Megment minket az elmúlt napok nagy esője a brutális aszálytól?
Csak átmenetileg lélegezhetnek fel a kukoricával és napraforgóval foglalkozó termelők, a napokban érkező esők csak 1-2 heti túlélést biztosítanak az őszi betakarítású növényeknek.
Az ilyen helyzetben lévő önkormányzati bérlők jogilag teljesen kiszolgáltatottak, mivel Kőbányán semmi joguk nincsen. Vélemény.
Imre 29 éves szakmunkás. Feleségével két kicsi gyereket nevelnek a Bihari úti telep 28 négyzetméteres szoba-konyhájában. Imre itt született, itt nőtt fel, de vesztére néhány éve egyszer nem fizette időben a lakbért. Akkor határozatlan idejű szerződését határozott idejűre módosították, és ezt hosszabbítgatták egész tavaly őszig, amikor az lejárt. Annyi év után most nem hosszabbított az önkormányzat, mert új céljai vannak a teleppel. Imre a két gyerekkel nem tudott hova menni, bentmaradt a lakásban. Ezért most büntetésből a korábbi lakbérének kétszeresére rugó használati díjat kell fizetnie, ráadásul 5 évig még kérelmet sem adhat be egy másik lakásért.
Sakk-matt helyzet. Most a többi még megmaradt Bihari úti bérlővel együtt várhatja a hatósági kilakoltatást.
A háromemeletes, körfolyosós ikerépületben eredetileg 100 szoba-konyhás lakás volt, a 2005 utáni felújítást-átalakítást és az ezzel együttjáró lakás-összevonásokat követően mintegy 80 lakás maradt, melyből 30 lakás üresen áll jó ideje. Emiatt is jócskán ráfizetéses az önkormányzatnak az épületek fenntartása, de a lakbérek sem fedezik az üzemeltetést. 2005-ben, amikor megszületett a fővárosi és kerületi közös döntés, hogy ez a volt fővárosi szükséglakás-telep legyen az akkor induló szociális városrehabilitációs programok egyik modellértékű célterülete, már lehetett tudni, hogy ezekkel a szociális célokból bérbe adott lakásokkal sem a fenntartás, sem a felújítás nem lehet gazdaságos.
A döntéshozók azonban előbbre tartották az – ahogy akkor fogalmaztak – társadalmi célokat, s évek alatt több mint 700 millió forintot költöttek a lakások és az épület felújítására (ennek nagyobbik részét a Fővárosi Önkormányzat állta). A botrányos zökkenőkkel kísért rehabilitáció minden hibájával együtt határozottan javította a telepen a lakhatási körülményeket. A szociális rehabilitációhoz szociális segítés is társult, a Családsegítő Központ különböző programokkal állt a lakók rendelkezésére, az akkor még sokakat érintő hátralékokat is tömegesen rendezték. Közben nem csak a szociális rehabilitációra, hanem az ún. Integrált Városfejlesztési Stratégiára (IVS), az ún. antiszegregációs tervre is jutott a költségvetésből.
Bő egy éve azonban egyszerre csak minden megváltozott. Közölték a lakókkal, hogy határozott idejű bérleti szerződéseiket – a lakók jelentős részének ilyen van – a továbbiakban nem hosszabbítják meg. Ennyi. Ki-ki gondoskodjon magáról, ahogy tud. Az ilyen helyzetben lévő önkormányzati bérlők jogilag teljesen kiszolgáltatottak, mivel Kőbányán semmi joguk nincsen. Elvileg egy másik lakhatás kérelmezéséhez lenne joguk, ha a határidő lejártával nem maradnak a lakásban. Tipikus 22-es csapdája.
A lakók meg vannak győződve arról, hogy „egy kínai megvásárolta” az épületet, akinek a tulajdonában vannak valóban a teleppel szomszédos telkek, műhelyek. Ide akarja elhelyezni a dolgozóit. Annyi biztos, hogy a lakóház közelébe hatalmas beruházásokat – irodaházakat és később lakóparkot is – terveznek. Az önkormányzat mindenesetre a függőfolyosók veszélyes állapotára hivatkozik. És valóban, az valahogyan kimaradt a máig közel egy milliárdos felújításból, alá is kellett ducolni néhány hónapja. Ezzel ugyan el lehetne lenni még néhány évig, de előbb-utóbb akkor is meg kell csinálni, mai áron mintegy 150 millió forintért. És ez ugye nem lenne gazdaságos – mondják joggal az önkormányzatban.
Pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy ha nem gazdaságos az épület megtartása, akkor az ún. „társadalmi célok” sem számítanak. Magyarul, nem kell azzal foglalkozni, mi lesz a több mint harminc családdal, s köztük az ott élő gyerekekkel. (Óhatatlanul eszünkbe jut, hogy amikor a nem túl fényes 30-as évek végén a főváros elkezdte megszüntetni az akkori illegális nyomortelepeket, minden egyes család elhelyezéséről gondoskodni próbáltak, sokan éppen a „gazdaságtalan” Biharin kaphattak igen szerény lakást.)
Most a sok pénzért felújított lakások egy ideig még állhatnak üresen, aztán vagy lebontják az egészet, vagy eladják egy befektetőnek. Végül is az átgondolatlan lakásgazdálkodás e nyers logikája vezetett a hazai közösségi bérlakás-állomány megszüntetéséhez is. Itt azonban – szemben a Hős utcai volt szükséglakás-teleppel, ahol ugyanez az önkormányzat képes volt privatizálni a nincstelen bérlőknek a 28 négyzetméteres, komfort nélküli szoba-konyhákat – már egyszerűen csak arról van szó, hogy menjenek a bérlők, ahova tudnak.
Kőbánya és nem csak Kőbánya többi ilyen helyzetben lévő önkormányzati bérlői cseppet sem érezhetik biztonságban magukat. A végjátszma jelenlegi játékszabályai nem nekik kedveznek. Marad az elkeseredés, a reménykedés, a félelem. Akik úgy érzik, hogy már nincs mit veszíteniük, nincs hova hátrálniuk gyerekeikkel együtt, azok megpróbálják a lehetetlent: védeni jogaikat és maradék egzisztenciájukat.
A szerző városszociológus.
Csak átmenetileg lélegezhetnek fel a kukoricával és napraforgóval foglalkozó termelők, a napokban érkező esők csak 1-2 heti túlélést biztosítanak az őszi betakarítású növényeknek.
A miniszterelnök szerint nemcsak a kormánypárt támogatói kerültek be a nemrég létrehozott Harcosok Klubja Facebook-csoportba.
A tárcavezető saját imázsa építésére használja a politikai tartalmú „családi” videókat.
21 százalékos a bizonytalanok aránya.
A kollagénpótlás óriási divat lett a fiatalságkultusz korszakában.
Az utcán lőtték le az Ukrán Biztonsági Szolgálat tisztjét kedd délelőtt.
Ha aggódik, az ajánlására hallgatva ne menjen ki a szabadba gyérítés alatt.