Seres: Egészséges bizalom

Helyzet van: "Álhírekkel támadják a magyar egészségügyet", "nagy a csatazaj" az eü-szférában, forrósodik a hangulat és jövő tavaszig nem lesz hűvösebb, márpedig ha ez így van, akkor csapataink harcban állnak, és valódi hírekkel fogják visszaverni az ellent. A szó a stúdióé. Köszönjük, Zoltán. Az egészségügyi frontról Balog Zoltán tudósított, akinek a munkaköri leírásában benne van, hogy felelnie kell mindenért, ami a magyar egészségüggyel összefügg, nem csoda tehát, hogy szívén viseli az eü közelgő összeomlásáról szóló merő kitalációkat. Különben felelni fog.

Az emberminiszter és lelkész a szakma Semmelweis-napját tartotta alkalmasnak arra, hogy a Pesti Vígadóban keresztülvigye a "vannak még hibák, de a rendszer alapvetően jól működik" c. üzenetet, csak éppen elképzelni nem tudjuk, ki lehetne a célcsoport, hiszen maguk az ott dolgozók sokat mesélhetnének az üzenet valóságtartalmáról. A magyar eü-rendszer betegei pedig még többet, érdemes lenne a fenti kijelentés után megnézni egy "Nagymamám, Zalai Imréné találkozása Balog Zoltán miniszterrel" falvédőt.

A miniszter fő aggodalma azonban nem csak, sőt nem is elsősorban az ágazatnak szólt, hanem saját munkahelyének, a kormányzatnak, hiszen az álhírek gyártói "nem csak a kormányt lehetetlenítik el, hanem az egészségügyben dolgozókat is", az álhírek pedig nem csupán az eü-rendszerbe vetett bizalmat ássák alá, hanem valami sokkal lényegesebbet is:

Nem utolsó szempont a bizalom a kormányzat iránt, abban, hogy a minisztérium nem azért van, hogy egyre rosszabbá tegye az egészségügyet, hanem hogy javítson rajta.

Kibújt a kanül a zsákból: valójában ez fáj nekik. Hogy meginog a nehezen kivívott közbizalom irántuk meg a jószándékuk iránt. Bizalommegtartás, ill. -visszaszerzés téren azonban egy kicsit még teperni kéne, hiszen a bizalmat nemigen növeli, ha találomra előveszünk egy átlagos hírt a napi hírfolyamból. Mondjuk azt, hogy a miniszterelnök utasítására csak úgy át lehet csoportosítani közel százmillió forintot a szociális és gyermekvédelemből a versenysportokra. Jó, ez nem eü, de ha ez így megy, a NER első emberének közvetlen utasítására, akkor min is, kin is múlik az ágazat anyagi helyzetének rendezése?

Nem növeli éppen a bizalmat a magyar kórházakban, rendelőkben eltöltött átlagos órák, napok, hetek végeláthatatlan sora sem. Ha nem tapasztaljuk személyesen, akkor szépen elolvassuk, hogy a többször operált, szívbeteg Pétert 12 órát váratták egy fővárosi kórházban, egy másikban pedig a kutyát nem zavarta, hogy épp a kórház épülete előtt kapott epilepsziás rohamot egy terhes nő (ja, és utána egy doki szépen kioktatta a rádióban Bolgár Györgyöt, hogy vajon mégis kit kellett volna kirendelni az épület elé, ha egyszer olyan kevés a nővér).

Balog Zoltán szerencsés és egyben hívő ember, ő annak dacára is bízik a rendszerben, hogy neki is elrontották egyszer egy műtétjét, istenem, shit happens, mondhatta a lelkész, mások azonban nem ilyen bizakodóak, és pláne nem látják, milyen eü-intézkedésekkel, tenni akarással vívta ki magának ez a kormányzat, hogy bízni lehessen benne. Az Index információja szerint "a propagandaminisztérium irányelvei szerint a választásokig hátralévő időben kerülni kell minden, az egészségüggyel kapcsolatos negatív hírt", ergo kötelező mindent rosszindulatú álhírnek tartani, ami igazságtartalom szempontjából kihívást jelenthet az államilag elrendelt virtuális valóságnak.

A szemének akar hinni vagy nekünk? – teszi fel a viccbéli kérdést a központosított kommunikációjú magyar eü-rendszer, valahányszor hazugságon, maszatoláson kapják. Tömegesen mondanak fel a dél-pesti Jahn Ferenc kórházban, be kellett zárni a belgyógyászatot, a dolgozók egy része inkább a nemrég megnyílt IKEA-t választja? Dehogyis, minden a legnagyobb rendben, egyszerű felújításról van szó, a festők látszólag festenek, különben is, nyáron a betegek egy része nyaral. Bezár a szegedi elfekvő? Dehogyis, minden a legnagyobb rendben, csak a felvonókat újítják fel.

Súlyos az orvos- és nővérhiány a jászberényi Szent Erzsébet Kórházban, nyáron részben szüneteltetni kell több osztályt és rendelőt, mint azt a főigazgatótól magától megtudhattuk? Dehogyis, minden a legnagyobb rendben, csak kiforgatták szegény főigazgató szavait, "rémhírt generáltak", totál alaptalanul, ráadásul "az intézményben 2015 végén több mint egymilliárd forintos beruházás valósult meg". Ez egyáltalán nem kapcsolódik ugyan ide, de ha ennek kommunikálását adták ki szegénynek, akkor ő ezt fogja kommunikálni, abban bízva nyilván, hogy ez majd helyreállítja a bizalmat intézménye és talán az eü egésze iránt.

Balog Zoltán csak napokkal azután adta elő fenti álhíres konteóját, hogy maga az orvosi kamara tette közzé teljes kiakadását az ágazat helyzetén: "a magyar lakosság egészségi állapota évtizedek óta kritikus helyzetben van. Az egészségügyi ellátórendszer működése és biztonsága a hatalmas tőkeberuházások ellenére sem javul", és megállapítják, hogy az eü büdzséje bizony politikai döntés. És akkor ott van még az alapos, egyben dermesztő teljesítményértékelés, amely kimutatta, hogy minőségibb eü-ellátórendszerrel évente több tízezer magyar életét lehetne megmenteni.

Ugyanakkor az égvilágon semmi nincs megoldva azzal, ha újabb és újabb százmilliárdokat öntünk az egészségügy jelenleg működő rendszerébe. Lehet és kell is nyilván megemelni azok bérét, akik valóban keményen és valóban áldozatosan teszik a dolgukat, de a szervezett felelőtlenséget, a napi lekezelést, a megalázó bánásmódot nem kéne béremeléssel jutalmazni. A magyar eü-rendszert a beteg államosítás, a folyamatos, központilag előírt hazudozás, a kádári hálapénz hagyománya és saját Stockholm-szindrómánk tartja életben.

Az eü-t azonnal be kell vinni a sürgősségire, mielőbb ki kell belőle operálni a kormányzati rákfenét, és a későbbi terápia folyamán működő érdekeltségi viszonyokra, privát lábakra kell helyezni. Két okból: a) az úgy helyes, b) az legalább működik.