A hétvégén megosztott, eredetileg a hetilapban megjelent, kurultájos cikkem alá egyből megérkeztek az autodidakta történészek, nyelvészek és önképzőköri táltosok, hogy kiálljanak az alternatív eredetelméletek mellett. Tudományos álláspontjukat némelyek jelentős zsidózással támasztották alá. De a saját oldalamra is jött olyan komment, hogy – idézem – „nektek még mindig a finnugor baromság a nyerő !!!”. A „nektek” nem lett bővebben kifejtve, de képzelhetjük.

Volt, aki egyből a szerző illetékességét vonta kétségbe ilyen alapon: „a Hont András egy zsidó, és mivel a zsidók nem magyarok, ezért nem érthetik a magyarok észjárását és örökségét. Ez nem bűn, tehát ezért nem kell őt elgázosítani, csak ne szóljon bele, hanem tisztelje az őslakos magyarságot és annak érzékenységét.” Nagyon kedves, hogy nem akar egyből elgázosítani, de – gondolom – azt sem sejti, hogy milyen haladó hagyományt elevenít föl eszmefuttatásával. Szerb Antalra például ugyanezt mondták: hogy merészelte megírni a Magyar Irodalomtörténetet. Pont ő? Mi köze hozzá? Skandalum. Jó, én nem vagyok Szerb Antal, cserébe talán nem is végzem Balfon egy fagyott gödörben. Bár – ahogy a mostani folyamatokat elnézem – ki tudja?

Azután akadt olyan ismeretlen eredetkutató és trendelemző, aki vitába szállva más kommentelőkkel ilyetén próbálta elintézni véleményüket: „kisebbrendűségi komplexusotok van, mert a szkíták sokkal divatosabbak, mint a kaftános zsidók.” Felőlem akár a vizigótok is lehetnek sokkal divatosabbak, mint az arámiak, de erről mégis hadd mondjak egy érdekeset. A késő középkori-kora újkori lengyel nemesség – hasonlóan a magyar-hun rokonsághoz – kitalálta, hogy ők a szarmaták (a szkítákkal rokon, iráni nyelvű, nomád nép) leszármazottai, és elkezdtek úgy öltözködni, ahogy a szarmata viseletet képzelték. A jelmezbáltól azonban még nem kezdtek jobban érdeklődni a mezőgazdasági munka iránt, így az többnyire zsidó ügyintézőkre és földbérlőkre maradt, akik viszont ruházkodásukkal kezdték utánozni a nemeseket. A jellegzetes – ma leginkább a haszidok által hordott – kaftán (bekishe) vagy a szőrmekucsma (srájmli) így egy elképzelt szkítaszerű öltözék, ellentétben – mondjuk – a 2rule mezzel.

Ami pedig a finnugrizmust illeti, e témában, azt hiszem, senki nem fogalmazott pontosabban a fájdalmasan korán elhunyt, polgári beállítottságú, a szocializmus alatt végig perifériára szorított történésznél, Engel Pálnál. Ő fölidézett egy tévés beszélgetést, amelyben szóba került Hóman Bálintnak (aki „igazán a politikai paletta jobbszélén állt, őt nehéz lett volna »zsidóbérencnek« minősíteni” – jellemzi Engel) a magyar őstörténetről vallott felfogása is. Engel a következőt írja: „Hóman, tisztességes tudós lévén, természetesen a magyar nyelv finnugor eredetét vallotta. De fontosnak éreztem, hogy még valamit hozzátegyek: »A tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Eddig a pontig tart a tudomány. Ami ezen túl van, az halandzsa.« Valami ilyesmit mondtam, de amint ez lenni szokott, nem találtam meg hamarjában a megfelelő szavakat. Amit mondani akartam, az így szólt volna: »Ami ezen túl van, az a szellemi és politikai alvilág«.”

Nincs ehhez mit nagyon hozzátenni.

(A csatolt képen elsőnek Rembrandt „Lengyel nemes” című, 1637-es festménye látható, másodikként a XVIII. században élt Elija ben Slómó Zalmanként is ismert Vilna Gaon, vilniusi rabbi, a harmadikként az idei Kurultájon készült felvétel csodálható meg.)