Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Gyorsan és tömören öt következtetést vonhatunk le a hódmezővásárhelyi választás eredményéből:
- Az áprilisi választás legfontosabb kérdése, mekkora lesz a részvétel.
- Nem számít többé egyetlen közvélemény-kutatás sem a voksolásig.
- Van hivatkozási alap, hogy Orbán Viktor és a Fidesz leváltható.
- Ha a Fidesz dühbe gurul, esélyt adhat a leírt ellenzéknek.
- A magyar szabadságszerető nép, mondja mindig a kormányfő. Eljöhet a pillanat, amikor tőle követeli vissza szabadságát.
És akkor nézzük részletesebben. Lázár János igazán furcsa magyarázattal állt elő, miért tartja jónak párttársa választási eredményét az időközi polgármester-választáson. A miniszter azt emelte ugyanis ki, hogy a Fidesz megőrizte 2014-es szavazótáborát. Négy éve szerénytelen személyére épp annyian szavaztak, mint most Hegedűs Zoltánra. Ez a matematika 2002 óta kisebb kilengésekkel igaz, a Fidesz stabilan hozza bázisát, és ez hol kétharmadra, hol négy év ellenzéki létre elég.
A Fidesz nem a választói táborát növelte, hanem a rendszert írta úgy át, hogy az adott szavazói blokk jó eséllyel mindig győzelmet hozzon. Ez a stratégia mindaddig működni fog, amíg az ellenzék egymással harcol, és emiatt a kormányváltást akaró szavazók passzívan követik a kampányt, és nagy arányban inkább otthon maradnak.
Hódmezővásárhelyen mindkét feltétel borult a polgármester-választáson. Márki-Zay Péter személyében volt egy olyan jelölt, aki élvezte az ellenzék legszélesebb támogatását, és képes volt kialakítania magáról egy képet, hogy vele semmi sem lehetetlen. Márpedig
a választót azzal lehet leginkább motiválni, hogy a győztesek klubjához tartozhat.
Országosan idáig egyedül Orbán Viktor tudta azt mondani, ha rám szavazol, nyerni fogsz. Mindenki másnak jutott a helyosztó, és ez nem motiválja a választót. Mostantól az ellenzék közösen már állíthatja azt, hogy legyőzheti a Fideszt áprilisban.
A bökkenő a "közösen".
A hódmezővásárhelyi választás legérdekesebb aspektusa a Jobbik centrális szerepe az összefogásban. Vona Gábor pártja találta meg Márki-Zayt, ők ajánlottak egy jobboldali értékrendű, függetlenként induló jelöltet a baloldalnak azzal, hogy a kampányban mindenki háttérben marad. Heller Ágnes elégedetten mosolyoghat. Az biztos, hogy a koordinációra maradó hetekben felerősödik majd azok hangja, akik ellenzéki egységfrontot követelnek. Az esély erre mégsem nőtt meg jelentősen. És ennek részint az oka pont Márki-Zay győzelmének fölényességében lehet.
Mindenesetre most egy erősen fideszes körzetben sikerült nagyon elverni a kormánypártot, miközben a zavarórepülést bemutató (ál?)baloldali jelölt szinte semmilyen szerepet nem játszott. Vagyis volna ebben a modellben játéktér. Elég talán, ha az ellenzék oldaláról van egy domináns jelölt, aki a leginkább megfelel a körzet karakterének, hagyományainak. A jobboldali közegben legyen konzervatív a Fidesz elsőszámú kihívója, másutt baloldali vagy liberális. Márki-Zay dominanciájából úgy tűnik, némi ellenzéki konkurencia is beleférhet, ha meghúzódnak a háttérben.
Az ellenzék mostantól a választói bölcsességben és frusztráltságban hisz, nem a közvélemény-kutatásoknak. A fideszes választási rendszer nehezen átlátható, és olyan koordinációra kötelezi az ellenfeleket, amelyet a polgárok sokak szerint már nem tudnak követni. A pártok szimpatizánsai ugyanis sok helyen nem találják majd saját jelöltjüket, két szavazatukat tehát eltérően kell majd használniuk.
De mi van, ha nincs már az ellenzéki oldalon igazi pártkötődés, csak Orbán-ellenes hangulat?
Hódmezővásárhelyen 2014-ben az MSZP jelöltje 20 százalékot kapott, most az igaz baloldalt képviselni hivatott politikus 1 százalékot sem.
A közvélemény-kutatások ellen adu ászként bevethető választási győzelem a Fideszt hozza kellemetlen helyzetben. Orbánék eddig tudatosan használták az altatási taktikát, amikor brutális előnyükre utaltak állandóan, és azt állították, hogy az országban ellenzékváltó hangulat van. Ezzel a részvételi hajlandóságát próbálták letörni a nem rájuk szavazóknak, hiszen a sajátjaikat ugyan egyben tartják, de táborukat bővíteni nem nagyon tudják. Ha nyílt harcba bocsátkoznak, akkor megjön a kormányváltást akaró polgárok aktivitása is.
Utóbbit láttuk Hódmezővásárhelyen: a Fidesz ellenféllé tette Márki-Zayt, és ezzel akaratlanul elvitték az urnához Lázár és a Fidesz-vircsaft bukását akarókat.
Orbánnak most úgy kell tennie, mintha nem történt volna semmi, és az övéivel el is kell hitetnie, hogy ez csak egy érdektelen horzsolás. Mert ha a Fidesz gépezete (szokásához híven) az erőszakos és sértett visszatámadás mellett dönt, akkor hirtelen felébredhet a kormányváltást remélő szavazó.
