HVG: Miután az áprilisi választáson csúfosan alulmaradt, bejelentette, hogy lemond a polgármesterségről is. Aztán meggondolta magát. A minap pedig azt mondta a titkárnője, hogy szabadságra ment, és lehet, hogy másfél évig távol lesz. Végül megy vagy marad?

Lakatos Béla: Most úgy döntöttem, szabadságra sem megyek el, annyi gondot látok a környezetemben, hogy nem tudok elszakadni. Nagyobb zarándokutat terveztem: a romák szent helye, a franciaországi Saintes-Maries-de-la-Mer lett volna a cél. Már négyszer elindultam, de mindig csak a magyarországi kéktúra egy-két szakaszára jutottam el. Sokáig nem bírom a 150 kilómmal. A múltkor is otthagytam valahol az autómat, aztán visszafelé már nem ment a gyaloglás, taxit kellett hívnom.

HVG: A kormánypárti médiában a minap felvételek jelentek meg önről, amelyeken minősíthetetlen hangnemben beszélt volt iskolai kollégáival. Máskor is megengedi magának ezt a stílust?

L. B.: A tanároktól azóta elnézést kértem. Soha nem kiabálok, ha nincs igazam. Karaktergyilkosság folyik azok ellen, akik kiállnak az ország dolgaiért! És ezt nem lehet sokáig bírni idegekkel. Kiragadott szövegrészeket tettek közzé, az előzményt elhallgatták. Én nem Budapest második kerületében nőttem fel: gyerekkoromban hetente legalább háromszor egész éjjel azt kellett hallgatnom, ahogyan az apám egész éjjel szidta anyámat meg a felmenőit. Ez pedig mélyen meghatározza az ember életét, meg persze a beszédstílusát is. Nekem nem keveset kellett ahhoz tanulnom, hogy kultúrkörökben is elfogadhatóan tudjak viselkedni. Mostanában pedig lelkileg nem vagyok erős, könnyen elveszítem a fejem. Amióta elment a Fecó, kicsit én is meghaltam. (Az interjú készítése óta az ácsi önkormányzat feltételül szabta Lakatos Bélának, hogy járjon pszichiátriai kezelésre.)

HVG: Közben pedig épphogy aktivizálta magát: belépett a Momentumba, felszólalt a tüntetésen, sőt országjárásra indult. Mire készül?

L. B.: Fogalmuk sincs a politikusainknak, hogy mi zajlik az országban. A legszívesebben beültetném őket a buszba, és elvinném egy nyírségi cigánytelepre. Tiszavasváritól Nyíradonyig szegregált iskolákban tanulnak a gyerekek, az egyház asszisztenciájával. A mindennapokban is elkülönítik a romákat, a boltban, a kocsmában, a hivatalban is másodrendű állampolgárként kezelik őket. Tudja, mi a legszörnyűbb? Arra jöttem rá, hogy ez a cigányságon kívül mindenkinek érdeke.

HVG: Sokáig a Fidesz tagja volt, először a kormánypárt égisze alatt indult a polgármesterségért is. Akkor ezt még nem vette észre?

L. B.: Miután összevesztem Mohácsi Vikivel, eljöttem a minisztériumból. Munkanélküli voltam hat hónapig. 2004-ben környékezett meg a Fidesz. Eleinte lelkesen írogattam a kritikus leveleket a párt fő embereinek, a romapolitikát kritizálva, mert mindig Farkas Flóriánba ütköztem, ha jót akartam tenni. Manapság is nagy biznisz a romaügy! 2010-ben, amikor már iskolaigazgató voltam, hamar kiderült, hogy a párt vezetői igazából nem engem akartak indítani az ácsi polgármesterségért, csak féltek, hogy ha függetlenként szembeszállok, legyőzöm az ő jelöltjüket.

HVG: A Momentumban egészen más hátterű fiatalok politizálnak, mint mondjuk ön, és nyilvánvalóan nem is a romakérdés a fő gondjuk. Miért választotta mégis őket?

L. B.: A rám jellemző naivitás és hirtelenség nemcsak a haragomban jelenik meg, hanem a döntéseimben is. A Momentumot először Orosz Anna miatt választottam. Láttam a tévében nyilatkozni, és azt mondtam: ahol ilyen értelmes fiatalok vannak, azt a helyet nekem meg kell néznem. Unom azokat a pártokat, amelyek ezer éve ugyanazt prédikálják, de nem tesznek semmit.

HVG: Jövőre is a Momentum színeiben indul majd a polgármester-választáson?

L. B.: Egyáltalán nem biztos, hogy elindulok. Olyan helyen lehet húsz évig polgármesterkedni, ahol mindenre jut pénz. Ott elég lenne egy kutyát beültetni az íróasztal mögé, és megtanítani aláírni, elvinné a hivatalt. De olyan városban polgármesternek maradni, ahol folyamatosan válságmenedzselést kell folytatni, már nem olyan egyszerű, mert állandóan azzal kell odaállnom az emberek elé, hogy kevesebbet tudok adni, mint tavaly.

HVG: Mivel foglalkozna, ha abbahagyná a politizálást? Szívesen visszamenne oktatni?

L. B.: Ha újra tanítanék, azzal is elégedett lennék, ha tíz cigány gyereket sikerülne eljuttatnom gimnáziumba. Mindenkiben benne van a lehetőség, csak sajnos sok pedagógusnak fogalma sincs a gyereksorsokról. Előfordult, hogy az iskola felé járva láttam egy kisfiút sírni, kiderült, hogy a tanítója kizavarta, mert nem fehér ingben ment az ünnepségre. Persze, mert nem volt otthon olyan neki!

HVG: Vannak ellenségei is itt helyben?

L. B.: Hogyne, egyesek most is gyűjtik ellenem az aláírásokat. Aki engem szeret, azokat viszont nehéz összecsődíteni, mert az egyszerű cigány embereknek általában nincs merszük megmutatni magukat az elittel szemben. Vidéken még mindig az urambátyámrendszer működik. Láthatóan böki a szemét a helyi elitnek, hogy a jegesi cigányt ugyanolyan bánásmódban részesítem, mint azt a nagygazdát, akinek 70 ezer holdja van. A gyerekeknek szerencsére ugyanúgy Béla bá' maradtam.

HVG: Hogyhogy nem nősült meg?

L. B.: Sosem láttam otthon igazi családmodellt, nem jártunk sehová együtt. A Balatonhoz is csak egyszer mentünk el, amikor a prímás nagyapám ott zenélt. Talán még nem késő, főleg most, hogy elkezdtem fogyni! Eleinte persze félve mentem le a konditerembe, hogy mit mondanak majd a csinos lányok. De amióta többet szerepelek, annyi 30-40 éves nő jelölt be a Facebookon, és olyan szépeket írtak rólam, hogy teljesen odavagyok! A végén még tényleg megnősülök!