Úgy vélte, hogy „a rendszerváltoztatás kényszerűen lassú és visszafogott folyamata nem tette lehetővé a szellemi szféra tisztulását”.

Kell egy olyan, a kulturális életet meghatározó és arra erős befolyást gyakorló szervezet vagy intézmény, amely nem ad előnyt és pénzt olyanoknak, akik nem a magyar nemzeti ébredés ügyét szolgálják.

Hozzátette: „elmélyült, bölcs, okos, mérlegelő, fokozatokat is tisztelő módon kellene kedvezőbb helyzetbe hozni az egyetemi katedrák elosztásánál, a filmkészítésnél, a színházak élén és a szellemi szféra által érintett területeken azokat, akik méltók, akik képviselik azt az irányt, amelyet a politikai felfogásrend mára dominánssá tett Magyarországon, és ezt átvetítik a kultúra és a tudomány egész területére”.

Boross Péter szerint „meg kell szüntetni a szellemi termékek politikai felhasználását. (...) Tudomásul kellene venni, hogy egy ország, amelynek politikai-szellemi arculata előnyére és történelmi hagyományainak megfelelően az utóbbi években megváltozott, az domináns szerepét a szellemi szféra egészében érvényesíti.”

A volt kormányfő úgy vélte, hogy a közigazgatás terén „van még mit javítani”. Budapest például „túl nagy és túlságosan tagolt, jobban meg kéne erősíteni a főpolgármesteri méltóságot”.

Kifejtette azt is, hogy a hagyományos magyar nemzeti közfelfogásban a nemzeti arculatnak meghatározó szerepe van. „A magyar embernek természetes kötelessége, hogy érzelmileg is kötődjön a saját nációjához. Ez viszont most sokakból hiányzik, mert a szocialista időszakban elherdálták.”