Az Orbán-kormány brüsszeli taktikáját pontosan írta le Judith Sargentini két hete a hvg.hu-nak adott interjúban. A Fidesz tehát lép kettőt a jogállamiság felszámolása felé, majd hosszas uniós alkudozás, jogászkodás és pereskedés végén visszalép egyet. Az elmúlt nyolc év során számtalan alkalom láthattuk ezt a kettős tánclépést. Európa kikelt a médiatörvény, a bírák nyugdíjazása, az egyházi törvény vagy a reklámadó kapcsán, majd Orbánék visszakoztak kicsit az eredeti cél megtartása mellett. A sok kis lépésből pedig összeállt az „illiberális demokrácia”, amelyet az Európai Parlament ezen a héten hatalmas többséggel ítélt a jogállamiságot súlyosan megsértő rendszernek.

A jövő héten kezdődő parlamenti ülésszaktól is azt vártuk, akkor újabb súlyos döntések sora következik, amellyel tovább korlátozzák a bíróságok függetlenségét, a tudományos élet szabadságát, a média működését, az önkormányzatiság elvét. Valamint a békemenetnek beígért „elégtétel” is formát ölt. Pontosabban a nyári figyelmeztető lövések után kiterebélyesedik.

A magyar kormány és az unió közös táncrendje a következő volt:

• Kettőt előre,
• kölcsönös kiabálás,
• közös jogászkodás,
• egyet hátra.

Most viszont az egész felett ott lebeg a 7-es cikkely szerinti eljárás. Vagy ami még fontosabb: az Európai Néppárton belüli kétharmados támogatás a Fidesz politikájával szemben. Az uniós folyamat kiszámíthatatlan, a szankció pedig felettébb esélytelen, de ettől még a magyar kormány megfigyelés alatt áll.

Ha szigorítanak a civilek elleni törvényeken, a paragrafusok erejével igyekeznek véget vetni a kritikus újságírásnak, vagy bedarálják a tudomány és felsőoktatás további intézményeit, Európa reagálni fog. És mostantól minden budapesti döntés a Sargentini-jelentés fényében lesz megítélve. Lám, mennyire igaza volt a zöldpárti képviselőnek és a dokumentumot megszavazó széles néppárti többségnek?!

Vagy esetleg ellenkezőleg: nicsak, Orbánék aláírják a CEU megmaradását Budapesten! Jé, elfogadják az Európai Unió Bíróságának döntését arról, hogy a Stop Soros- törvényben újraszabályozott menedékjog nem összeegyeztethető a közös jogi előírásokkal!

Orbán Viktornak választania kell, hogy mit érez fontosabbnak:

• megpróbál a Néppárttal megharcolni, hogy tagsága fennmaradjon,
• vagy inkább csinál Magyarországon, amit csak akar, és elengedi a Néppártot.

A kettő együtt nem fog menni. Orbán néppárti kritikusai és szövetségesei is a budapesti jeleket fogják figyelni ahhoz, hogy a Fidesz ellen vagy mellett tudjanak érvelni. Ez pedig a kettős beszéd végét jelentheti Orbán Viktor számára. A kormányfő által megcélzott európai szerep azzal jár, hogy reflektorba került. Választhat, mit képvisel itthon és külföldön: a liberális demokrácia lerombolóját a szélsőjobb tapsától kísérve, vagy a néppárti vonalat hazai durvulás nélkül.

Mi magyarok pedig ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy Orbán miként dönt, milyen üzenetet akar küldeni Európába. Az unió ilyen téren nyújthat védelmet a magyar állampolgároknak, vagy ellenkezőleg: a Néppártból való kiszorulás miatt lehet gyorsítója is a jogállam teljes leépülésének.

A Sargentini-jelentés mögött álló néppárti képviselők működhetnek fék gyanánt egy más ellensúlyt már nem ismerő rendszerben. Vagy Orbán úgy dönt, a jobbközép elvárásai is meghaladják azt, ami engedményt még tenni hajlandó.

A jövő héten kezdődő törvényhozási ülésszak hamar választ ad majd a kérdésre.