Juhász Péterék demonstrációt jelentettek be a Nemzeti Múzeumnál tartandó állami ünnepséggel határos területre azzal, hogy ott sípokat is osztani akarnak, de a rendőrség ezt egy meglehetősen sajátos, szervilitástól roskadozó határozatban megtiltotta. Nézzük, pontosan milyen indokokra hivatkozott, s ezek megállják-e a helyüket.

Hivatkozott mindenekelőtt a gyülekezési törvényre, amely szerint gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Tiszta sor.

Aztán felidézte az „Alaptörvényből”, hogy Magyarország egyik nemzeti ünnepe március 15-e. Meg azt is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Erre visszatérünk.

Komolynak tűnő alkotmányjogi fejtegetésbe is bocsátkozik, amikor azzal kezdi érvelését, hogy az alapvető jogoknak nincs hierarchiája, ezért „vannak olyan alapjogok, amelyek szembekerülhetnek a gyülekezési joggal, és éppen ezért korlátozhatják is azt”. Hogy miért pont a gyülekezési jognak kell ebből következően hátrább szorulnia, az később kiderül.

Ebből az indokolás szerint az következik, hogy a hatóság feladata mérlegelni, hogy a gyülekezési jog gyakorlása „mely körülmények között haladja meg azt a szintet, amikor már aránytalanul sérülnek […] más személyek alapvető jogai”.

Leírja a határozat, hogy a mérlegelésnél milyen szempontokat vett figyelembe. Eszerint „a demonstráció időpontja teljes mértékben megegyezik Magyarország miniszterelnökének (itt még kisbetűvel – NPM) ünnepi beszédének időpontjával”, a rendezvény helyszíne határos az állami rendezvények helyszínével, és „a rendelkezésre álló sajtóközlemények és a bejelentő nyilatkozata alapján a rendezvény egyik pontjaként a demonstrálók a Nemzeti Múzeum előtt kívánják sípokkal megzavarni Magyarország Miniszterelnökének ünnepi beszédét”. A nemzeti ünnep megzavarása szükségszerűen a magyar nemzet méltóságának sérelmével járna, mert a „méltóképpen történő ünnepléshez fűződő alapjog” elsőbbséget élvez a gyülekezési és a véleménynyilvánítási szabadsággal szemben. Köztudomású – írja végül a határozat –, hogy a bejelentő által megtartott hasonló rendezvények célja az állami rendezvények békés lebonyolításának megzavarására irányult.

Két alapvető feltételezés olvasható ki ebből az indokolásból, és egyik sem fér össze a törvény előtti egyenlőséggel, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága azon alapelvével, hogy e szabadság független a vélemény tartalmától. Az egyik: a méltóképpen történő megemlékezés olyan alkotmányos alapjog, amellyel szemben a véleménynyilvánítás szabadságának elsőbbséget kell biztosítania. A másik: a nemzeti ünnep tiltakozással történő megzavarása egyben a magyar nemzet méltóságának sérelmét is jelenti, következésképp szintén alapot ad a gyülekezési, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozására.

A valóság ezzel szemben az, hogy a méltóképpen ünneplés nem olyan alapjog, amelyre hivatkozva korlátozni lehetne a gyülekezési és a véleménynyilvánítási jogot. Eltekintve most attól, hogy a méltóképpen történő ünneplés, megemlékezés mint önálló alapjog egyetlen emberi jogi egyezményben sincs nevesítve, és attól is, hogy egyénileg változó, ki mit tekint méltónak, igazi jelentősége annak van, hogy az emlékezés is a véleménynyilvánítás egy formája, amint a síppal való demonstráció is. Aki tehát tömegrendezvényen vesz részt, és közösségi élményként akarja megélni és kimutatni bármely preferenciáját (legyen az egy nemzethez való tartozás, hősökre emlékezés, bármi), annak tudomásul kell vennie, hogy másoknak ugyanilyen formában van joguk a saját, adott esetben nekik nem tetsző véleményük kifejezésére. Ráadásul úgy, hogy a határozat szerint sem vitatottan az állami rendezvények területén kívül demonstrálnának.

Végképp nagyon veszélyes terepre téved a rendőrség, ha a szükségesség és arányosság kérdésében jelentőséget tulajdonít a nemzeti ünnepnek, alapvetésként mondva ki azt, hogy a nemzeti ünnepen való megemlékezés megzavarása egyben a magyar nemzet méltóságát is sérti. Maga a határozat mondja az indokolás elején, hogy az alapjogoknak nincs hierarchiájuk (ráadásul a méltóképpen történő megemlékezés, mint láttuk, nem alapjog). A nemzeti ünnep nem élvez elsőbbséget, és nem is élvezhetne, mert az a szólásszabadság szükségtelen és aránytalan korlátozása lenne. A magyar nemzet méltóságának védelme általában az előítéletek ellen véd, csakúgy, mint az „Alaptörvény” ugyanezen bekezdésében felsorolt nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának védelme: ne lehessen tehát valakire azt mondani, hogy tolvaj, csak azért, mert cigánynak született, s azt sem, hogy korrupt, csak azért, mert magyarnak. De a kormány elleni hangos tiltakozás kifejezése még nemzeti ünnepen sem jelenti a magyar nemzet méltóságának sérelmét.

Amikor tehát a rendőrség a nemzeti ünnepnek és a magyar nemzet méltóságának tulajdonít jelentőséget akkor, amikor az egyik csoportnak megtiltja a preferenciái kifejezését, miközben a másiknak nem, akkor bizony tartalmi alapon mérlegel vélemény és vélemény megengedhetősége között. Márpedig a régi alkotmány talaján kialakult alkotmánybírósági gyakorlat szerint ez megengedhetetlen lenne. Érdemes felidézni, mit mondott e tárgyban a régi alkotmány 55. § (1) bekezdése: „A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.” Jaj, eggyel korábbi szöveget másoltam ide…