Tetszett a cikk?

A történtek után az ellenzéki pártoknak nem lenne szabad visszatérniük az Országházba.

Tüntetéssorozat a túlóratörvény ellen
Évek óta nem látott tüntetési hullámot váltott ki a túlórák növelését célzó, rabszolgatörvényként is emlegetett jogszabály parlamenti elfogadása. Az ellenzék a parlamentben, a diákok az utcákon folytatták a tiltakozást, már-már a 2006-os zavargásokat idéző körülmények között.
Friss cikkek a témában

Senkinek nincsenek illúziói a magyarországi parlamentarizmus maradékairól, de most annyit elvárhatunk az ellenzéki pártoktól, hogy belássák: nincs értelme többé a puszta jelenlétükkel legitimálniuk az Orbán-rendszert. A hangos obstrukciós kiállásuk – amelyet az ellenzéki közönség nagy része derűs helyesléssel és tetszéssel fogadott, grat – is sajnos következetlen volt.

Az obstrukció értelme éppen az, hogy megmutassa: az ellenzék szerint a kormánytöbbség hatalomgyakorlása – habár többé-kevésbé „törvényes”, amennyiben valamiféle választásokon kapott rá fölhatalmazást – illegitim, a nemzeti érdekre nézve kártékony. Az ellenzék a maga egészében elvetette a népellenes, társadalomellenes „rabszolgatörvényt”, majd többórás dudálás, sípolás, zajongás, kiabálás után részt vett a szavazásban!

Magyarországon, amelynek – igaz, az első világháború előtt – több évtizedes tapasztalata volt a parlamenti obstrukcióban...

Ez óriási butaság volt, de az országházi ellenzéknek még nincs saját ellenállási rutinja. Szavazási részvételével igazolta a kormánytöbbség – előzőleg fölháborítónak és elfogadhatatlannak ítélt – hatalmi aktusát, amivel önkezűleg hatástalanította a saját látványos obstrukciós lázadását.

Arra van most a parlamenti ellenzéknek „fölhatalmazása” az utcától, hogy egészen addig ne vegyen részt ennek a tragikomikus Országgyűlésnek az ún. munkájában, ameddig biztosítékot nem kap a kormányzattól és a Ház vezetésétől, hogy hajlandó – akár ellenzéki módosító indítványok tárgysorozatba vétele és tárgyalásos-kompromisszumos elfogadtatása formájában – visszavonni a munkajog 2010 óta végbevitt szűkítését, a dolgozók jogainak a korlátozását, és minden további nélkül törölni a magyar jogból a „rabszolgatörvényt”. Ennek az egyszerű föltételnek a teljesülése – összhangban a szakszervezetekkel, a tevékeny civil társadalommal, az utcai mozgalmakkal – esetén talán érdemes lesz ismét „beülni” a parlamentbe, különben nem.

Láthatóvá kell tenni ország-világ előtt, hogy az ellenzék nem hajlandó asszisztálni olyan népellenes, társadalomellenes intézkedések keresztülviteléhez, amelyek ellen a dolgozók tiltakoznak, amelyeket a közvélemény nagy többsége elutasít, miközben az Országgyűlés pusztán diktatúrás hatalmi komédiák színpada, nem más.

Ha a kormányzat semmi másra se jó, csak a multinacionális és hazai nagytőke érdekeinek legnyíltabb és legalázatosabb szolgálatára, a dolgozók jogos érdekeinek a legdurvább semmibevételére, a tiltakozók, a tüntetők megalázására a maga médiaholdingjának a bevetésével, akkor nem szabad vele együttműködni. Az együttműködés nem lehet egyoldalú. Az egyoldalú együttműködést behódolásnak hívják.

Ilyen körülmények között a szokványos parlamenti működés – amely megkövetelné az ellenzék kritikai részvételét a kormányzásban, de a levegőnek nézett, meggyalázott ellenzék csak a népellenes hatalomgyakorlás céljait szolgáló díszlet, tehát a parlamentarizmus: ábránd – lehetetlen, mímelése pedig fölösleges és káros. Az ellenzéki pártoknak távol kellene maradniuk az Országháztól (beleértve a bizottsági üléseket és az összes többi nevetséges színjátékot) addig, ameddig a kormányzat nem állítja helyre a magyar dolgozók jogait; ha kell, akkor bojkottálni kell az Országgyűlést a következő választásokig, akár 2022-ig; bár a bojkott valószínűleg lerövidítené ennek az Országgyűlésnek az élettartamát.

Tudjuk, hogy milyen álságos ellenérveket szoktak ilyenkor fölhozni. Csakhogy a helyzet megváltozott, a kormányzat újabb és újabb határokat lép át – gondoljunk a munkásellenes lépéseken kívül az emberi jogi szervezetek, az egyetemek, a kutatóintézetek, sőt: a magyar irodalom elleni támadásokra (beleértve Petőfit és Adyt, nehogy félreértsük a dolgokat), a jobboldali államhivatalnokok köréből verbuvált „közigazgatási bíróságok” (?!) fölállításáig stb. –, ezeket a határokat pedig védeni kell. A parlament bojkottja nem támadó, hanem védekező hadmozdulat (ez felel meg a magyarországi társadalom mostani állapotának, azaz gyöngeségének). Ennyi elvárható az országházi ellenzéktől, ha már a diákok és a szervezett dolgozók igyekeznek az utcán és a munkahelyeken teljesíteni demokratikus kötelességüket.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!