szerző:
Gergely Márton

A Sargentini-jelentést kárhoztatja minden fideszes politikus, a sirámoktól hangos a magyar kormánypárti sajtó. Pedig most volna itt az ideje, hogy diplomáciai csatornákon megakadályozzák az Orbán-kormány strasbourgi vereségét. A jelek szerint a Fidesznek lenne is eszköze a jelentés elfogadása ellen, de ahhoz olyan kérdésekben kéne engedni, amelyekben nem hajlandó. Konfliktusra áll a barométer.

Most nem az a feladatunk, hogy a magyar nyilvánosságot meggyőzzük. Nekünk az Európai Parlamentben kell megfelelő többséget szereznünk a jelentéshez, ezen dolgozunk

– ezzel indokolta a hvg.hu-nak egy prominens nyugat-európai EP-képviselő, miért nem akar nyilatkozni a magyar sajtónak. Szerinte a vita ezen pontján minden olyan jel, ami arra mutatna, hogy a Orbán-kormánnyal harcolnak, árt az ügyüknek. Ők Brüsszelben és Strasbourgban azzal győzködnek mindenkit, hogy itt kizárólag a magyarországi jogállamiságról van szó, azon belül is a magyar polgárok jogairól (erről beszélt a jelentést magára vállaló Judith Sargentini is a hvg.hu-nak), valamint az unió alapértékeinek megvédéséről.

Nem élet-halál kérdés

Ha pontosak a Népszava csütörtöki információi, akkor a Néppárt frakcióvezetője is kész lenne beszállni a Sargentini-jelentést megelőző parlamenti kampányba, méghozzá a magyar kormány oldalán. Ehhez azonban Manfred Weber egy keddi telefonbeszélgetés során állítólag segítséget kért Orbán Viktortól. Nem nagyon kell találgatni, milyen gesztust várna el a bajor CSU politikusa magyar szövetségesétől. Az osztrák közszolgálati televízió késő esti híradójának Weber elmondta, hogy a CEU magyarországi megmaradása számára nem alku tárgya.

Manfred Weber és Orbán Viktor
©

Ebből a két rövid történetből is látszik, hogy az Európai Parlamentben komoly erők indultak meg, hogy a Sargentini-jelentést elfogadják, vagy ezt az utolsó pillanatban még megakadályozzák. Fontos megérteni, mi a szavazás tétje: ha az EP igent mondott a magyarországi jogsértéseket bő 60 oldalon át soroló szövegtervezetre, akkor az ügyet az Európai Tanács asztalára továbbítják a képviselők. Nem tartalmaz tehát kötelező szankciót a jelentés, és közvetlen hatása nem is lesz. A 7-es cikk szerinti eljárást nem a képviselők kezdeményezhetik, hanem a tagállamok állam- és kormányfőiből álló tanács négyötödös többséggel. A végső döntésnél pedig már egyetlen tagállam is megvétózhatja az egészet.

Ezzel jelentősen előre futottunk az eljárásban, de ezeket tudni kell ahhoz, hogy lássuk: a jövő heti szavazás az Európai Parlamentben elsősorban politikai meccs, amelyben a választott testület hívei próbálják megmutatni az erejüket a tagállamok egymással paktáló kormányainak, és az egyéb, kisebb demokratikus felhatalmazással rendelkező uniós testületeknek.

Jobboldalra dől a pálya

Bár a magyar kormány bosszúhadjáratot és boszorkányüldözést láttat, itt sem ostor nem csattan, sem máglyát nem gyújtanak. A kérdés az, hogy az Európai Parlament jelen lévő képviselőinek kétharmada egyetért-e azzal, hogy a magyar kormány az utóbbi nyolc évben tizenkét területen is súlyosan megsértette a jogállamiság elvét és a közös európai értékeket. És van még egy körülmény, amit az Orbán-kormány és sajtója el akar hazudni:

egy transzparens és minden elemében demokratikus folyamat végén szavaznak majd mindazok, akik az európai polgárok akaratából a parlamentbe jutottak. Ha meglesz a jelentéshez szükséges kétharmad, akkor az valóban a polgárok kétharmadát képviseli, mivel a magyar törvényhozással ellentétben az EP-be arányos választási rendszer alapján jutnak be a jelöltek.

Miután mindezt tisztázzuk, lássuk az Európai Parlament jelenlegi összetételét:

  • Európai Néppárt217 képviselő, köztük a Fidesz politikusaival
  • Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége – 189 képviselő, köztük az MSZP és a DK politikusaival
  • Európai Konzervatívok és Reformisták74 képviselő, ide tartoznak az EU-ból távozó toryk és a lengyel Jog és Igazságosság
  • Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért – 68 képviselő
  • Egységes Európai Baloldal – 52 képviselő, leghíresebb pártja a görög Sziriza
  • Zöldek/Európai Szabad Szövetség – 51 képviselő, köztük az LMP és a Párbeszéd egy-egy politikusa
  • Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája45 képviselő, ide tartozik a UKIP, a Svéd Demokraták, valamint az Ötcsillag Mozgalom
  • Nemzet és Szabadság Európája37 képviselő, ide tartozik az FPÖ, az AfD, az olasz Liga és a holland Szabadságpárt
  • Frakción kívüliek – 18 képviselő, köztük a Jobbik listájáról bejutott 3 politikus

Ha a Sargentini-jelentés valóban valami zöldpárti őrület lenne, akkor a képviselők 7 százalékát sem tudhatná maga mögött. Ha pedig itt a baloldal összeesküvéséről lenne szó, Orbán még mindig röhöghetne a markába. A szociáldemokraták, újbalosok és zöldek 292 képviselővel rendelkeznek, és a liberálisokkal együtt sincs többségük a strasbourgi házban. Utóbbiak között egyébként számos jobbra húzó párt foglal helyet, mint Mark Rutte holland Szabadság és Demokrácia Néppártja (Sebastian Kurz osztrák kancellár egyik európai szövetségese), valamint a Fidesz egykori testvérpártja, a migrációban szigort hirdető német Szabad Demokraták Pártja.

Lest mutat a Néppárt

A Fidesznek a terep kedvező lenne, ha hiszünk annak, amit évértékelőiben és tusványosi beszédeiben Európáról felvázol a miniszterelnök. Orbán logikája szerint egy a tábor, egy a zászló a jobboldalon. Az Európai Parlamentben azonban 4 frakciót alkotnak jobboldali és szélsőjobboldali pártok (dőlt betűvel jelöltük ezeket a fenti felsorolásban), és néhányan még a frakción kívüliek között is ülnek, mint a görög Arany Hajnal két politikusa, vagy az idei kampányban a Fideszt erősítő Morvai Krisztina. Ha ők mind a Fideszt támogatnák (vagyis a Néppárt, valamint a migrációt ellenző egyéb jobboldali formációk), akkor Orbánt az Európai Parlament abszolút többsége védené.

A magyar kormány és személyesen Orbán Viktor azért ilyen aktív a Sargentini-jelentést megelőző hetekben a hazai sajtóban, hogy elfedje az egyértelműt: sajátjainak egy jó része is a Fidesz ellen foglal majd állást. Budapesten azt állítják, hogy már elkönyvelték a kétharmados strasbourgi vereséget, holott ahhoz száznál is több jobboldali képviselő szavazata is szükséges lesz. Ezen a ponton viszont meglátszik, hogy bár Orbán Viktornak nem okoz problémát, hogy néppártiként kampányoljon Milánóban egy konkurens pártcsalád prominens politikusa mellett, a jobbközép pártok nem akarnak közösködni az általuk szélsőjobboldalinak tartott erőkkel. Hiába van Orbán számára átjárás a német CSU, a lengyel PiS és az olasz Liga között, ha a Néppárt nem kér utóbbi kettő szövetségéből.

Nyolc éven át működött Orbán számára a kettős játék a kifelé és befelé szánt üzenetekkel. De most maga is ki akar lépni az európai porondra, ezért hát lassan döntenie kell, hova tartozik. Az áprilisi újraválasztása óta úgy döntött, hogy a populisták élharcosa lesz, és ennek részeként:

  • a megbélyegzés után meg is adóztatja a civilek egy részét,
  • de facto megszünteti Magyarországon a menedékjogot, ha nem a szomszéd ország állampolgárát üldözik,
  • az automatikusan visszautasított menedékkérőket (a nyilvánosság előtti lebukásig) titokban éhezteti,
  • betiltja a hajléktalanságot,
  • a politikusok békéjére hivatkozva tovább szűkíti a gyülekezési jogot,
  • a CEU elkergetése érdekében halogatja a szükséges egyezmény aláírását, és betiltatja a gender szakot.

Lehet mindezeket az áprilisi kétharmadból származó legitim döntésnek tartani, de ez épp annyira politikai álláspont, ahogy ezeket a jogállamiság további lezüllesztésének láttatni.

A tiki-taka vége?

Amikor Manfred Weber segítséget vár Orbántól, akkor néhány emblematikus jogtiprás visszavonását kéri. "Lám, a magyar kormány megérti a kritikát, meg szeretne javulni, nekünk meg el kell fogadni, hogy az egy másik kultúra, és erős politikai felhatalmazást adtak a polgárok egy sor szigorú intézkedésre" – ez lenne a bajor politikus érve néhány néppárti képviselőnek. Az elmúlt nyolc év folyamatos mellébeszélése után viszont bizonyítania is kéne a budapesti szándékot. Márpedig gesztus helyett Orbán konzervatív kritikusai épp az ellenkezőjét látják annak, amit remélnek. A fent felsorolt döntések mellett a könyörtelen hangnemet, valamint Salvini és körének nyílt támogatását.

A Sargentini-jelentés támogatóinak cikk elején leírt taktikájának így hangzik a budapesti párja: most az a Fidesz feladata, hogy a magyar nyilvánosságot meggyőzzék az igazukról, mivel az Európai Parlamentben megfelelő többséget nem tudnak szerezni. Számukra a legjobb forgatókönyv az, ha csak a képviselők abszolút többsége fordul ellenük, de a kétharmaduk nem.

Egy szabadon választott, demokratikus testülettől ilyen pofonba nyolc éve nem futott bele Orbán. Ez azon is látszik, hogy már az ütés előtt jajonganak.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!