Egy bedrogozva, jogosítvány nélkül vezető izlandi férfi okozhat elég nagy problémát Handó Tündének. Fontos hivatkozási alapot kaphatnak ugyanis a minap Strasbourgból mindazok, akik az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének igen sajátos személyzeti politikáját, más olvasatban „önkényes bíróválogatását” kifogásolják. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ugyanis a közelmúltban az izlandi férfi ügyében kimondta: hiba volt az igazságügy-miniszternek belenyúlnia az új fellebbviteli bíróság tagjainak kiválasztásába.

Nem az ítélet felett ítélkeztek Strasbourgban, hanem amiatt, hogy egy jogsértően kinevezett bíró vezette az eljárást. Az izlandi bírósági rendszer átalakításakor létrehozott új bírói testület tagjainak kinevezésekor az igazságügy-miniszter és az országgyűlés is olyan garanciális szabályokat sértett, amelyek a hatalmi ágak elválasztását szolgálták – állapította meg a strasbourgi székhelyű testület. Az EJEB szerint mivel a bíró(k) kinevezése nem törvényes, maga az eljárás sem az.

A Magyarországról nézve látszólag fényévnyire lévő ügyet Gudmundur Andri Astradsson kezdeményezte. Ez az izlandi fiatalember érvényes jogosítvány nélkül, kábítószer hatása alatt vezetett autót, amiért 17 hónap börtönre ítélték. A történet a fellebbezés után gyorsult fel, mert

az ügyet egy olyan testület tárgyalta újra, amelynek egyik tagját annak ellenére nevezték ki fellebbviteli bírónak, hogy az erre hivatott szakmai grémium nem támogatta kinevezését.

Az izlandi igazságügyi miniszter nem a legjobbnak ítélt 15 pályázó nevét terjesztette fel kinevezésre, hanem csak 11-ét plusz négy olyan bíróét is, akiket a szakértői testület nem javasolt. Ráadásul érdemben nem indokolta meg, hogy miért változtatta meg a sorrendet. A kinevezések viszont a kormánypárti többség szavazataival simán átmentek az izlandi parlamenten is.

Az emberi jogi egyezmény 6. cikke szerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen (…) tárgyalja az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően”. A törvény szerint ha viszont egy büntetőügyben egy olyan bíró(ság) ítélkezett, amely nem tekinthető törvényesnek, az az egyezmény megsértését jelenti a bíróság szerint. Az EJEB szerint az ügyben döntő az izlandi legfelsőbb bíróság megállapítása, amely szerint

a miniszter megfelelő szakmai indokok nélkül tért el a szakmai bizottság sorrendjétől,

ez pedig a jelölési eljárás megsértését jelentette.

Mindez csak látszólag független mindattól, ami a magyar bíróságokon történik. „Az EJEB ítélete alapot adhat arra, hogy törvénytelenül kinevezett bírók ítéleteinek garmadája dőljön össze” – mondta a hvg.hu-nak Bodnár Zoltán ügyvéd. Hozzátéve: a törvénysértő módon született ítéleteket egy külön eljárásban, önállóan is meg kell támadni az EJEB előtt. Bodnár szerint pozitív döntés esetén polgári perújítási vagy büntető felülvizsgálati eljárásban a Kúria, egy már lezárt ügyben pedig az Alkotmánybíróság javíthatja ki a hibát.

Hibát pedig borítékolhatóan lehet Magyarországon is találni. Az izlandi és a magyar bírósági rendszer közötti különbség ugyanis csak annyi, hogy még nem az igazságügyi miniszter, hanem a bíróságok igazgatási felügyeletét ellátó Országos Bírósági Hivatal elnöke az, aki egyre gyakrabban „nyúl bele” a fentihez kísértetiesen hasonló módon a bírópályázatokba. Emiatt perelte be Handó Tündét például Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) csoportvezető bírája, aki szerint

az OBH elnöke „joggal való visszaélése egyértelműen tetten érhető”.

Vasvári – akit azóta az Országos Bírói Tanács tagjává is megválasztottak – azok után perelt, és nyert nem jogerősen, hogy két olyan, a Fővárosi Ítélőtábla egyik bírói posztjára kiírt pályázaton sem ő lett a befutó, ahol papíron az első helyen végzett.

Igazából még egy rendes elutasításra sem méltatták: azokat a pályázatokat, amelyeken Vasvári elindult, Handó utóbb mindig eredménytelennek nyilvánította, méghozzá azzal a sokatmondó indoklással, hogy a „munkaszervezést, munkaterhelést érintő változások igazgatási szempontból indokolatlanná tették az álláshely betöltését”. Csakhogy ezt az érvelést az OBH elnöke maga cáfolta meg azzal, hogy Vasvári pályázataival egy időben újabb álláspályázatokat is kiírt. Ráadásul időközben vidékről két bírót is felrendeltek az ítélőtáblára. Feledi Tamás Miskolcról, majd Katona Tibor Szegedről már akkor került fel a fővárosba, amikor még élt az utóbb érvénytelenített pályázat. S mivel Feledi emellett még Miskolcon is tárgyal, hetente többször is szolgálati autóval kell őt fuvarozni a borsodi megyeszékhely és a főváros között. Vagyis nehezen indokolható, miért ne lett volna szükség azokra az állásokra, amelyeket a PKKB-s bíró megpályázott, s legalábbis papíron „meg is nyert”.

Azzal pedig, hogy Handó önkényesen válogat a bírók között, a bíróság is egyetértett. Jogellenes határozatokat hozott Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke – mondta ki Horányi Cintia, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája az elsőfokú ítélet kihirdetésekor. A bíró szerint „az, hogy az eredménytelenné nyilvánítás után egy hónapon belül új pályázatot írtak ki, egyértelműen alátámasztja a joggal való visszaélést”. (Az ügy az OBH fellebbezése nyomán a Győri Törvényszéken folytatódik majd szerdán.)

Ahhoz, hogy ma egy bíró feljebb léphessen a ranglétrán, pályáznia kell, s ez a helyzet a vezetői posztoknál is. Ha egy állásra többen jelentkeznek, akkor a jelölteket a szakmai előéletükre kapott pontok, valamint az érintett bírói tanács véleménye alapján rangsorolják. Az OBH elnöke így elvben csak formális szerephez jutna az elbíráláskor. A gyakorlat szerint mégis minden rajta múlik, csak meg kell szereznie az OBT egyetértését. Ezzel jó ideig nem sok gondja volt.

Az újhullámos bírói karrier jó példája Ribai Csillának, a Fővárosi Ítélőtábla elnökének pályája. Ő bíróként a PKKB-n kezdett, amelynek 2012-től az elnöke lett, majd két éve Handó Tünde helyetteseként dolgozott az OBH-ban, ma pedig már a Fővárosi Ítélőtábla elnöke.

Ezért a posztért az első körben hárman is elindultak – Ribai nem volt köztük –, ám azt a fordulót Handó érvénytelenítette. Ekkor jött képbe a helyettese, aki előbb megbízott lett, majd az újabb – ekkor már egyedüli jelöltként megfutott – körben már a 2022-ig szóló kinevezését is elnyerte. Nemcsak az bizonyult jó ajánlólevélnek, hogy korábban Handó mellett dolgozott, de részt vett a kodifikációs munkacsoportban, tanít a Magyar Bíróképző Akadémián, s nem mellesleg oroszlánrészt vállalt a nagy vihart kavart integritási szabályzat elkészítésében is. A módszer egyébként Andor Szabolcsnak, a Szombathelyi Törvényszék elnökének megválasztásával debütált még 2013-ban: ő is megbízottból vált hat évre kinevezett elnökké, s azóta bejáratódott. Szegeden, Zalaegerszegen, Pécsett is hasonló módon lett új törvényszéki elnök. Az ítélőtáblák „megszállása” amúgy nem véletlen: ott ugyanis nagy ügyek érnek véget, méghozzá jogerősen.

Nem törvényes az OBH elnök 2017. január 1. és 2018. február 5. között folytatott kinevezési gyakorlata – ezt az OBT vizsgálati jelentése is megállapította már.

A kinevezések alapján úgy tűnik, az eredménytelenné nyilvánítás most a legfőbb módszer a megfelelő vezető kiválasztásához. Míg 2012-ben csupán a vezető kinevezések alig 15 százalékát érintette, 2018-ban már a vezetői pályázatok 55 százaléka bizonyult eredménytelennek – mondja kutatása alapján Kovács Ágnes, a Debreceni Egyetem oktatója, hozzátéve, ez a szám mindenképpen rendszerszintű problémát jelez.

Az eredménytelen pályázatok között volt például az ország legnagyobb bíróságáé is. Polgárné Vida Judit úgy lehet a Fővárosi Törvényszék megbízott elnöke, hogy előzőleg Handó kétszer is eredménytelennek nyilvánította a törvényszék elnöki pályázatát, amelyen csak a korábbi elnök, Fazekas Sándor indult. Polgárné, aki a bíróság Kisbíró című magazinjában korábban a sajátjaként jegyezte mások, például Paulo Coelho írásait, öt éve a HVG által feltárt plágiumügy miatt távozott a törvényszékről, amelynek addig elnökhelyettese volt. Az OBH vezetése nem is próbálta megmagyarázni a mostani botrányos kinevezést, inkább ellentámadásba lendült, és beszállt a kormány sorosozós kampányába.