Ahogy az várható volt, megszavazta a Parlament a vagyonkezelői alapítványok létrehozását lehetővé tevő törvénymódosítást. Ez a lehetőség két ügy, a Corvinusé és az MTA-é miatt fontos. Ilyen alapítványok fogják ugyanis a tervek és a gyanú szerint fenntartani a Corvinust, amely 10-10 százaléknyi állami tulajdonú Mol- és Richter-részvényekből kellene fenntartsa magát, és ebből kéne elitegyetemmé válnia, amelyben 2020-ra megszűnnének az államilag finanszírozott helyek. Az MTA-botrányban pedig ugyanilyen alapítvány venné át a kutatóintézeti hálózatot a kormány szándékai szerint.

A jogszabály szerint vagyonkezelő alapítvány az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt célok és feladatok megvalósítására alapítható. Az alapítvány a javára rendelt vagyon kezelése mellett bizalmi vagyonkezelést is végezhet. A kormány céljait a következő megjelölés takarjavaz MTI ismertetésében: "közérdekű célra is létre lehet hozni ilyen alapítványt. Közérdekű cél a nevelési-oktatási, kutatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények fenntartása és működtetése". Ott vannak tehát a felsőoktatási és a kutatási szavak. A törvény a kihirdetésétől számított két hét múlva lép érvénybe.

Az MTA a kezdetektől ellenezte, hogy leválasszák róla az 5000 dolgozót foglalkoztató és a valódi tudományos és kutatási tőkét jelentő hálózatot, de a kormány hajthatatlannak bizonyult, bár a tárgyalások elvileg még nem értek véget. Az MTA a kutatási szabadságot félti, amely szerinte veszélybe kerülne, ha a kormány mondaná meg, mit lehet kutatni. A kormány a gyatra innovációs teljesítményünket hozza fel az átalakítás mellett érvként, de abban a kkv-szektor kutatási teljesítményének szegénysége a ludas, az MTA jól teljesít. Megállapodás hiányában az MTA jó, ha fél évig húzhatja forrásaiból.