Francis Fukuyamával a New Statesman oldalán jelent meg interjú. Fukuyama máig leghíresebb műve az 1992-ben megjelent A történelem vége és az utolsó ember (eredeti angol nyelvű címén The End of History and the Last Man), amiben a kommunista rezsimek összeomlását követően azt állította, hogy a történelmi haladás mint ideológiák közti harc tulajdonképpen véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik, a politika és gazdasági liberalizmus elkerülhetetlen győzelmével.

Azonban huszonhat évvel könyve megjelenése után az Egyesült Államoktól Oroszországig, Törökországtól Lengyelországig és Magyarországtól Olaszországig az illiberalizmus töretlenül halad előre. Fukuyama erre most azt mondta, amit 1992-ben írt, hogy az emberek békét és jólétet akarnak, igaz, csakhogy kiderült, tömegek többre vágynak.

A liberális demokráciák még csak nem is próbálják meghatározni, mi a jó élet, az egyén, aki elidegenedve érzi magát, nincs előtte cél, ezért különféle identitáscsoportokhoz csatlakoznak, ami bizonyos közösségérzetet kölcsönöz nekik.

Nagysikerű könyvéről azt mondta, az borzalom volt a marxisták számára, akik a kommunizmust egykor az emberiség végső ideológiai színpadának tekintették. A kérdésre, hogyan látja Fukuyama a szocialisták és a szocializmus újraéledését az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, azt mondta, minden attól függ, mit értünk szocializmus alatt. „A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele – a közműveket kivéve – nem hiszem, hogy menni fog.”

Ha a szocializmus alatt olyan újraelosztó programokat értünk, amelyek megpróbálják orvosolni a nagy egyenlőtlenséget, akkor azt hiszem, nemcsak vissza tud térni, hanem vissza kell térnie.

Fukuyama hozzátette: „ebben a pillanatban úgy tűnik számomra, hogy bizonyos dolgok, amiket Karl Marx mondott, igazzá válnak. A túltermelés válságáról beszélt, arról, hogy a munkavállalók elszegényednek, és nem lesz elegendő kereslet.” Azonban úgy látja, a liberális demokrácia egyetlen elfogadható, rendszerszintű riválisa nem a szocializmus, hanem a kínai típusú állami kapitalizmus.

A beszélgetés végén Fukuyama arra figyelmeztette a liberálisokat, hogy ne higgyék, hogy az illiberális demokrácia a történelem új vége. „Azt hiszem, az embereknek meg kell nyugodnia egy kicsit” – üzent mindenkinek.