szerző:
Marosán György

Okos stratégiával, társadalmi konszenzust teremtve, kitartó, következetes munkával ki lehet törni az elmaradottság és a szegénység béklyójából. Vélemény.

Orbán Viktor az újjáalakult Országgyűlésben, első beszédében – az újabb kétharmados győzelem tudatában – új, és impozáns célokat tűzött önmaga és a népe elé:

  • Magyarország az EU első 5 országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni,

  • A nemzetközi versenyképességi rangsorokban az 5 legjobb EU-s állam között legyen,

  • Magas hozzáadott értékű és magasabb bért fizető befektetésekkel a világ 10 legjobb országa közé kerülünk,

  • Megállítjuk a népesedési hanyatlást, sőt, megfordítjuk,

  • A népbetegségek radikális visszaszorítás érdekében az egészségügy észszerűsítése, és erős ösztönzők bevezetése.

Úgy ítélte, adottak a feltételek, hogy 2030-ig ezek az ambiciózus célok teljesíthetők legyenek. Azóta – jelezve a szándék komolyságát – ő is és alvezérei is többször megerősítendően visszatértek az ígéretekhez. Ám ahhoz, hogy valóban komolyan vehető legyen a szándék, a megvalósulás realitását tesztelő három alapvető kérdést fel kell tenni.

Kik is a legjobbak?

Ahhoz, hogy kiválaszthassuk, melyek azok az európai országok, amelyek csoportjába Orbán Viktor felzárkózni törekszik, tulajdonképpen megadta a szempontokat. A megfogalmazott célok mindegyikére találhatók olyan mutatószámok, amelyeket elfogulatlan szervezetek, tudományosan megalapozott kutatásra támaszkodva, már egy évtizede rendszeresen közreadnak.

Ezek a mutatók – mint csemetéink iskolai jegyei – bármely ország számára lehetővé teszik, hogy önmagához és másokéhoz viszonyított elmozdulását nyomon követhesse. Ilyen mutatószámok – a teljességre való törekvés nélkül – a kormányzás minősége (WGI), a demokrácia (DI), a társadalmi haladás (SPI), a szabadság (FI), vagy az emberi fejlődés (HDI) mutatói. De ide sorolhatók a versenyképességre, a népesedésre és egészségügyi helyzetre vonatkozó adatok is.

A különböző mutatószámok alapján a legjobbnak tekinthető országok részben eltérő sorrendet mutatnak, de az alábbi hat viszonylag kicsi európai ország bármely mutató alapján mindig az élen van: Dánia, Finnország, Hollandia, Norvégia, Svájc és Svédország. Minden fellelhető mutató alapján ők a benchmark. Ez akár biztatónak is tekinthető, hiszen 1900 táján többségük szegény és elmaradott volt. A múlt század során azonban, sokféle gonddal megküzdve, csendes forradalmak egész sorát végrehajtva, alapvetően saját erejükből fokozatosan az élre törtek.

Ez tehát reményt kínál: okos stratégiával, társadalmi konszenzust teremtve, kitartó, következetes munkával, ki lehet törni az elmaradottság és a szegénység béklyójából.

Miért lettek ők a legjobbak?

Erre a kérdésre mifelénk mostanában azt a választ sulykolják: hatékony és humánus társadalom kizárólag az európai kultúra és a keresztény vallás hagyományaira építhető. A tudományban ezzel szemben általános az egyetértés: a siker jellegzetes intézményeknek tulajdonítható. Az élboly országait a liberális demokrácia, a törvények hatalma, az intézményes hatalommegosztás, a felelős kormányzás intézményei jellemzik, és folyamatosan bővülnek a kollektív, illetve az egyéni jogok. Ezek működése nem független az európai kultúrától és a keresztény vallástól, de „felülírják” azt, kijelölve a hagyományok és vallások érvényesülésének a kereteit.

Egy legutóbbi kutatás pl. száz év statisztikai adataira támaszkodva bizonyítani tudta, hogy a gyors gazdasági növekedés a szekularizációval és még inkább az egyéni jogok szélesedésével függ össze. (Ruck, D. et al. Religious change preceded economic change in the 20th century. Sci. Adv. 2018;4). A „szent” család szabadon választható együttélési formákká bővült, a női egyenjogúság elvitathatatlan, az abortusz a legtöbbb országban megkérdőjelezhetetlen joggá vált.

Az egyre kifinomodó intézményrendszer összehangolt, egymást segítő, egyben egymást korlátozó működésének szerepét jól mutatja, hogy Európa akkor húzott el a civilizációk mezőnyétől, amikor – a 16. századot követően – a polgári átalakulás beindult. A felsorolt intézmények láthatatlan, de hatékony korlátokat alkotva terelik a polgárok viselkedést és vezérlik a társadalmakat a versenyképes, a hatékony és a demokratikus fejlődés pályájára. Ezért és így zárkózott fel az említett országok mellé Ausztrália és Kanada, Új-Zéland, valamint az USA és az európai kontinens más országai.

Ezek az intézmények tehát a kiemelkedés szükséges – egyben többnyire – elégséges feltételekei. Aki ezeket kialakítja és hatékonyan működteti, az fejlődik. Aki a maga egyediségét hangsúlyozza (Orbán Viktor: „Ha magyarnak születtél, akkor egyedi, sőt különleges fajtához tartozol”), vagy a mások számára megközelíthetetlen civilizációs hagyományra igyekszik építeni (mint Putyin és Erdogan), az bukdácsol és sodródik.

Mi történt e sikertényezők tekintetében az elmúlt nyolc évben?

Az elmúlt 8 év – saját és a mások által publikált kutatások alapján – egészében nem a kiemelkedés, hanem a hanyatlás trendjét mutatja. A Fidesz által sulykolt győzelmi jelentésekkel ellentétben az Orbán Viktor által célul tűzött területeken folyamatos a visszaesés. Nemhogy az élbolyhoz nem közeledtünk, de saját csoportunkon belül is romlott a helyzetünk. Fejlődésünket eleve behatárolja, hogy a gazdasági és a társadalmi dinamikát alapvetően meghatározó tényezők – a versenyképesség index (GCI), a demokrácia index (DI), és a felelős kormányzás index (WGI) – tekintetében nincs előrelépés. A szóba jöhető egyéb mutatók sem javítják, inkább tovább rontják a képet.

  • a tulajdon biztonsága (World Economic Forum): gyenge és romló,

  • a törvények hatalma (Világbank): a csoportátlagnál rosszabb és romló,

  • az egyéni jogok mértéke (Freedom House): gyengébb a csoportátlagnál és romló

  • az intézményi szabályozás minősége (Világbank): rosszabb a csoporténál,

  • korrupció szintje (Transparency International): Európában elfogadhatatlanul magas és romlik.

  • növekedési ütem (KSH): javuló, de saját csoportunkhoz képest alulteljesítünk,

  • termelékenység (KSH): javul, de a csoportátlaghoz viszonyítva alacsony,

  • lakossági fogyasztás (KSH): javuló, de legfeljebb a csoportátlagot elérő, és nem fenntartható,

  • szegénység (TÁRKI): Európai összehasonlításban rossz, a csoportátlaghoz mérve közepes, de távlatilag nem tartós a javulás,

  • társadalmi egyenlőtlenségek (Világbank): a csoportátlagba belesimul, de romló,

  • társadalmi mobilitás (TÁRKI): csökkenő, és magas a perifériára szorulás veszélye,

  • egészségben leélhető évek száma (KSH): a csoportátlagtól elmaradó és csak lassan javul.

  • a boldogság-index: kiugróan boldogtalanok vagyunk!

A felsorolt mutatószámok mindegyikének vannak kritizálható részletei. Ám mindegyik tudományosan megalapozott, elfogulatlan látleletet nyújt és lehetővé teszi a nemzetközi összehasonlítást. Úgy kell tekinteni rá, mint gyermekünk éves bizonyítványára. Még ha vitatható egyik vagy másik érték – ahogyan előfordul, hogy pikkelnek gyermekünkre – országunk nem egy dinamikus, saját csoportjából az élbolyba felzárkózó, inkább egy visszaeső, lehetőségeit kihasználni képtelen, környezetétől elmaradó társadalom képét mutatja.

Mindez a következő évtizedben nem sikert sikerre halmozó, hanem, éleződő ellentmondásokkal terhelt, Európa perifériájára szoruló és növekvő belső konfliktusokkal küszködő társadalmat vetít előre.

A következtetés

Mifelénk mostanság a hatalom azt sulykolja: a siker záloga a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezér. Az általa kijelölt hatalmi és gazdasági elit – a busás jutalom reményében – hajlandó felvállalni: meggyőzi a polgárokat arról, fogadják el a vezér által kialakított kereteket, játsszák el a rájuk szabott szerepet, főként pedig: kövessék útmutatásait. Ám a jövőt valójában a polgárok „csinálják”. A hagyományok talaján, de az intézmények által formált keretek között az emberek – ha hagyják őket – maguk teremtenek boldog és sikeres életet családjuk és közösségük számára.

Adaptív és hatékony intézmények hiányában a magyar társadalom hanyatlani fog. Mintha nem tudnánk letérni arról a történelmi vakvágányról, amelyre valamikor 1890-es években tért rá a magyar társadalom, amikor a politikai elitet megszállta a hegemónia lázálma, amely végső soron az első világháborút és Trianont is előidézte. S bár a történelem újra és újra elénk hozza a lehetőségeket – ilyen volt a rendszerváltás fordulata, vagy az EU-s források beáramlása legutóbb –, mi rendre elszalasztjuk az esélyeket.

Marx Hegelre utalva jegyzi meg: a történelem ismétli önmagát: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat. Magyarország a 21. században ehhez egy újabb fejezetet illeszt: az abszurd drámát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Rosta Mária: Koppány és István után Orbán most a Táltos szerepben van

Rosta Mária: Koppány és István után Orbán most a Táltos szerepben van

Itt egy térkép, amely megmutatja, milyen szaloncukrot vesznek az egyes megyékben

Itt egy térkép, amely megmutatja, milyen szaloncukrot vesznek az egyes megyékben

Új taxiscég alakult Budapesten

Új taxiscég alakult Budapesten

Pintér Sándor volt cégéhez került a lovasberényi kormányüdülő

Pintér Sándor volt cégéhez került a lovasberényi kormányüdülő

Csak színjáték volt a tévés erőszak – felpörgött a kormányzati álhírgyár

Csak színjáték volt a tévés erőszak – felpörgött a kormányzati álhírgyár

Bagi Iván: Fejüket vesztett képviselők fetrengenek az MTVA épületében

Bagi Iván: Fejüket vesztett képviselők fetrengenek az MTVA épületében