Azt írja Révész Sándor a hvg.hu-n (Vándorfal – avagy a Jobbik a rosszabb), hogy most, 2019-ben egy új cordon sanitaire-re volna szükség a Jobbik elszigetelésére. Révész írásának végkicsengése szerint – amelyet a Jobbik többnyire korábbi vezetőitől vett idézetekkel igyekszik leginkább alátámasztani – a mai Jobbik „rosszabb a Fidesznél”. A szerző ezzel egy régi, már többször lefolytatott vitát nyitott meg újra, és Révész a 2010-2014., de még inkább a 2010 előtti Jobbikkal hadakozik.

Nem csupán a stratégia, de a méltányosság szempontjából nézve is merőben mást gondolok a Jobbik nélküli ellenzék lehetőségeiről. A cikkem elején igyekszem korrigálni Révész Sándor tárgyi tévedéseit és logikai bukfenceit, az írás második felében pedig saját, Révész cikkétől független álláspontomat igyekszem összefoglalni.

Vitapartnerem 2006-ig nyúl vissza állításai alátámasztására. Nyilasoid bandának nevezi az akkor Gyurcsány ellen tüntetőket (beleértve mind a Fidesz-, mind a Jobbik-szimpatizánsokat), ami legalább egy orbitális túlzás. A Jobbik a vulgárnacionalizmusból jutott el a mai nemzeti konzervatív, jobbközép néppártiságig, míg a Fidesz a polgári középpártiságból, a belgaságból jutott el mára oda, hogy gyakorlatilag helyet cserélt a két politikai alakulat: a Fidesz immár joggal nevezhető szélsőjobboldali pártnak. (Ezzel együtt is Orbán pártjának valódi összetartó ereje megítélésem szerint nem valamely eszme, hanem sokkal inkább az összelopott vagyon, illetve annak további szaporítása: mindent – beleértve az eszméiket is – ennek rendelik alá. Ennek részletezése azonban egy másik írás tárgya lehetne.) A trendeket nagyon is figyelni szükséges annak, aki a politika megértésére, még inkább annak, aki annak interpretálására vállalkozik. Nem mindegy ugyanis, hogy honnan hová tart egy politikai közösség, mik az irányok, a tendenciák.

1989-et is emlegeti Révész Sándor, mint amely év ideológiától függetlenül összefogta az ellenzéki pártokat, ám ezt a gondolatot nem fejezi be a szerző, hiszen akkor saját alaptételének mondana ellent. Hiszen éppen arra van szükség, mint 1989-ben, most is, a kiépülésének végén járó új Kádár-korszakban: összefogásra a rendszer leépítésében, aztán utána majd veszekedhetnek az ellenzéki pártok, ha akarnak, a különbözőségeiken. Ám most meg kell dönteni ezt a velejéig korrupt és romlott rendszert. Van ugyanis egy olyan kritikus pont, amit ha túllép egy rezsim, már tényleg mindegy, hogy ki az, csak jöjjön, ha a zsarnok hatalmát akarja megdönteni. Márpedig ezen a holtponton Magyarország már túl van. Aki pedig nem tudja legyőzni a megrögzött, begyepesedett politikai szamárságait, annak valóban a Révész által említett falon kívül a helye, mert az önkényúr érdekeit képviseli akarva-akaratlanul.

Révész cikkében több helyütt is csúsztat. Egy 2015-ben született interjút igyekszik mostaninak beállítani azzal, hogy nem jelzi az interjú időpontját, ám az interjúalanyt a mostani tisztségével azonosítja. Több cikkből, interjúból ollóz össze egy-egy idézőjel mögé beszorított mondatot. Saját maga tesz hozzá, általa bizonyos jobbikos politikusoknak tulajdonított (de azok által soha nem mondott) gondolatokat. Olyan logikai bukfencet is képes bemutatni, hogy mivel szerinte a Fidesz is elítélte ellenzékben a korrupciót, és most a Jobbik is, ebből szerinte logikusan következik, hogy a Jobbik is a Fideszéhez hasonló korrupciót valósítana meg kormányzati szerepben. A további csúsztatások részletes felsorolásától megkímélem az olvasót.

Azt, hogy mit gondolok a Jobbik múltjáról, már kifejtettem korábban a Magyar Hangban. Ott is taglaltam, hogy a Jobbik a vulgárnacionalizmusból jön, beleértve mind Kovács Dávid elnökségének időszakát, mind Vona Gábor elnökségének első éveit. A párt ezen korszaka magán hordozta a kelet-európai szélsőjobb összes mételyező vadhajtását. Minden olyan jellemzővel bírt, amely egy „régi vágású” kereszténydemokrata, konzervatív párt számára elfogadhatatlan kellene, hogy legyen. A kereszténységet csupán a nemzsidó értelmében használta (lásd még: ősmagyar, pogány, ezoterikus tendenciák), meglehetősen antikapitalista és piacellenes volt, valamint Nyugat- és EU-ellenes, antiatlantista és „természetesen” cigányellenes.

Bár a választások után már eltemettem a jelenleg Sneider Tamás által vezetett politikai közösséget, ma úgy látom, ha elindulna azon az úton, amit a nyáron javasoltam a fent idézett cikkben Vona Gábornak, talán volna esélye hosszú távon a túlélésre. Az az egyetlen esély a Jobbik számára, hogy egybe tudja gyűjteni az egykori polgári Orbán árváit, valamint a saját, az új, konzervatív-keresztény arcéle miatti rajongótáborát (nem utolsósorban a Fideszről teljesen lemorzsolódó polgári értelmiséget, amely aztán mágnesként funkcionálhatna a középosztály számára), nos, ekkor volna rá egyedül esélye, hogy ők legyenek a szélsőjobboldali, elaggott Orbán Viktor nyugatos, jobbközép alternatívája. Tudható, mert a Jobbik vezetői halkan ugyan, de több helyütt elmondták, hogy gyakorlatilag Orbán Viktor miatt váltak demokratává. Nekünk pedig üdvözölnünk kell a frissen megtérteket, nem felemlegetni a korábbi bűneiket, mint ahogy azt Révész Sándor tette.

A Jobbiknak éppen az a legnagyobb nehézsége 2019-ben, hogy nincs világos identitása. A szavazótábora azonban korántsem homogén: ott vannak az inkább balliberális érzelmű szavazói, akik azért voksoltak a Jobbikra tavaly, mert legerősebb ellenzéki pártként bennük látták Orbán első számú alternatíváját, aztán a Vona Gábor személye miatt érkezők, ott vannak a megszelídült, néppártosodott arcok, akik megértették ennek a stratégián túli fontosságát is. A „nyilasoidok” az utolsó hullámban a Mi Hazánkkal távoztak. A párt stratégái azonban jól láthatóan nem tudják eldönteni, hogy mely úton induljanak tovább, holott eléggé kézenfekvő lenne a nyugatos, polgári-konzervatív politikai tér kitöltése a fenti módon, amíg ezt el nem foglalja Márki-Zay Péter.

Miképp is képzelheti Révész Sándor, hogy a Jobbik most tizenegynéhány, de potenciálisan 20-25 százalékos szavazóbázisáról lemondhat az Orbán Viktort leváltani igyekvő ellenzéki oldal? Most erre a bizonyos (nem is biztos, hogy ez a jelenlegi közjogi keretek között lesz kivitelezhető) leváltásra kell minden erőnket összpontosítani. Ugyanis Orbán rendszere messze rosszabb: ez egy kiépült autokrácia, amelyet nem szabad megszilárdulni hagynunk, és igen, szükség lesz a Jobbikra is, hogy szétzúzzuk.

A szerző publicista