„A közéleti szereplők sajtótájékoztatóján a közügyek vitájában egymást érintően tett kijelentésekről hűen, saját értékelés nélkül tudósító, a közlések forrását egyértelműen megjelölő és a jóhírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosító (vagy a válaszadás lehetőségét felkínáló) médiatartalom-szolgáltató tevékenységét nem lehet a személyiségi jogsértés polgári jogi szankcióit megalapozó híresztelésként értékelni” – mondta ki az Alkotmánybíróság, megsemmisítve egy kúriai ítéletet, amely Hende Csaba Fidesz-képviselőnek, az országgyűlés törvényalkotási bizottsága elnökének adott igazat a nyugat.hu hírportállal szemben.

A történet: Czeglédy Csaba szombathelyi szocialista önkormányzati képviselő (aki ellen most büntető eljárás folyik, de ez az ügy szempontjából érdektelen) a dohánykoncessziós pályázatokkal kapcsolatban 2013. április 29-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen egyebek között a következőket mondta:

„Teljesen kézivezérelt a dolog. A pályázatokat a Fidesz helyi vezérkara újszerű pártbizottságként véleményezte, a végső döntést pedig a választókerületi elnök, Hende Csaba mondta ki.” Erről tudósított a nyugat.hu „A trafiktörvény »az államosított korrupció iskolapéldája«” címmel és „A szocialisták visszacsinálják az egészet, ha módjuk lesz rá. Szombathelyen a nyertesekről Hende Csaba döntött – hangzott el egy mai sajtótájékoztatón” alcímmel. A hírportál „Fidesz: egy adócsalásért jogerősen elítélt szocialista politikus vádaskodik” címmel a cikkbe foglaltan közzétette a Fidesz szombathelyi szervezetének a sajtótájékoztatóra reagáló közleményét is, amely szerint Hende Csaba „a leghatározottabban visszautasítja Czeglédy Csaba hazug és alaptalan vádjait”. Hende ennek ellenére perelt, mert úgy vélte: megsértették a jó hírnevét és a becsületét. Nyilvános bocsánatkérést és 500 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt.

Első fokon nyert, ám másodfokon vesztett, mert a Győri Ítélőtábla szerint a tudósítás szöveghű, hiteles volt, és nem várható el, hogy a sajtó a sajtótájékoztatón elmondottak valóságtartalmát még a lapzárta előtt ellenőrizze, csak az, hogy a másik felet megkeresse a vonatkozó információkért. Mivel ezt a lap megtette, felelőssége nem állapítható meg valótlan tények híreszteléséért. Csakhogy Hende Csaba a Kúriától kért felülvizsgálatot, és ott neki adtak igazat. A legfelső bírói fórum szerint „amennyiben ez a tényállítás valótlan és sértő, a sajtó felelőssége megállapítható. A sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatok tekintetében a sajtó maga döntheti el, hogy közzéteszi-e őket, vállalva ezzel az esetleges jogsértésért való felelősséget. Ha a közzététel mellett dönt, akkor nem mentesíti az objektív felelősség alól, hogy a tevékenységére vonatkozó jogszabályokat vagy sajtóetikai szabályokat betartotta.”

Ezt az ítéletet semmisítették most meg az alkotmánybírák, mondván: a sajtó szerepe különleges, mert nem csupán egy a szólásszabadság jogosultjai közül, hanem olyan szereplő, amelynek működése különös alkotmányossági jelentőséggel bír. Az újságírók a vitatott esetben nem saját gondolataikkal igyekeztek befolyásolni a közvéleményt. A sajtótájékoztatókról való tudósításokkal kapcsolatban a közéleti vita érdeke mindenekelőtt az elhangzottak pontos, a hírek aktualitásához igazodó közzétételét igényli. Persze a sajtó jogai sem korlátlanok: visszaélést jelentene például, ha a sajtótájékoztatóról szóló tudósítás címe megtévesztő lenne a közlések forrását vagy természetét illetően, és azt a látszatot keltené, hogy a benne foglaltak a médiatartalom-szolgáltató saját állításai vagy nem vitatott közlések. A sérelmezett döntés indokolása azonban ilyen körülményre egyáltalán nem hivatkozik – mondta ki most az Ab, megjegyezve: a magát sértve érző közszereplő beperelheti azt a másik közszereplőt, aki szerinte az ő személyiségi jogait sértette. De nem az erről beszámoló lapot.

A döntést hajszállal, 8:6 arányban fogadták el. (A 15. tag, Juhász Imre nem volt ott.) Hat alkotmánybíró nem értett egyet a kúriai ítélet megsemmisítésével, sőt Salamon László azzal vádolta meg a testületet, hogy hatáskörét túllépve valójában jogalkotást végzett. Szerinte ugyanis a „híresztelés” fogalmának a határozatban idézett értelmezésére csak a törvényhozás lenne jogosult.