Konkrét választ nem adott ugyan saját kérdésére a Gyógyítható-e az egészségügy? címmel megtartott szerdai konferencia, de pontosította a magyar egészségügy helyzetéről eddig ismert diagnózisunkat, így például kiderült: a kormány hiába költött milliárdokat a migránsozó, brüsszelező plakátkampányokra, a közvélemény az egészségügy helyzetét tartja Magyarország legfontosabb problémájának; a Standard Eurobarometer (EB) kutatások ugyanis azt mutatják, hogy

• 2012 májusában 11 százalék
• 2014 őszén 21 százalék
• 2016 tavaszán pedig 37 százalék

nevezte meg ezt a területet első helyen.

A Friedrich Ebert Stiftung és a Political Capital közös rendezvényén bemutatott tanulmány szerint szemben más témákkal (pl. korrupció, bevándorlás) az egészségügy helyzetének megítélése független attól, ki melyik pártra szavazna (a rendezvény egyik szekciójában politikusok is elmondták véleményüket, erről ebben a cikkünkben olvashat). Juhász Attila, a Political Capital ügyvezető igazgatója arra is kitért, hogy a Medián tavalyi felmérése szerint a magyarok az egyenlőtlenség és igazságtalanság képzetét társítják az egészségüggyel. A többi között azért, mert sok esetben csak papíron valósul meg az egyenlő hozzáférés a rendszerhez és a szolgáltatásokhoz.

Fazekas István

Nem meglepő, hogy az ingyenes állami egészségüggyel kapcsolatos elégedetlenség mellett egyre erősebb az attól való elfordulás, és az egyáltalán nem olcsó magánszolgáltatások igénybevétele. Ez elsősorban a járóbeteg-ellátásban figyelhető meg, és már nem feltétlenül csak a tehetős rétegekre igaz, mondta Juhász, hozzátéve, hogy közben az egészségügyi kiadásokat GDP-arányosan nézve Magyarország lemaradása nemcsak Nyugat-Európához képest nő, hanem már a régió országaihoz képest is.

És mit tesz a politikai, hogy megoldja ezeket a bajokat? A Political Capital elemzése szerint a politikai szereplők csak részleges válaszokat adnak az egészségügy egyre súlyosbodó problémáira, jelentős reformra nincs esély. Kormányoldalon az a legfőbb törekvés, hogy háttérbe szorítsák az egészségügy témáját, ez is magyarázza, hogy miért nincs önálló minisztériuma a területnek. Az ellenzéki pártok azonban gyenge hatásfokkal tudják tematizálni az egészségügy helyzetét, maximum kritikára, reakcióra futja erejükből, de nincs saját álláspontjuk, és kevés szakpolitikus van, magyarázta a Political Capital elemzője.

9-12 évvel él tovább egy svéd férfi a magyarnál

Az igazi dráma a Political Capital tanulmányának ismertetése után jött.

Kollányi Zsófia, az ELTE Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszékének adjunktusa előadásában arra mutatott rá, hogy nemcsak a magyar egészségügy működik rosszul, hanem a magyarok – ahogy látni fogjuk, tragikus – egészségügyi állapota is probléma.

Ennek bemutatásához több uniós statisztikát idézett:

• az Eurostat adatai szerint a férfiak születéskor várható átlagos élettartamát tekintve csak Bulgáriát előzzük meg
• a svéd férfiakhoz képest a magyar férfiak 9 évvel kevesebbet élnek
• még sötétebb képet kapunk, ha az iskolázottságra lebontva nézzük az adatokat: ez a különbség az alapfokú végzettségű (8 általános) svéd és magyar férfiak esetében már 12 év

Megdöbbentő, de akkor is hatalmas különbségekkel találkozhatunk, ha Budapest kerületeit vizsgáljuk; a KSH adatai szerint az I. kerületi férfiak kereken 10 évvel élnek tovább, mint 8. kerületi társaik, míg a nőknél mindössze 6 év a differencia az I. kerületiek és a 7. kerületiek között.

Kollányi Zsófia

Fazekas István

Az, hogy kinek milyen az életmódja, fizikai életkörnyezete, milyen a hozzáférése az egészségügyhöz, az alapvetően a társadalmi struktúrában betöltött pozíciójából fakad, összegezte a fentebb idézett adatok tanulságait Kollányi.

Ugyanakkor Kollányi cáfolta azt a sokszor hangoztatott véleményt, miszerint az egészségügynek minimális hatása van a magyar társadalom egészségügyi helyzetére. Szerinte ez a 60-70-es években volt igaz, amikor nem mentek végbe forradalmi változások az egészségügyben. Most hasonló folyamatok zajlanak, mint a 20. század elején, amikor hatalmas fejlődés volt megfigyelhető, például megjelentek a védőoltások és az antibiotikumok. Különbség viszont, hogy az új módszerek, gyógyszerek nem feltétlenül olcsók. Például sok daganatos megbetegedés papíron már gyógyítható, de a személyre szabott gyógyszerek kifejlesztése aránytalanul drága lenne.

Kollányi szerint elsősorban ettől a három tényezőtől függ a magyarok egészségügyi helyzete:

• Iskolázottság: ez nő ugyan, bár még mindig sokan vannak, akik elvégzik a nyolc általánost, de nem szereznek érettségit. Ugyanakkor ennek a rétegnek az aránya nem változott az elmúlt 30-40 évben és Kollányi szerint a kormány oktatáspolitikai intézkedései alapján várhatóan tovább fog nőni arányuk.
• Foglalkoztatás: ha nem számítjuk ide a közmunkát és a külföldön dolgozókat, akkor 2008 óta csak minimálisan nőtt.
• Szegénység és kirekesztés: itt történt javulás 2007 és 2015 között, de ez főleg a közmunkának köszönhető. Európai összevetésben azonban továbbra is rossz a magyar helyzet, különösen a gyermekszegénységi mutatókban

Ennek illusztrálásra több példát is mondott:

• a kutatások szerint minél magasabb valakinek a végzettsége, annál nagyobb a valószínűsége, hogy járóbeteg és szakorvosi konzultáción is részt vett, azaz jobb eséllyel kapott megfelelő ellátást
• ugyanakkor az alacsony státuszúak a háziorvoshoz még eljutnak, de a szakorvoshoz már nem. Ezért van az, hogy a szegényebbek nagy arányban kerülnek kórházba, amikor már komolyabb a baj.

Gyógyítható és megelőzhető betegségekbe halunk bele

A lesújtó statisztikáknak azonban még nem volt vége; az Eurostat 2014-es adatai szerint mind a kezelhető halálozást (vagyis amikor elvileg nem kellett volna belehalni a betegnek az adott betegségbe), mind pedig a megelőzhető halálozást (amikor eleve megbetegednie sem kellett volna) tekintve Magyarország a legrosszabb mutatókkal rendelkező országok között van Európában.

Leegyszerűsítve: rengeteg magyar hal bele olyan betegségbe, ami megelőzhető (100 ezer lakosra vetítve 400 fő) vagy kezelhető lett volna (100 ezer lakosból 250 fő).

Kollányi megjegyezte, hogy az egészségügyi kiadások csökkenésével arányosan nő a kezelhető halálozások száma. Itt esett le az állunk: egy kimutatás szerint Magyarországon 2006 óta gyakorlatilag stagnál az egy főre jutó egészségügyi kiadások nagysága. Még elszomorítóbb, hogy ez azt is jelenti, hogy hazánk a régiós más országaihoz képest is egyre nagyobb lemaradásban van.

Feltűnő, mennyire nem foglalkozik az egészségüggyel a kormány

Kollányi előadása után három civil szervezet képviselője (Asbóth Márton – Társaság a Szabadságjogokért, Leitner György – Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesülete és Mezei Andrea – Az emberibb egészségügyért Közhasznú Alapítvány) beszélt arról, mit tehet a civil társadalom az egészségügyért.

Asbóth Márton, a TASZ Magánszféra Projektjének vezetője rögtön azzal kezdte, hogy legtöbbször akkor konfrontálódnak a mindenkori kormánnyal, amikor számon kérik a jogszabályi kötelezettségeiket. Mint elmondta, évente majdnem 3000 beteg fordul hozzájuk valamilyen sérelem miatt, ami szerinte jól mutatja, hogy a magyar emberek jelentős része elégedetlen az egészségügy helyzetével.

Asbóth Márton

Fazekas István

Problémának nevezte, hogy nincs olyan független intézmény, amely ki tudná vizsgálni a jogsértéseket, illetve az esetek többségében nincs olyan jogi lehetőség, amely megnyugtatóan tudná orvosolni ezeket a sérelmeket. Két példát említett Asbóth: a kórházi fertőzések esetében kizárólag a dokumentációval lehet igazolni a jogsértést, de ez sok esetben hiányos, a műhibaperek pedig 4-5 évig is húzódhatnak és drágák is, magyarázta a TASZ szakértője.

A kormány és a civil szervezetek viszonyáról beszélve felidézte, hogy 2010 előtt volt igény az egészségügyi minisztérium részéről, hogy a TASZ véleményezzen szakmai anyagokat, most viszont "falra hányt borsó" minden javaslatuk. Szerinte nemzetközi összehasonlításban is szembetűnő, hogy Magyarországon mennyire nincs kormányzati törekvés az egészségügy rendbetételére.

Asbóth szerint tanulságos, hogy a kórházak alapból támadásnak veszik, ha egy civil szervezet megkeresi őket. Így volt ez, amikor a gyermekosztályok fejlesztése kapcsán (megoldott-e, hogy az egyik szülő 0-24-ben a gyereke mellett lehessen) tettek fel kérdéseket kórházaknak.

Miért nem képes egy orvos arra, amire a pénztáros igen?

Mezei Andrea, Az emberibb egészségügyért Közhasznú Alapítvány elnöke elmesélte, azután alapította meg a szervezetet, hogy szabályos harcot kellett vívnia azért, hogy a haldokló apja mellett maradhasson a kórházban.

Tapasztalatai szerint miközben egy pénztáros képes arra, hogy normálisan köszönjön a vásárlóknak, sokszor ez az orvos-beteg kapcsolatokra már nem igaz. Úgy látja, az egészségügyi intézmények "szigetként" működnek, ki vannak szakadva a magyar társadalomból. Ők a "normalitást próbálják bevinni a kórházakba", tréningeket, képzéseket szerveznek az orvosoknak, ápolóknak. Ez sok helyen nem megy könnyen; volt olyan kórház, ahol ingyen sem kellett a szolgáltatásuk, de előfordult, hogy petíciót írtak ellenük a nővérek. Pozitív példaként említette a nyíregyházi kórházat, ahol érzékenyítő tréningeket tartottak nővéreknek például arról, hogyan kommunikáljanak a roma páciensekkel.

Túry Gergely

Mivel a konferencián többször is előkerült a magánegészségügy egyre növekvő szerepe, külön érdekes volt Leitner György, a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesülete ügyvezető igazgatójának a meghívása. Mint elmondta, szervezetük legfontosabb célja a szektor kifehérítése, de ez ügyben még jócskán van tennivalójuk. Ennek érdekében egyfajta védjegyet szeretnének létrehozni, ami garancia lehetne a betegek számára.

Leitner is megerősítette a korábban elhangzottakat, miszerint a szegényebbek is egyre inkább rákényszerülnek, hogy az állami egészségügy "korrekciójaként" a magánegészségügyet vegyék igénybe. Ennek több oka is van, Leitner szerint egyrészt az idő miatt (hamarabb kapnak időpontot) miatt döntenek így, másrészt pedig a törődés miatt, pl. jobb a tájékoztatás, több információt kapnak. Mezei Andreához kapcsolódva elmondta, hogy az orvosok és nővérek pozitív hozzáállása bizonyítottan növeli a betegek elégedettségét. Ez azonban nem csupán pénzkérdés, hanem bizony attól is függ, hogy az orvosok az erősen hierachizált magyar egészségügyben szocializálódtak, tette hozzá.