Ha kell, leveleket írnak, máskor a MÁV-ot bojkottálták, de mozgósítottak már óvónőket, fogtak össze nyugdíjasokkal - a civilek mozgalmak itt vannak köztük, csak egyre nehezebb az életük. Állami cégnél dolgozók például alig-alig merik vállalni velük a közösséget. Félnek, mert a hatalom ellenakciói félelmet ébresztenek.
Egyszerű gyári munkások, akik azon a két pihenőnapon, amely a három műszakban lehúzott öt munkanapjuk után jár, jogszabályokat böngésznek, közérdekű bejelentéseket tesznek, közmeghallgatásra járnak, aláírásokat gyűjtenek, akciókat szerveznek. Ha kell, vakmerőek és pofátlanok – így festi le magukat a MátészalkaLeaks nevű civil csoportosulás egyik tagja, Lintényi Levente. Bátorság nélkül nem tudtak volna két év alatt kétszáz olyan ügyet megoldani, amelyek addig folyamatosan bosszantották a mátészalkaiakat. Csoportjuk egyike annak a több tucat közösségnek, amelyek részben a Civil Kollégium Alapítvány módszereivel próbálnak érvényt szerezni a közérdeknek, a közlekedési nehézségek megoldásától kezdve a környezeti ártalmak elhárításán keresztül az óvoda lyukas tetejének befoltozásáig.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye második legnépesebb városa például szombatonként 16 óra 35 perc után szinte megközelíthetetlen volt tömegközlekedéssel. Ekkortól már sem vonat, sem busz nem indult oda az 58 kilométerre fekvő Nyíregyházáról, holott az egyetemekről vagy a budapesti munkahelyekről sokan akkor igyekeztek volna haza. De ki tudná elérni, hogy a MÁV módosítsa a menetrendjét? Adódott a válasz, hisz a vasúttársaság éppen a szabolcsi kötődésű miniszter, Seszták Miklós irányítása alá tartozik. Akcióba lépett a 20-25 fős kemény mag, és hamar született is a városban száznál több levél, amellyel ostrom alá vették Seszták e-mail-fiókját. A miniszter értett a szóból, és habár a procedúra fél évig húzódott, a helyi Volán társaság végül új járatot indított szombat esténként.
Cudar dolog ugyan, amikor alvás helyett közérdekű adatigényléseket kell fogalmazgatni, hogy a MátészalkaLeaks mozgásban tartsa blogjának háromezer lájkolóját, „de hát adjunk mindent át a kormánynak?” – teszi fel a kérdést Lintényi. A fiatalember csak nevet a migránsbetelepítő riogatáson: „Ki akar olyan vidékre jönni, ahonnan Budapest hat órára van vonattal?”
Pedig a hatalom résen van. Amikor az egyik megmozdulásuk arról szólt, hogy bojkottálták a vasúttársaságot, és egy bérelt buszra terelték át a szimpatizáns utasokat, alig szálltak fel a Debrecenbe induló járgányra, máris megcsörrent Lintényi Levente mobilja. A vonal másik végén egy rendőr szólt bele a telefonba. A debreceni Nagyállomásnál pedig egy egész különítmény fogadta őket, a rendőrök videóra vették a résztvevőket – az utasok meg jót mulattak, hogy maroknyi csapatuk ekkora félelmet gerjesztett a hatalomban. Lintényiék most azért küzdenek, hogy Mészáros Lőrincék valamelyik vasútfelújítási munkájából az ő szakaszukra vigyék át a kidobált síneket, s így a vicinálisuk egy kicsit nagyobb sebességre kapcsolhasson.
Az emberek erőfeszítéseitől a hatalom megretten – magyarázza a jelenséget Horváth-Kertész Balázs, aki szentendreieknek segít céljaik megvalósításában. Igaz, hogy beletelt másfél-két év, és derékig érő iratköteg halmozódott fel, de mégsem építik fel az adótornyot a nyugdíjasotthon udvarára, hiába volt Szentendre önkormányzatának aláírt szerződése a mobilszolgáltatóval.
Horváth-Kertész aktivista lelkületét a művészvilág edzette, a Ludwig Múzeum igazgatójának védelmére verbuválódott mozgalomban vérteződött fel, de a konkrét módszereket ő is a Civil Kollégium Alapítványnál leste el. Ő és közösségszervező társa, Katona Kriszta múlt hétvégén éppen Szófiában vett részt továbbképzésen, ahol nem keltettek túl nagy megrökönyödést, amikor beszámoltak a magyar kormány sorosozós kampányáról. A bolgár civilek is hasonló megfélemlítések szenvedő alanyai, amióta Vlagyimir Putyin orosz elnök a befolyása alá igyekszik vonni a keleti blokkot. Oroszországban egy Putyin-ellenes tüntetéshullám után, 2012-ben lépett hatályba az a törvény, amely arra hivatkozva, hogy egyes civil szervezetek politikai tevékenységet végeznek, külföldi ügynökként bélyegezte meg az aktivistákat.
Katona Kriszta Pécsbányán két helyi csoportot is támogat céljaik elérésében. Pécs hátrányos helyzetű városrészében hagyományosan sok roma él, de mostanság nem roma származású értelmiségiek is kezdenek betelepülni. Kriszta külön sikernek tartja, hogy az eredetileg roma asszonyokból, apránként felépült közösség természetesnek vette, hogy mások is csatlakozzanak hozzájuk. Az ügy közös volt: ovis gyerekeik olyankor is zuhanyozhattak, ha nem a fürdőben voltak, mert rendszeresen beázott az óvoda teteje, hiába toldozgatták-foldozgatták.
„Volt elég düh mögötte, hogy sikerüljön” – fogalmazta meg a HVG-nek a közösségépítés egyik kulcsmondatát Katona Kriszta. A civil érdekérvényesítés akkor működik, ha nagyon erős a belső motiváció, a cselekvés pedig érintettségből és érzelmekből táplálkozik. Az asszonyok először megnyerték az ügyüknek az óvónőket, majd bevontak az akcióba egy újságírót is. Hamarosan annyian lettek, hogy már a helyi képviselő is érezte magán a nyomást, hogy ez az ő ügye is legyen, és egyszer csak Pécs alpolgármestere egy újságírói kérdésre már nem tudott visszatáncolni. Beígérte: két hónapon belül megcsinálják a tetőt. A példa ragadós, a többi óvoda is elkezdett rákérdezni, hogy az ő ütött-kopott falaikat, csúszdáikat mikor javítják már ki.
A kormány által szított félelmeknek persze megvan a hatásuk. Az elmúlt hónapokban például egy önjelölt „minősítő” cég, az A&E Media Group Kft. sorra kereste fel a civil szervezeteket, hogy ellenőrizze: átláthatónak minősülnek-e. Katona Kriszta elmondása szerint sokakat megijesztettek azzal, hogy a kft valóban lekérte a civil szervezetek beszámolóit a hivatalos nyilvántartásból, és sokan akkor is befizették az átláthatóságért kért 60 ezer forintot a cégnek, ha minden rendben volt a házuk táján, nehogy vegzálják őket.
Horváth-Kertész Balázs azt mondja, alapvetően bátor emberek veszik körül, de a tevékenységhez szükség van a függetlenségre, például arra, hogy a résztvevők ne az állami szektorban dolgozzanak. Ott ugyanis gyakorlatilag már semmilyen akcióban nem vállalhatják az emberek a véleményüket arccal és névvel. Márpedig a nyomásgyakorláshoz sokszor szükség van aláírásra, fényképeken is dokumentálható részvételre.
A Civil Kollégium Alapítvány 1994 óta mintegy 15 ezer civil és közösségi munkás képzéséhez járult hozzá, több százmillió forintot fordítottak erre. Legutóbbi, 2016-ra vonatkozó beszámolójuk szerint 78 millió forintot költöttek a tevékenységükre, amiből 55 millió származott a Soros-féle Open Society Initiative for Europe-tól, a többi a Norvég Alapból és európai uniós forrásokból. Jelenleg 15 fő- és – az Ökotárs Alapítvánnyal közösen – 12 félállású közösségszervezőt támogatnak, utóbbiak között például Bogdán Tímeát.
Ő Mátraverebélyen igyekszik segíteni a végletesen kettéhasadt falu problémáinak megoldásában. A főút egyik oldalán csak romák élnek, a másik oldalán csak nem romák. A roma településrész központját évek óta csúfítja egy épület, amelyet legutóbb a katolikus egyház hagyott magára, és így lett idővel a patkányok martaléka. A tiszti főorvostól a műemlékvédőkig hatóságok sorát kellett ostromolni, mire megszületett a határozat, és – a menekültellenes hangulatkeltést többször is elítélő – Beer Miklós püspök személyes közbenjárására volt szükség, hogy mára ott tartsanak: az önkormányzat 90 millió forintot kapott a bontásra.
Harmadik birodalmi mintára, de nem német minőségben készült el 50 éve a Balatonig vezető autópálya első fontosabb szakasza. Az állampártnak elég volt, hogy csak Kádár János balatonaligai nyaralójáig ért a sztráda.
Mexikót is hasonló vámokkal sújtja az amerikai elnök.
Egy hollywoodi film forgatókönyvének lapjaira kívánkoznak az izraeli nukleáris fegyver megszerzésének részletei.
Apáti Bence mozgalmának éppen volt érkezése ezt legyártani.
A férje brazil, meg ott elismerik a melegházasságot.
