Bár a magyar sajtó nagyobb részét kizárólag a Palkovics–Hiller-vita érdekelte a Republikon Intézet és a Friedrich Naumann Stiftung keddi konferenciáján, a beszélgetést megelőző blokkokban is fontos megállapítások hangzottak el a magyar oktatási rendszerről és annak hibáiról.

Így például Radó Péter oktatáskutató előadása is megerősítette, amit már régóta sejteni lehetett, miszerint

az utóbbi években Magyarországon pont az ellenkezője történt annak, mint ami a fejlett országok oktatási rendszereiben.

Radó először arról beszélt, hogy a negyedik ipari forradalom – például a mesterséges intelligencia terjedése, a robotika térnyerése – hogyan befolyásolja az oktatási rendszerek fejlődését. Mint elmondta, a társadalmaknak nagyon rövid alatt kell mélyreható változásokhoz alkalmazkodniuk – kérdés, az oktatási rendszerek hogyan tudják követni ezt a folyamatot. Több kihívást is említett Radó: eddig nem létező munkahelyek jelennek meg, egyre nagyobb az igény új készségek iránt stb.

Legfontosabb oktatási trendek:

• A fiatalok egyre hosszabb időt töltenek az oktatási rendszerben: a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél többen vesznek részt a középiskolai oktatásban, annál többen kerülnek be a felsőoktatásba.
• Perszonalizálódnak az oktatási szolgáltatások: nem csak arról van szó, hogy több gyakorlati tudásra van szükség, hanem hogy változatosabb oktatási útvonalakra is.
• Új oktatási célok: egyre nagyobb hangsúly helyeződik arra, hogy a fiatalok kompetenciákat sajátítsanak el, illetve növekvő igény jelentkezik az adaptív készségek fejlesztésére (pl. kritikus gondolkodás).

Az ellenkezőjét csináljuk, mint kellene

Az általános bevezető után Radó rátért annak ismertetésére, hogy ezek a folyamatok hogyan jelennek meg a magyar oktatási rendszerben. Mint elmondta, korábban sikeres volt a magyar oktatási rendszer abban, hogy sokáig bent tartotta a fiatalokat. 2011 után azonban ez megváltozott, például csökkent a gimnáziumi oktatásban részt vevők száma, viszont nőtt az iskolaelhagyók aránya: tavaly 12,4 százalékos volt a korai iskolaelhagyók aránya – ugyanannyi, mint 2006-ban.

Túry Gergely

Mindeközben a nyugat-európai országok rengeteget tesznek a korai iskolaelhagyás ellen. Ebből a szempontból az EU-s átlag alatt vagyunk, és Radó szerint belátható időn belül nem fordítható meg ez a tendencia. Ugyancsak nehéz lesz elérni, hogy újra nőjön a felsőoktatásban tanulók száma, tette hozzá.

Radó alapvető hibának látja, hogy a magyar oktatási rendszer tanításról és nem tanulásról szól. Példaként említette, hogy Hoffman Rózsa korábbi oktatásügyi államtitkár szerint a János vitézt mindenkinek meg kell tanulnia. Azzal is szembe megyünk a most érvényes trendekkel, hogy a magyar felsőoktatás nem biztosít elég karrier- és tanulásútvonalat.

A lengyel modell

Radó Péter után Milosz Hodun, a lengyel liberális Nowoczesna párt elemzője következett. Ugyan az elemző elsősorban a lengyel oktatás helyzetéről beszélt, megállapításai legalább olyan lehangolóak voltak magyar szempontból, mint az előtte szóló Radóé. Rögtön az elején elmondta, hogy ami Magyarországon már megtörtént, az 2015 óta felerősítve és sokkal gyorsabban zajlik Lengyelországban. Ezért akarják megérteni a magyar példa alapján, hogy ezeknek a káros folyamatoknak mik a gyenge pontjai. A nemrég elfogadott oktatási reformot egyenesen „deformációnak” nevezte az elemző.

Röviden beszámolt a legutóbbi, 1999-es reformról, amit most gyakorlatilag visszacsinálna a Jaroslaw Kaczynski vezette lengyel kormány.

Az 1999-es lengyel oktatási reform legfontosabb intézkedései:

• Egy évvel hosszabbá vált az általános iskolai képzés. (Ez nem is olyan ötlet szinten Magyarországon is felmerült.)
• Ennek megfelelően változtatták a tanrendeket is, vagyis az oktatás tartalmát, mert minden kormány egyetértett abban, hogy ez egy jó irány.
• Nem a lexikális ismeretek, hanem a készségek elsajátítására koncentráltak.
• Hozzáférhetőek voltak a diákok vizsgaeredményei.
• Nagy szabadságot kaptak a tanárok a tankönyvek kiválasztásában.

A PISA-mérésekben is megmutatkozott a reform hatása: 2012-ben a lengyel diákok 5. helyen végeztek a mérésben.

Ruprech Judit

A számokban is kimutatható sikerek ellenére a lengyel kormány 2015-ben gyakorlatilag „ellenforradalmat” hirdetett. Erőltetett tempóban, egyeztetések nélkül fogadták el az új nacionalista és konzervatív szemléletű intézkedéseket. Bevezették a vallástant és a hazafias nevelést, csökkentették a természettudományos órák számát, magyarázta Hodun. Ismerős?

A legrászorultabbak a reformok vesztesei

Kísérteties a hasonlóság a magyar és a lengyel modell között abból a szempontból is, hogy a 1999-es reformoknak köszönhetően előnyt élveztek a rossz családi háttérrel rendelkező, hátrányos helyzetű gyerekek. A Kaczynski-kormány oktatási reformjainak viszont pont ők a legnagyobb vesztesei, mutatott rá a liberális elemző.

Mindezek ellenére a kormánypárt népszerűsége töretlen a nehéz helyzetben lévő családok körében. Ennek az az oka, hogy jelentős családtámogatást kapnak, és a kormány mindig azzal vádolja az ellenzéket, amikor az oktatási reformokat kritizálják, hogy el akarják venni ezt, magyarázta Hodun.

A közönségből rákérdeztek, hogy Magyarországon mi az oka ennek. Radó szerint a lengyelekkel szemben idehaza nemcsak az alacsonyabb státuszú társadalmi rétegeknek, hanem a középosztálynak is ártottak az oktatási reformok. Ennek ellenére, bár meg lehet győzni az embereket, hogy rossz a kormány oktatáspolitikája, a szavazók pártpreferenciája nem változik. Szakmai alapon nem lehet sikeresen kritizálni a kormány intézkedéseit, mivel „kőkemény politikai megfontolások mentén alakították át az oktatást”. Politikai válasz viszont jelenleg nincs, mondta Radó.