Leckét adott keresztény kultúrából a fideszes és magukat kereszténydemokratának nevező politikusoknak Székely János szombathelyi püspök. A római katolikus főpap az alaptörvény újabb módosítási terve miatt írt nyílt levelet, azon paragrafusok ellen, amelyek a hajléktalanokról szólnak. A kormánypárti politikusok az alaptörvénybe foglalták ugyanis a közterületen élés tilalmát, mindenekelőtt azért, mert több önkormányzat erről szóló rendeletét a bíróságok elmeszelték. Így nem lesz akadálya az önkormányzati rendeletek megalkotásának.

Székely szerint „nem jó az, hogy egy hajléktalan az utcán, az aluljárókban, a tereken lakjon. Nem jó sem neki, sem az ott élőknek, az arra járóknak.” Ugyanakkor a püspök felhívja a figyelmet arra, hogy a tiltás előtt az alaptörvénynek azt a részét kellene inkább módosítani, amely az állam és az önkormányzatok kötelességeiről szól a hajléktalanellátás területén. S felteszi a kérdést, hogy ha beteg, rászoruló rokonainkat segítjük, vagy egy alkoholos állapotban balesetet okozó ember mentésére mentőhelikoptert küldenek, erre és kórházi kezelésére a társadalom által elfogadottan akár több millió forintot költenek, a hajléktalanok esetében miért nincs meg ez a szolidaritás. „Akinek nincs senkije, aki talán soha nem tartozott igazán senkihez, nem érdemli meg ugyanezt?” – tette fel a kérdést a püspök, s XVI. Benedek pápát idézte, aki szerint „egy társadalom emberiességének legfőbb mércéje az, hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével”.

A Fidesz nem ezt érti keresztény kultúrán. Pedig a legújabb kezdeményezésként a keresztény kultúra védelmét is az alaptörvény részévé tenné. Az indoklás szerint „Európában jelenleg olyan folyamatok zajlanak, melyek eredményeképpen Európa hagyományos kulturális arculata átalakulhat”. S hogy ez mit is jelent az indítványozók szerint, azt Bajkai István fideszes képviselő világította meg a parlament törvényalkotási bizottságának ülésén. „Vak, aki nem látja, hogy milyen veszélyben van a keresztény kultúra, amikor Európában nőket, családokat, gyerekeket gyilkolnak, és városokon belül alternatív jogrendszerek alakulnak ki” – mondta a képviselő, azaz egyértelműen a migrációval kapcsolatos veszélyeket nevezte meg az alaptörvény-módosítás indokául.

Ez azonban csak a felszín. Ugyanis a keresztény kultúra védelmét valamennyi állami szervezetnek kötelességévé teszi az elfogadott módosítás, ennek pedig komoly következményei lehetnek a kormányzás sok területén. Az alaptörvényben rögzített védelem azt jelenti, hogy a kormány feladja az állam világnézeti semlegességének utóbbi 30 évben érvényben lévő dogmáját. Orbán Viktor erről már tavaly decemberben közölt egy írást, amelyben kifejtette, hogy „a kereszténység kultúra és civilizáció. Benne élünk. Nem arról van szó, hányan járnak templomba, vagy hányan imádkoznak őszintén. A kultúra a mindennapok valósága.” Mint mondja, ezt meg kell védeni, mégpedig azokkal szemben, akik „az eddigi életünkért cserébe egy új, felvilágosultabb életet ígérnek. Ez azonban utópia, nem a valóságos életből, hanem elvont, absztrakt filozófiai okoskodásból párolták le.” Az alaptörvény-módosítás tehát az orbáni felvilágosodáskritikából származtatható, nem csak az idegenek betelepítésének elutasításából.

Ahhoz, hogy ezt most foglalják alaptörvénybe, a végső lökést valószínűleg a bajor kormány döntése adta. Orbán egyik legszorosabb szövetségese a bajor keresztényszociális párt, a CSU, amely áprilisban úgy döntött, hogy minden állami hivatalban kötelező lesz a kereszt kifüggesztése Bajorország „történelmi és kulturális jellegének kifejezéseként”. Markus Söder bajor miniszterelnök indoklása szerint a kereszt kifüggesztése nem ellentétes az állam vallási semlegességének elvével, mert a kereszt nem egyszerűen vallásnak, hanem a bajor kulturális identitásnak a jelképe. A keresztény kultúra védelmének szándéka tehát rövidesen hasonló rendelkezéshez vezethet Magyarországon is.

Már csak azért is, mert az alaptörvény-módosító javaslatban szerepel, hogy az állam szerveinek védeniük kell „Magyarország alkotmányos önazonosságát”. Hogy ebbe mi tartozik bele, azt mindenki másképpen interpretálja, de például a történeti alkotmányt maga az alaptörvény sorolja ezek közé: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” A gond csak az, hogy a történeti alkotmány – mint ahogyan azt egy elemzője megállapította – a „jogtudomány egyik fekete lyuka”, nem tudni pontosan, mi is tartozik bele. Orbán Viktor szerint „tartalmazta mindazokat az írott vagy íratlan szabályokat, amelyek a magyar társadalmat működtették az államalapítástól kezdődően”, ez viszont parttalanná teheti a történeti alkotmány tartalmát.

Egyik beszédében Orbán Viktor az alkotmányos identitásnak négy elemét sorolta fel, a magyar nyelvet és kultúrát, a közösségi elvű alaptörvényt, a munkaalapú társadalmat és a történeti alkotmányt. Az Alkotmánybíróság szintén megpróbálta az alkotmányos identitást tartalommal megtölteni, de más srófra járt a bírák agya, mint Orbáné. Szerintük Magyarország alkotmányos identitásához „a szabadságjogok, a hatalommegosztás, a köztársasági államforma, a közjogi autonómiák tisztelete, a vallásszabadság, a törvényes hatalomgyakorlás, a parlamentarizmus, a jogegyenlőség, a bírói hatalom elismerése, a velünk élő nemzetiségek védelme” tartozik. Ezek azonban gyakorlatilag valamennyi uniós államra igazak, így nem derül ki belőlük, mi is az a speciális magyar alkotmányos önazonosság, amit védeni kellene. Ráadásul ezek közül nem egynek a tartalmát, mint például a szabadságjogok, a közjogi autonómiák vagy legújabban a bírói hatalom, éppen a magyar kormány szűkíti.

Az alkotmányos identitás védelme a kormánynak azért fontos, mert erre hivatkozással a magyar Alkotmánybíróságnak lehetősége lesz az alaptörvényben rögzített kötelezettsége alapján olyan határozatokat hozni, amelyekkel bizonyos uniós döntéseket felül lehet írni. Orbánék többek között ezt is a német joggyakorlatból vették át, ott már az alkotmányos identitás védelmére hivatkozva többször is keresztbe feküdt az Alkotmánybíróság egyes uniós döntések érvénybe lépésének.

RIBA ISTVÁN