Bauer Tamás
Bauer Tamás

Az Orbán-kormányok törvényeikben és a kormányzás mindennapi gyakorlatában érvényesítik a múlt század első felére emlékeztető, de a „XXI. századi” Jobbik által is szorgalmazott, az LMP által is követett nacionalizmust, a globalizációval szembehelyezkedő protekcionizmust, és azt az embertelen menekültpolitikát.

Az LMP tisztújító kongresszusát követően az új társelnök, Keresztes László Lóránt országgyűlési képviselő bejelentette: az LMP a másik két XXI. századi párttal, a Jobbikkal és a Momentummal keres szövetséget, a régi pártokkal, az MSZP-vel és a DK-val ezt kizárja. Keresztes már az április 8-i választás előtt is ellenezte a visszalépéseket, ő maga sem lépett vissza Pécsett a független konzervatív Mellár Tamás javára, akit az MSZP és a DK támogatott. A XXI. századi párt megjelölés Schiffer Andrástól, az LMP alapítójától származik, de átvette a Jobbik is. Mi is a tartalma?

Hozzásegít ennek megértéséhez Ungár Péternek, az LMP egyik új országgyűlési képviselőjének májusban a Népszavában megjelent cikke. Az ellenzék vereségére keres magyarázatot, és arra jut: az ellenzék ott hibázott, hogy nem állt oda egyértelműen az Orbán-kormány menekültellenes politikája mögé. Ő maga a „kvótanépszavazáson” az imént hivatkozott Keresztes László Lóránttal együtt nemmel szavazott a „kvótára”, vagyis a Fidesz mellé állt. Azt írja: „… meggyőződésem, hogy a kérdésre a nemzeti érdeket figyelembe vevő választ adtunk – és amennyiben az ellenzéki politikusok többsége is így tett volna, más eredmény tértünk volna el április 8-án”. Úgy gondolja ugyanis: „Az, hogy ki dönt arról, ki élhet egy ország területén, az önrendelkezés legalapvetőbb kérdése.” Ez majdnem ugyanaz, mint amit Orbán szokott mondani: a magyarok maguk dönthessenek arról, hogy kivel élnek együtt.

Volt Ungárnak egy másik fontos érve is. Orbán úgy mutatja meg magát a választók előtt, mint „a lokális nép a globális elit ellen”, vagyis „kommunikációja az elnyomott, a nemzetközi összeesküvés ellen küzdő szabadságharcos mítoszára épült”, míg az ellenzék az „Európa, Európa” skandálásokkal, a Nyugatra történő hivatkozásokkal „folyamatosan belecsúszott a globális elit lokális védelmezőjének szerepébe”. Ungár felhívta a figyelmet, hogy az Orbán-kormány a nemzeti érdek hirdetésével szemben a gyakorlatban „többet ad a multiknak, mint bármelyik szocialista kormány”, és az egykulcsos adóval is „külföldről importált, a magyar embereknek káros ideológiát hozott be”, és ezzel szemben lehetett volna fellépni, de az ellenzék mégis ahhoz járult hozzá, hogy a politikai vita a szimbolikus térben folyjék, ahol Orbán a nép képviselőjeként lép fel, és ezzel tud maga mellé állítani sok-sok embert.

Ungár – a Fidesz propagandistáihoz hasonlóan – közvetlen gazdasági érdekeket, a „globális elit” törekvéseit, illetve az azokkal való szembehelyezkedést látja Orbán és a nyugati demokráciák konfliktusa mögött. Az, hogy az Orbán-kormánnyal szembeni nyugati kritikák mögött nem üzleti érdekek, hanem a nyugati demokráciák közös értékrendje húzódik meg, nem merül fel benne. Azt, ha ellenzéki demokraták a nyugati demokráciák értékrendjének talajáról bírálják a kormányt, a „szimbolikus mezőbe csúszásként” kifogásolja. Keresztes társelnök első parlamenti vezérszónoklatában, a menekültellenes törvénycsomag vitájában szintén a globális elitek törekvéseiből, a multinacionális vállalatok tevékenységéből, a szabad kereskedelem hatásaiból vezette le a migrációs válságot, és – az Orbán-kormánnyal egyetértve – elutasította a kvótát, és helyeselte, hogy a menekültpolitikát nemzeti hatáskörben tartsák, folytatva azt, ahogy Schiffer András az LMP frakcióvezetőjeként kezdettől fogva elutasította az Unió menekültpolitikáját.

A „globális elitekkel” való szembehelyezkedés, vagyis – Schiffer kifejezésével – az LMP globalizációkritikus attitűdje jelent meg már jóval korábban abban is, ahogy a párt szembehelyezkedett a szabadkereskedelmi egyezményekkel. Amikor a kormány még a Kanadával kötött szabadkereskedelmi egyezmény, a CETA ratifikációját terjesztette az Országgyűlés elé (ami akkor, Trump előtt, még az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás főpróbájának ígérkezett), maga Schiffer kezdeményezett 2016-ban olyan országgyűlési határozatot, amely több ponton kötötte meg a magyar állam kezét az ilyen tárgyalásokon azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azokat az Országgyűlés ne ratifikálhassa. Ungár Péter első, parlamenti képviselőként tartott sajtótájékoztatóján ugyanebben a szellemben a szabad kereskedelmet támadta, amiért az úgymond a gazdag államoknak előnyös, a szegényebbeknek pedig hátrányos. Mint egy másik napirend előtti felszólalásában mondta, Brüsszelt szerinte is meg kellett állítani. Az LMP – a Fideszhez és a Jobbikhoz hasonlóan – ellenzi, hogy belátható időn belül bevezessük az eurót.

A menekültkérdés, illetve a „globális elitek” törekvéseivel való szembehelyezkedés mellett egy harmadik fontos ügyben, a nemzeti kérdés kezelésében 2010-es parlamentbe jutása óta következetesen a Fidesz – és a Jobbik – mellett áll az LMP: mindig támogatta a határon túli magyarok letelepedés nélküli kedvezményes honosítását, vezetői ott vannak a Fidesz tusnádfürdői rendezvényein. Keresztes Trianon évfordulóján tartott első napirend utáni felszólalásában ezt a nacionalista vonalat vitte tovább. Ungár egy újabb interjújában mondta el, hogy mennyire elítélik Gyurcsányt a 2004-es népszavazáson tanúsított elutasító álláspontja miatt.

Vegyük észre: az LMP politikájának ezek a sajátosságai a Jobbik politikájában a párt megalakulása óta jól tetten érhetők: a nacionalizmus, a globalizációellenesség, a protekcionizmus, az idegenellenesség.

Együtt vannak tehát azok a legfontosabb ismérvek, amelyek magyarázzák az LMP már Schiffernél is érzékelhető rokonszenvét a Jobbik iránt.  Ezek lennének a XXI. századiság sajátosságai, amikor ezek a pártok magukat a „XX. századinak” mondott pártoktól megkülönböztetik. Az elhatárolódás persze elsősorban a többi ellenzéki pártra irányul, nem annyira a Fideszre, amely mindezekben a kérdésekben hasonlót képvisel, de nemcsak szavakban, mint a Jobbik és az LMP, hanem a kormányzás gyakorlatában. Az Orbán-kormányok törvényeikben és a kormányzás mindennapi gyakorlatában érvényesítik a múlt század első felére emlékeztető, de a „XXI. századi” Jobbik által is szorgalmazott, az LMP által is követett nacionalizmust, a globalizációval szembehelyezkedő protekcionizmust és azt az embertelen menekültpolitikát, amelyet a Jobbik és az LMP is támogat, illetve elfogad.

Miért nevezi az LMP és a Jobbik XXI. századinak ezt a politikát? Másképpen: mit nem szeretnek ők a XX. században? Ha nem tartalmatlan frázisnak tekintjük a XXI. századiság rendszeres emlegetését – és miért tekintenénk annak –, akkor a következőre juthatunk. A XX. század két meghatározó fejleménye a két totalitárius rendszer, a náci, illetve a szovjet típusú kommunista diktatúra létrejötte és bukása. A nácizmus történetéből, a két világháború borzalmaiból az euroatlanti demokráciák levonták a következtetést, hogy nem szabad engedményeket tenni a nacionalizmusnak, a nemzeti kizárólagosságnak, hiszen az előbb-utóbb háborúhoz, sokszor – Európában utoljára Srebrenicában – népirtáshoz vezet. A szovjet típusú kommunista rendszerek történetéből az euroatlanti demokráciák azt a következtetést is levonták, hogy az állam gazdasági túlhatalma és az elzárkózó protekcionista politika hosszabb távon óhatatlanul gazdasági lemaradásba torkollik. Harmadszor, a második világháború, az Egyesült Nemzetek megalakulása, majd az 1975-ös helsinki konferencia óta a demokratikus jogállamok megkülönböztetése a nem demokratikus rendszerektől, az emberi jogok és emberi méltóság egyetemességének elismerése a nemzetközi politika központi követelménye lett. Ezt a követelményt érvényesítette az Európai Unió a koppenhágai kritériumokban, amelyek teljesítésétől a kétezres években az új tagállamok felvételét függővé tette. Így lett a jogállamiság és az emberi jogok elismerése, a nacionalizmus elutasítása és a piacgazdaság normáinak mind a nemzeti keretekben, mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való elfogadása az euroatlanti világ közös értékrendjének alapja, amely közös értékrendre az ENSZ, a NATO és az Európai Unió épül. A rendszerváltáskor az egykori szocialista országok is piacgazdaságot, a protekcionizmus helyett a nyugati világgazdaságba való integrációt céloztak meg, jogrendjük alapjává tették az emberi jogok elismerését, és többé-kevésbé magukévá tették a nyugati demokráciáknak a nacionalizmust elvető normáit is. Így válhattak az Európai Unió tagjaivá.

A huszadik században történtekből levont e következtetésekkel, az euroatlanti demokráciák értékrendjével fordult szembe a kilencvenes évek közepén végrehajtott nacionalista, antikapitalista fordulata óta előbb ellenzékben, majd kormányon a Fidesz, ezt az értékrendbeli szembehelyezkedést hirdeti rendszeres beszédeiben Orbán Viktor Tusnádfürdőn és Budapest terein. Fontos pontokon hasonló értékrendet képvisel ellenzéki pártként a Jobbik és az LMP, a Fideszen rendre a szembefordulás következetességét kérve számon. Amikor például a gazdaságpolitikában támadják a Fideszt, a multikkal való kapcsolatban vagy a földkérdésben tanúsított kétszínűségét bírálják, a bevándorlással szembeni fellépést pedig a letelepedési kötvényüzlet felemlegetésével hiteltelenítik.

De hát nem ugyanúgy támadja az Orbán-kormányzatnak a közpénzek szervezett elsajátítására irányuló politikáját – ezt szokták pontatlanul korrupcióként emlegetni – a Jobbik és az LMP, mint a többi ellenzéki párt? Nem ugyanúgy követelnek több bért, több nyugdíjat, jobb egészségügyi ellátást az embereknek? Nem ugyanúgy kérik számon a parlamentarizmus normáit? Nem lehet ez az ellenzéki összefogás alapja? Nem, hiszen ezek az egybeesések nem a pártok egymással összeegyeztethető politikai értékrendjéből, hanem ellenzéki helyzetükből következnek. Ahogy Szél Bernadett mondta a kampányban, az ellenzéki pártok között nincs értékközösség, csak sorsközösség. Egyetlen fontos politikai elemtől, a társadalmi igazságosságtól eltekintve, amelyet illetően az LMP hasonlóképpen áll szemben az Orbán-kormánnyal, mint a baloldali és liberális ellenzék, igazat kell neki adnunk. Az euroatlanti demokráciák értékrendjétől, amelyre az Egyesült Nemzetek, a NATO és az Európai Unió alapelvei épülnek, nemcsak a Fidesz áll távol, de a Jobbik és – ha nehéz is, be kell látnunk – fontos kérdésekben az LMP is. Tetteiben fordul szembe ezzel az értékrenddel a Fidesz, retorikájával és parlamenti szavazataival a Jobbik és az LMP.

Mielőtt valaki megkérdezné, hogy melyik Jobbikról van szó, le kell szögezni: a Jobbik politikájának alapvető jellemzőit a „néppártosodás” nem érinti. A nyíltan cigányellenes és antiszemita, a Magyar Gárdában félkatonai szervezetet létrehozó korai Jobbik régi típusú szélsőjobboldali, újnáci párt volt. A „néppártosodó” Jobbik XXI. századi szélsőjobboldali párt, amely már csak elvétve tesz nyíltan rasszista gesztusokat (de azért időnként tesz), viszont a modern nyugat-európai szélsőjobboldali pártok fő jellemzői: a bankellenesség, a gazdasági nacionalizmus, az EU-ellenesség (ideértve az euró elutasítását) és az idegenellenesség, bevándorlóellenesség egyaránt meghatározó szerepet játszik a Jobbik politikájában. Az egykori tengelyhatalmak és szövetségeseik országaiban működő mai szélsőjobboldali pártok emellett gyakran tekintik vállalható hagyománynak országaik második világháborús szerepvállalását. Ezt is láthatjuk a párt megalakulása óta a Jobbikban. Persze, a modern szélsőjobboldaliság e jellemzői a Fideszre is messzemenően érvényesek, de hát nem véletlenül tekintjük az Orbán-kormányt sokan szélsőjobboldali kormánynak, a Fideszt szélsőjobboldali pártnak.

A Jobbiknál és az LMP-nél maradva, az elmondottakból két fontos politikai következtetés adódik. Az egyik a múltra, a másik a jövőre vonatkozik. Április 8-a óta sokan tették felelőssé a Jobbikot és az LMP-t a Fidesz kétharmados győzelméért. Noha pusztán a számok alapján úgy tűnhet, mintha én is azért vesztettem volna Budapest 3. sz. választókerületében a fideszes Gulyás Gergellyel szemben, mert a Jobbik és az LMP jelöltje nem lépett vissza, nem értek velük egyet. A taktikai szavazás nálunk működött, a listán az LMP-re szavazók közel fele és még a Jobbikra szavazók kisebb része is átszavazott rám (mellesleg a listán a Momentumra szavazók kétharmada is). Akik nem követték a taktikai szavazásra irányuló felhívást, azok esetében korántsem magától értetődő, hogy visszalépés esetén rám mint DK-s jelöltre szavaztak volna. Nem is vártam tőlük, hogy visszalépjenek, hiszen én baloldali-liberális politikát képviselek, élesen elutasítom a nacionalizmust és az antikapitalizmust, s az én jelöltségem támogatása számukra identitásuk feladását jelentette volna. Én sem tudtam volna elképzelni, hogy a taktikai szavazás jegyében jobbikos vagy akár LMP-s jelöltre szavazzak, éppen mert tiszteletben tartom az enyémtől alapjaiban eltérő meggyőződésüket.

A Fidesz ellenzékének a széles választási összefogást őszintén szorgalmazó pártjai (MSZP, DK, Párbeszéd) abból indultak ki, hogy az Orbán-rendszerrel szemben a választási együttműködésben ott lenne a helye az LMP-nek is. Sőt, a választásokat megelőző hetekben már annak felelősségét is a Jobbikra hárították, hogy vele nem alakult ki választási együttműködés, merthogy nekik ez a jelek szerint nem lett volna ellenükre. A választások óta is azt halljuk a demokratikus pártok számos politikusától, hogy a jövőben együtt kell működni majd a Jobbikkal. Tévednek. A magyar politika évszázados alapkérdése, hogy miképpen választ az ország a nyugati világhoz való csatlakozás és a nemzeti elzárkózás között, a gazdaságban az integrálódás és a protekcionizmus között. Közel kétszáz éves alapkérdése az is, hogy milyen álláspontot foglal el a nemzeti kérdésben (korábban a magyarországi nemzetiségek, 1920 óta a szomszéd államokba került magyar kisebbségek ügyében). Továbbá, ma a nemzetközi politika egyik legsúlyosabb problémája a menekültválság. Ezekben a kulcsfontosságú kérdésekben a magát XXI. századinak mondó Jobbik és LMP közelebb áll a Fideszhez, mint az euroatlanti demokráciák értékrendjét követő politikai erőkhöz. Többen megfogalmazták a választások előtt, hogy siker esetén nehéz elképzelni a közös kormányzást a Jobbikkal, és ebben igazuk volt. Csakhogy az elmondottak szerint ez az LMP-re is igaz. Most, a súlyos választási vereség után, amikor sokan törjük a fejünket azon, hogy mi is a nyugati demokrácia híveinek teendője az előttünk álló időszakban, annyit biztosan be kell látnunk, hogy a mai parlamenti ellenzéki pártok teljes körére kiterjedő összefogásban nem érdemes, nem értelmes gondolkozni.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Hamarosan már lehet szlalomozni önvezető autókkal a zalai tesztpályán

Hamarosan már lehet szlalomozni önvezető autókkal a zalai tesztpályán

Bátor dologra készül a Skoda, betámadja a Volkswagen Golfot

Bátor dologra készül a Skoda, betámadja a Volkswagen Golfot

Csaknem másfél millióan nem tudják fizetni a hitelüket

Csaknem másfél millióan nem tudják fizetni a hitelüket

Alkotmánybírósághoz fordul az Amnesty is a Stop Soros miatt

Alkotmánybírósághoz fordul az Amnesty is a Stop Soros miatt

Mint az IKEA-ban: kiadnak egy okostelefont, amit önnek kell összeszerelnie otthon

Mint az IKEA-ban: kiadnak egy okostelefont, amit önnek kell összeszerelnie otthon

Várjon szerdáig a tankolással, olcsóbb lesz a benzin és a gázolaj is!

Várjon szerdáig a tankolással, olcsóbb lesz a benzin és a gázolaj is!