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozata tartalmazott, azt teljesítettük, egyéb mondanivalónk nincs”.

Képünk illusztráció.

Túry Gergely

Nem a beszólás a ritka, hanem az érdekérvényesítés

Több jogásszal, roma jogvédővel beszélve kiderült, nem ritka a szülő roma nők hasonló megalázása sem Miskolcon, sem más, romák által sűrűbben lakott település kórházában. A dolog azonban megáll akkor, amikor eljárást kellene indítani. A nők ugyanis attól tartanak, hogy ha vissza kell menniük a kórházba – mert mondjuk még szülnének gyereket –, akkor hátrány érné őket. És az sem biztos, hogy nekik adnának igazat. Mint ahogy itt sem látszott ez előre. Muhi Erika azt mondja:

„Nem tegnap kezdtem a roma jogvédelem területén dolgozni, mindennel találkoztam, amivel lehetett, én is azt mondtam volna, hogy ne indítson eljárást, mert esélytelen.”

A nőt azonban nem lehetett megállítani.

A szülés egyébként is nehéz terep, egy nőnek nem is kell romának lennie ahhoz, hogy megalázóan bánjanak vele. "A társadalmi rangéltrán elfoglalt hely nem garancia semmire" – mondja az Emma Egyesület vezetője, Fazakas Pálma. Az alapítványt névtelenül hívják nők, „jónevű budapesti kórházakból is naponta érkezik jelzés, hogy nem veszik figyelembe a család kívánságát, megalázóan beszélnek velük, kiskorúsítják a szülő nőket, semmi beleszólásuk nincs a folyamatba.” Ők ugyanúgy nem tesznek panaszt, mint a roma nők.

Shutterstock

Az Európai Roma Jogok Központjának (ERRC) jogásza, Gellér Judit azt mondja, nincs statisztika arról, hogy hány esetben marasztalnak el szolgáltatót, állami intézményt etnikai diszkrimináció miatt, azonban volt olyan ügyük, amit elbuktak. Egy férje miatt romának tartott miskolci nőt a beleegyezése nélkül sterilizáltak, ebben az esetben a kórház nem tudta igazolni aláírt papírokkal, hogy a nő valóban kérte ezt, de az orvosok ezt állították, a bíróság meg elhitte. Igaz, a kórházat azért a dokumentáció hiánya miatt elmarasztalták. Az ügy most a strasbourgi bíróság előtt van.

Családon belüli erőszak? Munkahelyi zaklatás? Ugyan!

Az áldozatok panaszainak minden területen nagyon nehéz itthon érvényt szerezni – számoltak be a hvg.hu körkérdésére jogvédők. A Patent Egyesület munkatársa, Spronz Júlia azt mondja, a munkahelyi zaklatás miatt indított ügyeket – már azt a keveset, ami a hatóságok elé kerül, mert itt is nagyon nagy a látencia – jellemzően elveszítik az áldozatok.

Teljesen általános, hogy a szavahihetőségüket megkérdőjelezik. A rendőrség sokszor elrendeli a szembesítést is, ami szerinte a nyomozás szempontjából nem segít, az áldozatot viszont traumatizálhatja.

"Ügyfeleink sokszor panaszkodnak arra, hogy nem elég, hogy elvesztik a pert, még meg is alázták őket közben.”

Képünk illusztráció.

Shutterstock

A gyerekeket érő szexuális visszaélésekkel kapcsolatos hamis vádakat kutatva más országokban arra jutottak, ez nem több 5 százaléknál. Vagyis, 95 százalék valós történetét nem hiszik el 5 százalék miatt – mondja Spornz.

„Az egy állítás, egy tagadásra hivatkozva pedig még mindig sokszor megszüntetik az eljárást.”

Az áldozat jogérvényesítési esélyeit növeli, ha az elkövető hozzá képest „hendikepes”: nem magyar állampolgár, roma, alacsonyabb társadalmi státuszú. A felsőfokú végzettségű, jólmenő értelmiségi bántalmazóról nehéz elhitetni a jogalkalmazóval, hogy a családtagjaival szemben erőszakos. Még mindig a látleletet keresik, de sok esetben lelki bántalmazásról vagy gazdasági elnyomásról van szó.

Családon belüli erőszakkal érintett családjogi perekben rendszeresen felróják a nőnek, hogy az apa beleegyezése nélkül elköltözött a gyerekekkel a közös otthonból – a bántalmazott szemszögéből a családi pokolból. Ilyenkor gyakran ítélik a bántalmazó apának a gyereket. Az, hogy az áldozatok sikerre tudnak-e vinni egy ügyet, attól is függ, hogy az adott ügyben eljáró rendőr, gyámhatósági ügyintéző vagy bíró milyen háttértudással rendelkezik.

Az áldozatok védelmében bevetett trükkök

Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (cfcf) ügye volt a gyöngyöspatai per, amelyben a Kúria megállapította, hogy szegregálták a roma gyerekeket, alacsonyabb minőségű oktatást kaptak. Az alapítvány kártérítésért is perel, ebben az ügyben az alapítvány küzdelme ellenére mind a 62 gyereket beidézték, egyesével – mondja Kegye Adél ügyvéd. Pont az történik, amitől féltek: súlyosan megalázó helyzetbe kerülnek a diákok az ellenoldal ügyvédi kérdésfeltevéseikor.

Képünk illusztráció.

AFP / Aleksandr Utkin

„Az egyik tanulónak a nemi identitásával kapcsolatban tettek megjegyzést, míg volt olyan pedagógus tanú, aki kifejtette, hogy ezeket a gyerekeket leginkább a zenére kéne oktatni, mert ahhoz értenek a legjobban. De szinte mindenkitől megkérdezték, hogy egyáltalán érti-e a frusztráció vagy a szegregáció szó jelentését.”

Bármennyi kártérítést is fognak kapni, a megaláztatást el kell szenvedni hozzá – mondja Kegye Adél.

Kirúgtak? Inkább hallgatok

A nőkön, romákon kívül a melegek sincsenek egyszerű helyzetben, bár reménytelennek sem mondható a helyzet. Dombos Tamás, a Háttér Társaság jogi programjának munkatársa azt mondja, az elé kerülő panaszoknál az Egyenlő Bánásmód Hatóság zömmel megállapítja a jogsértést, bár a munkahelyi diszkriminációt és az állásinterjúkon kapott diszkriminatív kérdéseket nehéz bizonyítani.

Egy korábbi kutatásból kiderült, a szexuális irányultság vagy nemi identitás miatti diszkrimináció vagy zaklatás áldozatává vált emberek hat százaléka fordult Magyarországon a hatóságokhoz. Ahogy a civil szervezetnél tapasztalják: vannak, akik őket még megkeresik, hogy kidobták egy szórakozóhelyről, megjegyzést tettek rá azonos nemű párja miatt, a szálloda elutasította a foglalásukat vagy indiszkrét kérdést kapott egy állásinterjún, azonban később visszakoznak a jogi eljárástól. Vagy a környezetük beszéli le őket, hogy úgysem tudják bebizonyítani igazukat, vagy a sértett megijed, hogyha beperli a volt munkáltatóját, ami szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt rúgta ki, búcsút inthet az egész szektornak, különösen, ha állami szervről van szó.

Shutterstock

A rendőrnek van igaza

Rendőri túlkapások esetén is nagyon ritka, hogy romáknak, vagy más, sérülékeny csoport tagjának adjanak igazat – mondja Gellér Judit, az ERRC jogásza. A tapasztalatuk az, hogy ha egy roma panaszt tesz a rendőri eljárás ellen, azt elutasítják, ám „cserébe” az ellene tett rendőri feljelentés – miszerint ellenszegült az eljárásnak – alapján az eljárás elindul.

A Helsinki Bizottság felmérése – amely nem csak romákra vonatkozott – kimutatta, ha a rendőrt jelentik fel bántalmazásért, 100-ból 4 esetben emelnek vádat, ám ha a rendőr jelent fel valakit bántalmazásért, máris 69 vádemelés lesz 100 ügyre nézve. Volt ügyük, ami Strasbourgban ért véget: egy roma nő hiába tett feljelentést rendőri túlkapás ellen, a nyomozást többször is megszüntették. Végül az Emberi Jogok Európai Bírósága neki adott igazat.