November 4-e van, az '56-os forradalmárok elleni szovjet támadás évfordulója. Ebből az alkalomból ezúttal azokról emlékezünk meg, akiknek az volt a bűnük, hogy orvosként, ápolóként, betegszállítóként segítettek ott, ahol szükség volt rájuk.
Nagyjából 200 orvos, ápoló, mentős és medikus ellen indult büntetőeljárás az 1956-os forradalmat követően Magyarországon. A hozzávetőleges adat – amely a Magyar Orvostörténelmi Társaság által tavaly kiadott Orvosok az 1956-os forradalomban és szabadságharcban című tanulmánykötetből származik – nemcsak a nyomozás alá vont szakképzett egészségügyi dolgozók számát foglalja magában, hanem például az utcai harcok önkéntes sebesültszállítóiét is. Továbbá: a bíróság elé állított vádlottakon kívül azokét a gyanúsítottakét, akiket „csupán” több hétre vagy hónapra internáltak, például Kerepestarcsára.
A forradalom kórházaként is emlegetett fővárosi Péterfy Sándor utcai intézményből például – ahol az utcai összecsapások idején mintegy 1200 sebesültet láttak el – legalább 3-3 orvost, illetve medikust és négy önkéntes mentőszolgálatost vádoltak meg utóbb súlyos bűncselekményekkel, többek közt a rendszer megdöntésére irányuló szervezkedéssel. A Keleti pályaudvar közelében működő Péterfy személyzetének elhurcolt tagjai között végül is három halálos, egy életfogytiglani és egy 15 éves ítéletet osztottak ki, de pár évi szabadságvesztést a többiek is kaptak. „A Baross tér környékén sohasem a legelőkelőbb társadalmi rétegek laktak, lumpenproletár negyed volt, de ezek a vagány fiúk – néhány lány is volt közöttük – azokban a napokban, mondhatom, megnemesedtek. Szívvel-lélekkel beálltak a mentőszolgálatba, az életüket kockáztatták” – emlékezett vissza egy interjúban a 150 külsőst koordináló, 1957-ben 15 évre ítélt Lambrecht Miklós orvos az önkéntesekre. A kivégzett péterfysek egyike egyébként az a Tóth Ilona szigorló orvos volt, akinek tette – egy, a kórházba került spicligyanús férfi állítólagos „halálba segítése” – azóta is éles vita tárgya a történészek között.
A hivatásos és önkéntes mentősök közül munka közben többen is életüket vesztették '56 őszén a pesti utcákon. Az Országos Mentőszolgálat két munkatársával az Andrássy út és a Bajza utca kereszteződésénél október 25-én például orosz géppuskatűz végzett, az orvossegéd és egy ápoló épp egy beteget vitt volna a MÁV Kórházba. A Köztársaság téren október 30-án kedden pedig azt követően szabadult el a pokol, hogy egy sebesült mentése közben a Budapesti Pártbizottság épületéből lelőtték Hegedűs István orvostanhallgatót. Egy ugyancsak önkéntes ápolónak beállt művészeti gimnazista lányt a forradalom leverésének napjaiban (november 7-én) a pesti Belvárosban egy orosz tank semmisített meg a Tétényi úti kórház mentőautójával együtt. A Kossuth téri október 25-ei vérengzésnek ugyancsak volt mentős áldozata: Tatai Zoltán egyetemistát a Palament előtt akkor lőtték agyon, amikor sebesültek után kutatott a sortűz után.
A forradalom első hetében a legtöbb sérültet – kórházanként mintegy négyszáz embert – a Honvéd, a Rókus, a Péterfy utcai és az Üllői úti II. számú Sebészeti Klinika látta el. A Nagyvárad téri István Kórházban, ahol a korabeli jelentések szerint kétszáz sebesültet ápoltak, előfordult, hogy egyszerre nyolc műtőasztalon folyt az életmentés. A forradalom utolsó napjaiban a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, a Bakáts téri Kórházban és a XI. kerületi Fehérvári úti Rendelőintézetben volt a legnagyobb a forgalom. A KSH 1957-es bizalmas jelentése szerint az állami egészségügyi szolgálat összesen mintegy 20 ezer, harci cselekmény következtében megsérült személyt látott el az adott időszakban. Az elhunytak száma a fővárosban 1945, vidéken 557 volt.
A szabadságharc leverését követő, mintegy 200 ezer személyt érintő emigrációs hullám megtizedelte az egészségügyi hivatásrendet is. 1956 végén és 1957 első hónapjaiban 700 orvos, 1300–1400 mentős, ápoló és műtős, továbbá több száz orvostanhallgató hagyta el Magyarországot. Pártállami szóhasználattal: „disszidált”.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
