Két év hallgatás után újra előkerült a kormány terve a kistelepülési kisiskolák felső tagozatainak összevonásáról. Akkor még csak egy kormányzati előterjesztésben, 2018-as megvalósítással írtak a tervről, most már a készülő Nemzeti Alaptantervben (NAT) is benne van lehetőségként. Két éve az egészből nem lett semmi.

Pedig komolyan gondolták. 2015-ben Pölöskei Gáborné helyettes államtitkárként járva az országot térképen mutogatta a megyei tanévnyitókon, hogy hová tervezik az iskolaközpontok létrehozását. Akkori forrásaink szerint jellemzően a járásközpontok profitáltak volna, összesen 150-200 hely lett volna az országban. Sok volt azonban a bizonytalanság, és még több a titkolózás. Számos iskolaigazgatóval beszéltünk – olyanokkal is, akik központi szerepet kaptak volna, és olyanokkal is, ahol 2-4 évfolyam került veszélybe –, de ők is csak annyit tudtak, hogy valami készül. Nem sokkal később az egész elhalt.

Totyik Tamás, a nagyhegyesi Veres Péter Általános Iskola matek-földrajz szakos tanára egy 2016-os cikkében azt írta, a polgármesterek körében nagy volt az ellenállás. Az egyik kifogás elmondása szerint az volt, hogy a települések lejtőre kerülhetnek, ha az iskoláikat elvesztik, a másik pedig az, hogy komoly etnikai konfliktusok lehettek volna az ellentétes kultúrájú közösségekből érkező gyerekek egy osztályba zárásából. A harmadik indok pedig az volt, hogy sok járási központban a technikai feltételek nem voltak adottak, komoly beruházásokat kellett volna végrehajtani az egyes iskolákban.

Stiller Ákos

A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, Horváth Péter egy újabb ellenérvet is mondott: az egyeztetések alatt több helyen kiderült, a környékbeli diákoknak nincs igénye arra, hogy máshol tanuljanak, mert szerintük náluk is rendelkezésre állnak a lehetőségek.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének korábbi főtitkára, Zongor Gábor annak idején azt mondta, a gyerek sok helyen „szutyok körülmények között tanulnak”, a korábbi fejlesztésekkor előfordult, hogy nem a központi szereplő megfelelően kihasznált intézményét fejlesztették, hanem azét, aki ki tudta járni.

Vélhetően az átalakítási tervek miatt írtak ki egy uniós pályázatot 2016-ban 200 intézmény fejlesztésére, ám ezt a projektet visszavonták – mondja most Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke. Nem csodálkozik, hogy ez megint előkerült, de hangsúlyozza, egy ilyen kérdést nem lehet eldönteni pusztán a pedagógusok száma vagy a diákok kompetenciamérésének eredménye alapján, a falu jövőjét is figyelembe kell venni.

"Az összevonásnál pusztán gazdasági szempontokat mérlegelve gyógyíthatatlan sebeket ejthetnek a helyi társadalomszerkezeten. Mindenesetre bízik a jóindulatban és az egyeztetési lehetőségekben."

Totyik Tamás kérdésünkre azt mondja, egy balatonszemesi szakmai továbbképzésen hallotta az Emmi helyettes államtitkárától, hogy a kistelepüléseken a jelenlegi iskolaműködtetés nem tartható fenn sokáig. A júniusi sonkádi szabadegyetemen pedig a minisztérium főosztályvezetője, Lebanov József jelezte, ha átállnak a 9 évfolyamos oktatásra, a 6+3 évfolyamos rendszer előnyösebb lesz, mert így minden kistelepülésen megmarad 6. osztályig az iskola. Azonban szavaiból nem derült ki, mi történik, ha más megoldást választanak – közölte Totyik. Kérdésre válaszolva Lebanov tiltakozott az ellen a kijelentés ellen, hogy a felső tagozatok megszűnnének a kistelepüléseken.

„Csak azt mondtam, hogy az alsó megmarad, azt nem, hogy a felső tagozat ebben az esetben megszűnne”

– válaszolta Totyik elmondása szerint a főosztályvezető.

Pénzügyi haszna mi lenne? Passz!

Az összevonás előkészítésére utalhat az is, amit szakszervezeti forrásból hallottunk: forrásunk beszámolója szerint a Klik egy új létszámszámítási módszer bevezetéséről beszélt a tankerületi központok igazgatói előtt, a terv az volt, hogy ahol a maximális létszámnál kisebb egy osztály, ott kevesebb órát finanszíroz az állam. Ez forrásunk szerint csődbe döntötte volna a kistelepülési iskolákat, elbocsátásokhoz vagy átcsoportosításokhoz vezetett volna, de ellehetetlenítette volna például a délutáni felügyeletet is.

Erre forrásunk szerint egy szakszervezeti egyeztetésen rákérdeztek, mire a Klebelsberg Központ (korábbi nevén Klik) elnöke azt mondta, nem döntöttek az ügyben, csak különböző szempontok alapján fel akarták mérni a rendelkezésre álló közalkalmazotti létszámot.

Az egyébként nem egyértelmű, mennyi pénzügyi haszna lenne egy ilyen összeterelésnek. Horn Dániel, az MTA tudományos munkatársa korábbi kutatásokra hivatkozva azt mondta, a kistelepülési iskolák önmagukban nem rosszabbak, mint a többi, a bezárásukkal sokat nem lehet spórolni. Ráadásul a költségekbe nem számítják bele a diákok buszoztatását sem, holott azt is kellene. A koncentráció mellett szóló érv viszont az lehet, hogy szaktanárokat, utazó pszichológusokat nem lehet rávenni arra, hogy egy nagyon kicsi településre menjenek dolgozni. Plusz így az irányító központokban is lehet spórolni a munkán.

Stiller Ákos

Közel sincs minden településen felső tagozat, 2015-ös adatok szerint 3227 településből 591 helyen csak alsó volt, további 638 helyen csak az első hat évfolyam működött, az általános iskola utolsó két évéért utazni kellett több mint 3000 diáknak. Azt egyelőre nem tudni, hogy az összevonás hány diákot érintene.

A megoldás középen van

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke azt mondja, nem lehet automatikusan összevonni az osztályokat, minőségalapú differenciálásra van szükség, a jól működő intézményeket békén kellene hagyni, de azzal ő is egyetért, hogy nem kell minden településre felső tagozat. A nagy eszközigényű reáltárgyaknál, nyelvi képzésnél jöhet jól az összevonás, de kérdés, hol lesznek a központok, azokat a különböző településekről mennyi idő alatt lehet elérni. Megjegyezte, hogy Magyar Bálint annak idején hasonló elképzeléssel állt elő, akkor a Fidesz ezt minden eszközzel támadta.

Horváth Péter sem tudja, hogy a kormány akar-e differenciálni, mindenesetre ők ezt javasolják majd. Azt mondja, biztosan vannak olyan térségek, egymáshoz közel álló települések, ahol ez észszerű lenne, megoldaná a pedagógus- vagy eszközhiányt, egy nagyon kicsi iskola után segítené a gyerekek szocializációját, csoportmunkába való bevonását, de nem lenne célszerű minden régióban bevezetni, hiszen van, ahol erőltetett lenne. Ráadásul az egészhez az kell, hogy az érintett gyerekek buszoztatását is megoldják, „normális járművekkel”. Vagyis, a tervet komolyan elő kell készíteni, „alaposan meg kell beszélni az iskolákkal, szülőkkel és a szakmával is”, ők mennyire látják ezt reálisnak.

A  csaknem 3 ezer fős településen tanító Totyik Tamás azt mondja, olyan településről érdemes összevonni a felsőt, ahol eleve összevont osztályok vannak, de szerinte is el kell gondolkodni azon, hogy egy település végének kezdetét jelenti, ha megszűnik az oktatás. Hiába maradna meg papíron az alsó, a szülők valószínűleg eleve abba az iskolába íratnák a diákot, ahol be is fejezi azt. Másrészt nem biztos, hogy minden szülő jól veszi majd a más települések diákjaival létrejövő kevert osztályokat – mondja Totyik.

"Nem is biztos, hogy ez akkora megtakarítást jelentene az oktatási kormányzatnak, hogy érdemes legyen ekkora átalakításba belevágni – tantermek bővítése, iskolabuszok beszerzése, pedagógusok elbocsátása, átcsoportosítása, viszont a kormányzat kényszerhelyzetben van a csökkenő szakemberhiány miatt, különösen a természettudományos tanárok tekintetében. A legfontosabb tényező viszont a kistelepülések megmaradásának kérdése, ez viszont sokkal messzebbre mutat, mint a közoktatás."

Mendrey egyébként a készülő NAT-ot nem kapta meg véleményezésre. A Pedagógusok Szakszervezeténél viszont már ott van, szakértők elemzik, így ők ezért nem nyilatkoznak róla. Azt mondja, előbb az iskolaszerkezetről kell dönteni – akarunk-e 9 évfolyamos oktatást, és ha igen, milyen rendszerben –, utána minden másról.

A 9 évfolyamos iskolával kapcsolatban jellemzően egy plusz előkészítő évfolyam bevezetéséről van most szó, ami az óvoda és iskola között jelenthetne átmenetet. Ez is egy árnyalt probléma: míg a hátrányos helyzetű településeken, ahol több a szocializációs probléma, ezáltal valószínűleg több az iskolaéretlen diák, inkább támogatják ezt az ötletet, míg ott, ahol kevésbé jelentkezik ez a probléma, nem kell sok gyereket visszatartani iskola előtt, nem biztos, hogy ez a megoldás hatékony lenne.

Horváth Péter úgy látja, egy előkészítő év bevezetése pedagógiai – és felzárkóztatási – szempontból lehet hasznos, így később egységesebben haladhatna az osztály, és a remények szerint kevesebb lemaradó lesz, azt azonban még nem látja, milyen tartalommal töltenék ezt meg, és kit – óvónőt vagy tanítót – képeznének ki arra, hogy ezt levezényelje. „Ha nincs szakember, aki megoldja, akkor nem lesz hatékony egy ilyen év.”

A racionalitás a fő

Megkeresésünkre a Klebelsberg Központ még nem, az Emmi viszont már válaszolt. Azt írták, nincs döntés arról, hogy a köznevelés átáll a 6+3 évfolyamos rendszerre (ezt forrásaink sem állították, csak azt, hogy szóba került lehetőségként, mi lesz, ha ezt vezetnék be, illetve a NAT is csak lehetőségként ír róla – a szerk.), ahogy a tárca szerint annak sincs jogszabályban nyoma, hogy a felső tagozatokat egy nagy, országos terv végrehajtásaként összevonnák.

"Az állami fenntartású intézmények esetén a tankerületek minden esetleges átszervezésről egyedi döntést hoznak, vagy egyedi döntésre tehetnek javaslatot az Emmi részére, számos körülményt mérlegelve: a tanulói létszámot, a tanulókat átvenni képes intézmény helyzetét, az utazás megszervezésének módját stb. Bármely egyedi vizsgálatban a racionalitás a legfontosabb irányelv."

A tárca nem is tervezi, hogy ehhez képest egy „új rendszert” vezessen be. A minisztérium válasza szerint az iskolaközpontok fogalma sem szerepel egy jogszabályban sem, nincsenek kijelölve erre intézmények.