szerző:
G. M.
Tetszett a cikk?

Egy ember meggyilkolása nem rúghat fel egy dollármilliárdos üzletet – mondja a magyar nyilvánosságot is befolyásolni akaró amerikai lelkész, miközben épp leköpi a Tízparancsolatot. Ezen a héten a belpolitikai összefoglalónk kiindulópontja Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolása. Elmagyarázzuk, miért.

Ez itt a belpolitikai összefoglaló helye, mégis Dzsamál Hasogdzsi sorsáról lesz szó. Ennek csak részint oka, hogy az e heti Fülkében kibeszéltük az Orbán-kormány új receptjét mindenre: BETILTANI! (Így tesznek a hajléktalansággal, miközben a fagyhalált meg sem próbálják „betiltani”, vagy a lakástakarékkal, hogy szüljenek a magyar lányok és asszonyok; valamint a dohányzás ellen is ez lesz a recept, ha már elég pénzt keresett mások nikotinfüggésén Lázár János köre.)

Az áldozat: Dzsamál Hasogdzsi
AFP / Mohammed Al-Shaikh

Dzsamál Hasogdzsi rettenetes halála azonban érint minket, magyarokat is. Most, hogy már tudjuk, a szaúdi újságírót megölték hazája isztambuli konzulátusán, a kérdés az: milyen következtetést von le ebből a nyugati világ? Mennyire határozza még meg a politikai cselekvést az az értékrendszer, amelyet közösnek éreztünk.

A Washington Post újságírója, az Egyesült Államok védelme alatt álló Dzsamál Hasogdzsi október 2-án lépett be hazája konzulátusára, hogy megszerezze a szükséges papírokat a török mennyasszonyával tervezett házasságához. Szerelme az isztambuli kirendeltség előtt várt rá mindhiába. Soha többé nem látta senki életben a férfit.

Bérgyilkos-kommandó

Miután híre ment annak, hogy Hasogdzsi eltűnt, a szaúdi-arábiai illetékesek bejelentették: az újságíró, Mohamed bin Szalmán koronaherceg egyik leghíresebb kritikusa élve elhagyta a konzulátust. A hátsó ajtón távozott, és ott egészen véletlenül nem működött a biztonsági kamera. A törökök pár nappal később egy egészen más történettel álltak elő, amivel a szaúdi belügyből egy példátlan nemzetközi bűnügy kerekedett. Ezek szerint az ankarai hatóságoknak van egy hangfelvétele, amelyen hallható, ahogy Hasogdzsit a követségen letámadják, megkínozzák, amelynek során levágják ujjait, majd a rémült konzul jelenlétében lefejezik. Percek alatt lezajlott a gyilkosság, amelyet követően a holttestet csontfűrésszel feldarabolta a gyilkosságra Törökországba érkezett 15 fős szaúdi kommandó, az áldozat testrészeit ezek után szétszórták a repülőtérre menet még Isztambulban.

A teória alátámasztására nem csak az áldozat okosórája által állítólag felvett hangfelvétel létezik. A török hatóságok a konzulátust is átkutathatták, ahol sterilre takarított termekre és friss festés nyomaira bukkantak. A helyszínen rögzített minták elemzése még tart. A törökök azonosítottak a gyilkosság napján Isztambulba érkező 15 szaúdi férfit, akik utána el is hagyták az országot. Sajtóhírek szerint a 15 egyike azóta Szaúd-Arábiában baleset áldozata lett. Micsoda véletlenek!

Az utolsó kép Hasogdzsiról a szaúdi konzulátus épülete előtt
AFP / Demiroren News Agency

Három hét sumákolás és hallgatás után Rijád péntek éjjel előállt az újabb magyarázattal: Hasogdzsi dulakodásba keveredett a követségen, amelynek során életét vesztette. Mondhatni, önvédelemből öltek a kommandósok. Ezzel párhuzamosan le is tartóztattak tisztviselőket a szaúdi fővárosban. Érdekes módon épp annak az Ahmad Asiri titkosszolgálati tábornoknak a köréből, akiről az amerikai sajtó előre megírta: Rijádban őt nézték ki bűnbaknak.

A törökök verziójával szemben a szaúdiak semmilyen bizonyítékkal nem álltak elő. A jelek szerint ők kiverni akarják a vallomást az erre kiválasztott bűnösökből. Hogy ebben hatékonyak, arra jó példa a koronaherceg parancsára a közelmúltban egy luxusszállodában őrizetbe vett főméltóságok esete – volt, aki közülük belehalt a kínzásba. Pedig ha Rijádnak igaza lenne, akkor prezentálhatnák a holttestet, hogy egy törvényszéki kórboncnok megállapítsa a halál okát.

Gúny és megvetés az újságíróknak, megértés Rijádnak
AFP / Spencer Platt / Getty Images

Ne ölj? A prédikátor szerint elavult

Térjünk azonban át a horrortörténet politikai részére. Donald Trump ugyanis elégedettségének adott hangot, hogy a szaúdi magyarázattal megnyugtatóan le lehet majd zárni az esetet (közben pedig egy republikánus politikust ünnepelt, amiért agresszívan lépett fel Guardian újságírójával szemben). Hogy mi az amerikai elnök célja Rijád mentegetésével, azt nem kell találgatni. Elmondja bármely mikrofonba ő maga. Mindent meg akar tenni azért, hogy ne kelljen lemondani minden idők legnagyobb fegyverüzletéről, amelyet hazája köt Szaúd-Arábiával. Ő személyesen is profitál a szaúdiakból, akik hamar megértették, mennyi előnyt jelent, ha véletlenül épp a Trump Hotelben szállnak meg washingtoni látogatásaik során. Az Egyesült Államok elnöke megvehető, és most már az amerikai héják és patrióták is nyíltan mentegetik az amoralitást.

Tudom, hogy csúnya ügy, de nem robbantasz fel egy ilyen kapcsolatot egyetlen ember meggyilkolása miatt

– mondja a magyar ATV-n is naponta jelentkező Pat Robertson, az egyik karizmatikus evangélikus közösség vezető lelkésze. Hogy a Tízparancsolatban nem egészen ez áll? Kit érdekelt?! Százmilliárd dollárról van szó.

Ha a Hasogdzsi-gyilkosságot megússza Szaúd-Arábia, akkor helyesnek bizonyult a kalkulációja. Ebben az esetben nem volt pancserség lebukni a csontfűrésszel, az ujjdaraboló kínzással, a 15 fős bérgyilkos kommandóval. Pont ellenkezőleg: sikerült a lehető legnagyobb nyilvánosságot elérni, hogy a szaúdi rendszer minden kritikusa tudja, nincs hova bújni előlünk, bármit megtehetünk, és irgalmazzon nektek az ég, ha utolérünk.

Csak egy ekkora pofont!
MTI / Koszticsák Szilárd

Legyen miért panaszkodni

Nagy pénz, nagy terror, mondhatnánk a fociról szóló „bölcsességet” kifordítva. Az európai helyzetet természetesen nem lehet a szaúdi könyörtelenséghez hasonlítani, de az újságírók elleni támadások itt is elszaporodtak, és nálunk is az a probléma, hogy a sajtóellenes légkört a politikai elit kihasználja és gerjeszti. (A populisták médiastratégiájáról ezen a héten írtunk egy TLDR-cikket).

"Seggbe rúgunk pár ocsmány, csúszómászó újságírót, hogy legyen miért panaszkodniuk ránk"

– mondta Matteo Salvini még öt éve a Lega velencei pártrendezvényén, és ma ő az olasz belügyminiszter, és mint ilyen, épp a maffiaügyeket feltáró Roberto Saviano rendőrségi őrizetét akarja megszüntetni. Robert Fico "szlovákellenes kurváknak" hívta az újságírókat, míg bele nem bukott abba, hogy Jan Kucziak fiatal oknyomozó újságírót mennyasszonyával együtt bérgyilkosok ölték meg. Varsóban pedig "lengyel nyelven megjelenő" újságokként bélyegzi meg a hatalom azokat, akiket nem tart lengyelnek. 

Magyarországon a fizikai erőszak szintjét nem lépte át a NER, de annak verbális megalapozásához nagyon közel jutott. A Fidesz lakossági fórumain azt magyarázza a párt minden politikusa, hogy a Soros-hálózat által erőltetett migráció tömeges erőszakkal, lakosságcserével és pusztulással jár. Majd amikor kivetítik, kiket tekintenek ennek a hálózat részének, ott szerepel a kivetítőn a teljes kritikus sajtó. Itt tehát közvetlen ok-okozati összefüggésként láttatják a magyarság elpusztítására tett kísérletet és a független sajtó munkáját. Miután pedig a 444 újságíróját eltávolítják egy ilyen szeánszról, még kollégánknak kell a bíróságon védeni magát, amiért az esetről beszámolt.

A sajtószabadság ötven árnyalata

Hogy Magyarországon rendszerszintű problémák vannak a médiában, azt két e heti hír is megmutatja. Pető Péter a Riporterek Határon Nélkül nevű nemzetközi szervezet sajtószabadság díjának egyik jelöltje lett – miközben itthon Szakács Árpád kultúrharcos kap azonos indoklással kitüntetést. Egyik díjat sem akarhatja tiszta szívvel egy igazi újságíró sem. A nemzetközi jelölés ugyanis olyan, mint a „legszebb kihalás szélén álló állatok” listáján szerepelni. Nyilván megtisztelő dolog szépnek lenni, de talán a túlélés fontosabb. Pető Péter kollégám megérdemli az elismerést a nélkül is, hogy a hatalom a torkára lépne.

Máté Péter

Aki pedig egy kétharmados hatalom által kitartott kormányzati lap védelmében dönthet karrierek sorsáról, és húzhatja le a biztos megélhetéshez jutó művészek listájáról azt, akit csak akar, ne játssza meg a sajtószabadság harcosát. Szakács a cenzúra eszköze, írásainak a célja mások elhallgattatása, és már bizonyította is hatékonyságát.

A nép nevében fellépő politikusok Donald Trumptól Matteo Salviniig, Robert Ficótól Orbán Viktorig megvetésüket fejezik ki a kritikus, elveikhez ragaszkodó újságírók iránt. És ennek következménye van. Meglátszik a fizikális és verbális erőszakon, a nyilvános eseményeken lökdösött és leköpött újságírókon, és ezen cikk alatt is folyó kommentekben.

Nagyon messze állunk attól, hogy Hasogdzsi sorsára jussunk, de a nyugati világ vezetőinek közönye a szaúdi gyilkosság láttán, a mi munkánkra is kihatással lesz.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Gergely Márton Itthon

Össztűz a kritikus médiára: hét lépés, amelyben a fasoszféra elpusztítja a sajtót

A tényeket nem ismerni, hanem érezni kell – így tartják azok a populista, nacionalista erők, amelyek Európa-szerte a jövő májusi EP-választásokra készülnek. Ha a nyilvánosságot uralni tudják a témáikkal, akkor nyert ügyük van, ehhez azonban saját kommunikációs csatornák kiépítésére van szükségük. Az elmúlt hetekben öt másik európai szerkesztőséggel együtt a HVG is igyekezett utánajárni, hogyan igyekszik felülírni a valóságot az illiberális média. Mint kiderült, ezt a betegséget Magyarországon kívül is ismerik, legfeljebb itthon lényegesen előrehaladottabb stádiumban jár.