A Sargentini-jelentés szerdai megszavazását Orbán Viktor provokálta ki.

Ez tisztán kiderült az elmúlt két nap strasbourgi eseményeiből. A zöldpárti képviselő által összeállított dokumentum tartalmazott elég vitatható pontot, hogy azt hatékonyan támadni lehessen, és az Európai Néppárt frakcióvezetője ki is fejtette: egy-két ügyben tett engedményért hajlandó lett volna megvédeni a magyar kormányt. Manfred Weber múlt héten telefonon puhította Orbánt, majd a plénum előtt kért tőle belátást néhány tarthatatlan döntéssel kapcsolatban, és még egy utolsó utáni esélyt is adott neki a zárt ajtók mögött zajló frakcióülésen.

Mandred Weber felszólalása

MTI / Európai Parlament Multimédiás Központja / Genevieve Engel

A német sajtó szerint kedd este botrányosra sikerült ez az utolsó megbeszélés. Orbán ugyanis ragaszkodott ahhoz, amit a nyilvánosság előtt is mondott. A Néppárt szerinte gyenge, mert engedményeket tesz a baloldali frakcióknak. Talán odabent elmagyarázták Orbánnak, hogy a demokrácia éppen arról szól, hogyan vagyunk képesek többséget teremteni a álláspontunknak. A 751 fős Európai Parlamentben 218 képviselője van a Néppártnak. Ez talán a magyar kormány számítása szerint is kevesebb, mint a képviselők fele. Tehát a demokrácia legalapvetőbb szabályát követve együttműködik olyanokkal, akik más véleményen vannak.

Orbán problémája az, hogy a Néppárt nem azokkal működik együtt, akikkel ő szeretne: a szélsőjobboldallal.

Többször leírtuk az elmúlt napokban: a politikai középtől jobbra álló erőknek többsége lenne a strasbourgi testületben, ha a kereszténydemokraták együttműködnének mindenkivel a luxemburgi konzervatívoktól a görög Arany Hajnal náci provokátoraival bezáruló palettán. De a német CDU és a bajor CSU, vagy az osztrák ÖVP inkább tart a liberálisokkal, a baloldallal és a zöldekkel fontos szavazások alkalmából, mert az ő véleményüket közelebbinek érzi magához, mint a demokráciát megvető radikálisokét. És ilyen fontos ügy 2018 szeptemberében a magyar jogállam helyzete. Hosszan eltartott.

Orbán Viktor ha nem is védte meg Magyarországot nyolc éven keresztül a támadásoktól, önmagát sikeresen megvédte az uniós intézményektől. Az Európai Bizottsággal elvitatkozott pár intézkedésen, az Európai Unió Bírósága néhány paragrafust sikeresen felülírt, de minden maradt a jogászkodás keretein belül. Az Európai Parlamentben ugyanis a Fidesz elég együttműködő volt a Néppárt számára ahhoz, hogy az cserébe megvédje az Orbán-kormányt politikai ellenfeleitől. És ez igaz volt az Európai Tanácsra is, amelyet konzervatív párttárs vezet, és amelyben szintén a néppárti állam- és kormányfők vannak többségben.

AFP / FREDERICK FLORIN

Ha valaki kételkedne a védelem erejében, akkor érdemes megnézni Lengyelország példáját. A Jaroslaw Kaczynski által évtizedek óta képviselt német- és unióellenes politika azonnal ellenállásba ütközött, ahogy újra hatalomra jutott a Jog és Igazságosság párt, és elkezdte utánozni Orbán illiberális oktatókönyvét. Varsó ellen az Európai Bizottság beindította a 7. cikkely szerinti eljárást, amelyet Magyarország ellen nem kezdeményezett.

Az Európai Parlament kellett ahhoz, hogy Orbán kormánya azonos sorsra jusson, és még ez is kevés lett volna, ha a magyar kormányfő valóban az ország érdekei szerint cselekszik ezen a héten. Magyarországnak ugyanis az lenne a fontos, hogy a küszöbön álló uniós költségvetési vitában a lehető legnagyobb súlya legyen a szavának. Nem az, hogy éppen a többiek állítsák pellengérre. Orbán viszont a 2019-es választási kampányért feladta az ország érdekeit, és bejelentkezett a kontinens populista pártjainak vezetésére.

Már nem is hazafelé beszélt az Európai Parlamentben, hanem az olasz, osztrák és francia populisták padsorai felé.

Az eredmény tehát ismert. Csűrheti-csavarhatja a Fidesz, ahogy akarja: az Európai Parlament néppárti elnöke által kikért jogi szakvélemény alapján szavaztak, és a voksoláson bőven megugrotta a jelentés a kétharmados támogatást. Kicsit kínos, de le kell írni: ez az EP épp olyan legitimitással rendelkezik, amilyennel az Orbán által ezerszer emlegetett következő képviselő-testület fog. Összesen 163 millió uniós állampolgár adta le szavazatát a pártlistákra. Orbánnak nyilván nem tetszik, de a Sargentini-jelentés mögött mintegy százmillió uniós polgár szavazata van.

AFP / Frederick Florin

A Fidesz szempontjából nemcsak a százmillió szavazat a kínos, hanem egy embernek a voksa is. A Sargentini-jelentést ugyanis a néppárti frakció vezetőjének szavazatával fogadták el. Pedig egy hete még Orbán első kormányfőként állt be a német kancellár által az Európai Bizottság élére jelölt bajor politikus mögé. Talán azt hitte, hogy minden elv ellensúlyozható némi politikai szívességgel. Weber sok elvhez nem ragaszkodott budapesti barátjával szemben, de Orbán már ennyit sem adott meg.

A kormány problémája az, hogy az Európai Parlament még nem büntette meg az országot, ez az eljárás nem ért véget, hanem most kezdődik. A szankciókat az Európai Tanács hirdetheti ki, ha esetleg úgy döntene. De addig hosszú út vezet, és az önmagában kellemetlen. A Tanácsnak napirendre kell vennie a magyar demokrácia ügyét. Először az Általános Ügyek Tanácsa (itt általában a külügyminiszterek vannak jelen) foglalkozik vele. Konkrétan az várható a 444.hu leírása szerint, hogy Szijjártó Pétert a kollégái kikérdezik, kritizálják, vitatkoznak vele egy kifejezetten a magyar demokrácia állapotának szentelt ülésen. Több fordulós is lehet a vita, elhúzódhat hónapokra.

Végül a külügyminisztereknek szavazniuk kell, hogy szerintük is nagy gond van-e a magyar demokráciával. Ha négyötödük szerint probléma van, akkor megy tovább az eljárás. Az Európai Parlamentben a Sargentini-jelentést támogató képviselők párthovatartozását látva azt mondhatjuk, hogy a külügyminiszterek között is megszerezhető a négyötöd. A külügyminiszterek ekkor javaslatokat fogalmaznak meg a javításra, és ezekről újra szavaz az Európai Parlament. Ha az EP támogatja a minisztereket, akkor összeülnek az EU-tagországok első emberei is, de úgy, hogy a magyar miniszterelnököt erre a vitára már nem engedik be.

Jól látszik, hogy elkezdődik egy több hónapig tartó vesszőfutás, amelynek során a magyar kormányt vizsgáztatják egy olyan grémiumban, amelyben egyedül a lengyel kabinet áll Orbánék mellett. Salvini-barátság ide vagy oda, az olasz kormánykoalíció nagyobbik pártja, az Ötcsillag mozgalom sem áll Orbán mellett, ennek a populista pártnak több EP-képviselője megszavazta a Sargentini-jelentést.

AFP / Frederick Florin

Vajon milyen kép alakul ki az Orbán-kormányról, amelynek külügyminiszterét a tagállamok vizsgáztatják, és amelynek vezetőjét kizárják a Magyarországról szóló vitáról? Megvédi az országot minden fórumon? Vagy felesleges politikai harcokba rángatta olyan partnerekkel, akikkel ez az ország összenőtt gazdaságilag, kulturálisan és sok esetben a személyi kapcsolatok terén is? Meddig hiszi el a választó, hogy ez a vita róla szól, és mikor veszi észre, hogy Orbán csak felhasználja egy olyan harcban, amelyből legfeljebb ő jöhet ki győztesen. Mert a diadal az lesz, hogy mégsem kapunk büntetést. A legjobb kimenetele az egésznek, hogy a végén nem történik semmi.

Igen, Lengyelország a szankciók előtt valószínűleg meghúzhatja a vészféket. De addig Európa a magyar kormány bizonyítványáról beszél, és a szégyenpadba ülteti Orbánékat.

Nem Brüsszelt állították meg, hanem magukat.

És most abban bízhatnak, hogy idegenellenes szövetségeseik – miközben a magyar munkavállalók ellen uszítanak – majd a 2019-es választás után megmentik Orbánt, hogy zavartalanul gyakorolhassa hűbérúri jogait Magyarország felett.

A Sargentini-jelentés körül kirobbant botrányról itt olvashatnak további részleteket.