Több mint félmillió gyerek él vizes, penészes lakásban, több mint másfél millió magyarnak időről időre gondot okoz a számlák fizetése, miközben öt év alatt csaknem a duplájára nőttek az albérleti díjak – egyebek között ez derül ki a Habitat for Humanity Magyarország nemrég nyilvánosságra hozott éves jelentéséből. (A jelentés alapján írt első, az általános lakhatási viszonyokkal foglalkozó cikkünket itt olvashatja.)

A jelentés a hajléktalanság problémájával és a Magyarországon élő roma emberek lakhatási helyzetével is foglalkozik – most ezt a részét mutatjuk be.

Több tízezer embert érint a hajléktalanság problémája

A Habitat for Humanity jelentése szerint a következőképpen alakult a hajléktalan emberek száma:

• 2016 február: 10 200
• 2017 február:   8 071

Az utcán élők száma tavaly óta 3422-ről 2521-re csökkent. Hasonlóan változott a szállón élők száma is: 6782-ről 5550-re csökkent.

Bár a számok javulást mutatnak, a jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy az önkéntes adatszolgáltatásra épülő kutatás eredményei nem tekinthetők tökéletesen hitelesnek – csupán az biztos, hogy legalább ennyien voltak hajléktalanok a téli hónapokban.

Ugyanakkor a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal adatai alapján tavaly több mint 12 ezren töltötték az éjszakát valamelyik éjjeli menedékhelyen, tehát legalább ennyien voltak olyan helyzetben, hogy minimum egy éjszakát ilyen típusú szálláson legyenek kénytelenek eltölteni. Az átmeneti szállásokat még többen, 38,8 ezren, míg a nappali melegedőket 27,6 ezren vették igénybe. Utóbbi helyeken nemcsak az utcán élő hajléktalanok, hanem lakhatással rendelkező, ám súlyos szegénységben élő emberek is megfordultak. Tehát a hajléktalanság veszélye nem csak 8-10 ezer embert érint.

AFP / Pedro Armestre

A lakhatásukat vesztett családok számára átmenetileg hajlékot biztosító Családok Átmeneti Otthonaiban (CSÁO) az év utolsó napján csaknem 4000 fő (gyermek és felnőtt) lakott, de az év folyamán ennél jóval többen fordultak meg ilyen típusú intézményben.

Az egyes csoportok között lehetnek átfedések, az azonban biztos, hogy 2016-ban is több tízezer embert érintett a hajléktalanság problémája az országban

– állapítja meg a jelentés.

Azt is vizsgálták, hogy a hajléktalanok – megfelelő támogatással – tudnának-e önálló lakásban lakni. Arra jutottak a kutatók, hogy 72 százalékuk képes lenne erre: 17 százalékuk mondta azt, hogy ehhez olcsó lakhatásra, nagyobb jövedelemre és pénzbeli támogatásra lenne szüksége.

Több pénzre és lakásra lenne szükség

Nem véletlenül állítja a Habitat for Humanity, hogy a szociális szolgáltatások fejlesztések mellett a megfizethető lakások számának növelése lenne a hajléktalanság csökkentésének másik fontos eszköze.

A másik probléma, hogy a hajléktalanellátásra szánt állami normatívák évek óta nem változtak: a nappali ellátást nyújtó intézmények 206 ezer forintot, az átmeneti intézmények pedig 468 ezer forintot kapnak az ellátottak után.

A jelentés szerint ezek az összegek csupán arra elegendőek, hogy fenntartsák az amúgy sem túl kedvező körülményeket, nincs lehetőség a krízishelyzet tartós megoldására. Ugyanakkor jellemző, hogy a költségvetés kevesebbet szán (kb. 450–500 millió forint) a „hajléktalanokhoz kapcsolódó közfeladatok ellátására”, mint amennyi a valós költés (2014-ben például ez 639 millió volt).

Ezt és a hajléktalanok számának alakulását (illetve hogy hányan vették igénybe a különböző szállásokat, menedékhelyeket) figyelembe véve a jelentés megállapítja, hogy lehetetlen áttörést elérni a hajléktalanellátás terén.

Kevés a vécé, zsúfoltak a lakások

A magyarországi romák helyzetéről szóló rész elején rögtön megállapítják a jelentés készítői, hogy lakhatási szempontból is az egyik legkiszolgáltatottabb helyzetű társadalmi csoportról van szó. A romák lakáshelyzete az átlagnépességhez képest ugyanis

lényegesen rosszabb mind a lakások minősége, mind területi elhelyezkedése terén.

Hogy ez mit jelent? Mivel friss adatok évek óta nem állnak rendelkezésre a romák lakhatási viszonyairól, ezért a jelentés készítői kénytelenek voltak egy 2011-es kutatás eredményeire támaszkodni. A Habitat for Humanity a Budapesti Corvinus Egyetem 2011-ben készült vizsgálatának eredményeit idézve azt írja, hogy

• a roma lakosság 21 százalékának nem volt hozzáférése vezetékes vízellátáshoz
• 32 százalékuk WC nélküli lakásban élt.

Összehasonlításképpen: a teljes lakosság körében 2, illetve 6 százalék volt ez az arány.

Stiller Ákos

Másrészt a romákat jóval magasabb arányban érinti a zsúfoltság problémája

• 18 százalékuk egyszobás lakásban él
• ez az arány a teljes lakosság körében 9 százalék volt ugyanebben az évben

Ez azt is jelenti, hogy az egy szobára jutó lakosok száma a roma lakosok körében több mint duplája volt a teljes népességre jellemzőnek.

Minden negyedik településen szegregáltan élnek a romák

A 2011-es adatok szerint a roma népesség 29 százaléka lakott romos lakásokban vagy telepi körülmények között - a nem romák között 8 százalék volt ez a szám. További problémákat jelentett a megfelelő fűtés hiánya, illetve a fával történő fűtés (ez a romák 81 százalékát érinti), valamint az otthonok szigetelésének hiánya.

2011-ben a roma lakosság körülbelül fele rendelkezett valamilyen közüzemi tartozással (elsősorban a villany- és vízszámlákkal voltak elmaradva). A teljes népesség körében ez a mutató is messze alacsonyabb volt: 22,7 százalék.

Stiller Ákos

A jelentés szerint az eddig felsoroltakon kívül hatalmas problémát jelent a szegregáció: a Corvinus Egyetem szóban forgó kutatása alapján a romák több mint ötöde él kizárólag vagy túlnyomórészt romák lakta környezetben. Összesen 1600 szegregátum található Magyarországon, vagyis minden negyedik településen van ilyen. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nő a romák aránya a hajléktalanok körében: 2016-ra a válaszadók majdnem egyharmada nyilatkozott úgy, hogy roma vagy vélték már romának.