A második világháború óta nem lelkesedtek annyira a magyarok a házasságért, mint 2011 és 2016 között. A kérdés csak az, hogy mekkora szerepe volt ebben az állami "kerítésnek".
Házasodási láz tört ki az évtized elején Magyarországon. (Igaz, tavaly a lendület megtorpanni látszott, ám olyanra, amit addig tapasztaltak az anyagkönyvvezetők, sok-sok esztendeje nem volt példa.) Az egybekelések dömpingje ugyanis relatíve olyan méreteket öltött – 2010 és 2016 között másfélszeresére emelkedett az esküvők száma –, amilyet utoljára a második világháborút követően regisztráltak a statisztikusok, amikor a harcok, hadifogság, büntetőtáborok miatt elhalasztott vagy elmaradt frigyeket kötöttek meg tömegesen az életben maradt hölgyek és urak. Az utóbbi években Kelet-Magyarország néhány körzetében, Heves, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyében még az átlagosnál is magasabb szintre, csaknem a duplájára ugrott a menyegzők száma. Bár a „lakodalmi kedv” a fővárosban nem szökött fel annyira, mint másfelé, a szóban forgó ceremóniák száma 25–30 százalékkal emelkedett az utóbbi pár esztendőben.
Ha a házasságkötések gyakorisága tartósan olyan alacsony szinten marad, mint ahova 1995 és 2010 között süllyedt, a magyar felnőtteknek nagyjából csak az egyharmada (39 százaléka) ismerkedett volna meg testközelből a férfi és nő együttélésének tradicionális formájával. Az utóbbi fél évtizedben hirtelen kitört házasodási láz nyomán azonban ma már a magyarok 66 százalékának lehet alkalma legalábbis belekóstolni a házasélet hétköznapjaiba. Az új keletű házasodási boom nemcsak Magyarország demográfiai térképét rajzolta át némileg, hanem a társadalom szerkezetével összefüggő változásokat is hozott. Az új évezred első dekádjában még a magasabb státusú társadalmi rétegek családformájává kezdett válni a házastársi kapcsolat. A más rétegekhez tartozó férfiak és nők viszont a kevésbé formalizált élettársi viszonyt kezdték favorizálni. A házasságkötések jelenlegi szolid „reneszánsza” a különféle demográfiai tabellákon is újrapozicionálta Magyarországot. Míg az évtized elején még azon uniós államok közé tartozott (Olaszország, Portugália, Spanyolország, Franciaország társaságában), ahol manapság a legkisebb mértékben favorizálják a hagyományos párkapcsolatot az emberek, jelenleg már (Írországhoz, Csehországhoz és Németországhoz hasonlóan) mérsékelten konzervatív helynek tűnik a fenti értelemben.
Az egybekelők száma tehát 35 ezerről 52 ezerre ugrott 2010 és 2016 között Magyarországon. Eközben érdekes módon összességében ugyancsak tovább nőtt (éspedig a házasságkötéseknél nagyobb tempóban) azok aránya is, akik az alternatív együttélési formát, az élettársi kapcsolatot választották közös létezésük keretéül. Ez utóbbi, az állam által a házasságnál kevésbé kívánatosnak tartott köteléket az évtized elején a szakmunkásképző iskolákban végzettek preferálták elsősorban – derül ki a KSH-nak a párkapcsolati folyamatok alakulását áttekintő, közelmúltban publikált elemzéséből.
Az utóbbi években a házasságra lépők közt egyébként már sok olyan pár akadt, amelynek tagjai eredetileg élettársi kapcsolatban éltek, amiből gyakran gyermek is származott. E párok a különféle állami ösztönzők hatására (speciális adókedvezmények, csok) az elmúlt években sokszor „utólagosan” az egybekelés mellett döntöttek. Míg az évtized elején példának okáért még csak nem egészen 3 ezer gyerekes menyasszony ment férjhez, tavalyelőtt már több mint 9 ezer „anyuka” jelent meg (többségük első házasként) az anyakönyvvezető előtt. Mindez végül is arról látszik árulkodni, hogy a magyar társadalom tagjai körében alapvetően kétféle párkapcsolati forma rivalizál egyre élesebben egymással. Egyfelől a spontán folyamatok eredményeként mind népszerűbbnek számító, jogi formaságok nélküli élettársi kapcsolat, másfelől viszont a sokat bírált és magasztalt házasság, amit az állam különféle financiális eszközökkel igyekszik újra divatba hozni – nem minden eredmény nélkül.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
