Az Utcajogász ügyfele volt az első hajléktalan Budapesten, akit őrizetbe vettek és bíróság elé állítottak az október 15-én hatályba lépett új szabálysértési tényállás elkövetése miatt. Az elsőfokú bíróság figyelmeztetésben részesítette, ami ugyan a legenyhébb szabálysértési szankció, de mégis azt jelenti, hogy a bíróság szerint szabálysértést követett el, és ezért „a bíróság rosszallását fejezi ki az elkövetett cselekmény miatt, és felhívja az eljárás alá vont személyt arra, hogy a jövőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől”.

A nő és az ügyében védőként eljáró utcajogászok fellebbeztek az elsőfokú döntés ellen, mert az volt az álláspontjuk, hogy ez nem szabálysértés. A fellebbezésben kitértek arra, hogy alkotmányellenes a szabályozás, és azt kérték a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszéktől, hogy függessze fel az eljárást és az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatt forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ennek az indítványnak a Fővárosi Törvényszék nem adott helyt, de megállapította, hogy a szabálysértés nem valósult meg.

A másodfokú bíróság szerint nem megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság a hajléktalan nő azon nyilatkozatait, hogy nem akar utcán élni, és tervezi, hogy albérletbe vagy egy ismerőshöz költözik. A másodfokú bíróság szerint ezt azt jelenti, hogy a nő szándékában áll valamilyen lakó- vagy tartózkodási helyre visszatérni, ilyen szándék mellett pedig nem lehet megvalósítani az életvitelszerű közterületi tartózkodást.

A másodfok hivatkozott egy hasonló szabálysértési tényállást megsemmisítő alkotmánybírósági határozatra, és kimondja, hogy objektív tényként az elkövetői akarattól függetlenül fennálló élethelyzetet büntetni nem lehet. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás eszerint önmagában sem tevékenység, sem mulasztás, hanem állapot, így a felelősség alanyi oldalát is meg kell állapítani. Ennek tisztázásához irányadó az eljárás alá vont nyilatkozata, ami ügyfelük esetében éppen ellentétes volt az életvitelszerű közterületi tartózkodás szándékával.

(via Utcajogász)