A nagy – esetenként ötven-száz gondozott ellátására szakosodott – intézményekben élők kisebb lakóotthonokba költöztetését célzó program szükségességét szakmai körökben kevesen vitatják. Módszereit viszont korábban több szakmai tömörülés is kritizálta. Az egyik ilyen szervezet, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) a program leállítását szorgalmazta. Ezért is volt meglepő, hogy a szövetség – több más szakmai szervezettel közösen – a múlt év végén együttműködési megállapodást írt alá a programot irányító Emberi Erőforrások Minisztériumával (Emmi). Az ÉFOÉSZ – amely korábban még azért perelte a tárcát, mert a tervvel kapcsolatos szakmai anyagokhoz sem jutott hozzá – 850 millió forintot kapott önálló életviteli centrum kialakítására.
Bár a kritikák elhalkultak, a program átláthatósága cseppet sem javult – állítja Környei Kristóf, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa. Ő úgy látja, annál is indokoltabb lenne a független civil kontroll, mert az elképzelés menet közben jelentősen módosult. Több tervezett intézménykiváltási helyszín is megváltozott, ám ezekkel kapcsolatban hiába próbáltak – közérdekű adatigénylés útján is – információkat kicsikarni az Emmitől, falakba ütköztek. A téma kormányzati felelőse, Szekeres Pál is elérhetetlennek bizonyult számukra.
A programot övező titkolózás tápot ad azoknak a vélekedéseknek, hogy a nagy létszámú intézmények felszámolásának nemes szándéka kicsinyes „kastélymutyival” párosul. Számos, ma még a fogyatékosok ellátására szakosodott intézmény ugyanis egykor államosítással elkobzott kastélyban, kúriában működik. Márpedig ezek – főként, ha a kiürítésük a közeljövőben befejeződik – potenciális befektetői célpontjává válhatnak (vagy már váltak is) azoknak a kormányközeli üzleti köröknek, amelyek már eddig is nagy fantáziát láttak abban, hogy luxusszállodaként hasznosítsák az efféle történelmi díszleteket.
A félelmek indokoltságát jól illusztrálja a belecskai Mechwart-kastély átalakítása. Itt múlt év végéig kaptak haladékot az otthon lakói a költözésre. A helybeliek hiába követelték a lakossági fórumokon, hogy tudni szeretnék, mi a cél az értékes ingatlannal, érdemi tájékoztatást nem kaptak. Viszont többek elmondása szerint feltűnt már a település kastélya iránt érdeklődők között a kormányfői vő, Tiborcz István.
Hasonló helyzetben van a korábban szintén szociális otthonként használt Somogy megyei Berzencei-kastély, amelynek kiváltására már közbeszerzési pályázatot is kiírtak. A nyertes pályázó a sajtóban Mészáros-közeliként is emlegetett – a felcsúti stadion építésében is részt vett – ZÁÉV Zrt. lett. Két éve tervben volt a nyírlakpusztai Tarányi-kastély kiürítése is, ám miután az otthon jól működik, és a helybeliek nem kaptak megnyugtató választ arra a lakossági fórumokon, miként kívánják hasznosítani a kastélyt, a téma lekerült a napirendről. Egyelőre. Merthogy, helyi forrásaink szerint, az utóbbi időben több befektetői megkeresés érkezett a város vezetőihez. A kastély adottságai mellett azt firtatták az érdeklődők, milyen turisztikailag hasznosítható funkció képzelhető el az épületben annak kiürítése után – meséli a neve elhallgatását kérő egyik helyi képviselő.
A nyírlakpusztai Tarányi-kastély. Menni vagy maradni
Nem csak a kastélyok, kúriák jövőjével kapcsolatban merülnek fel aggályok a sokszor átgondolatlannak, erőltetettnek tűnő kiköltöztetésekkel kapcsolatban. A TASZ úgy tudja, a „kitagolásra” szánt intézmények lakóinak több mint 70 százaléka olyan, jellemzően városok, falvak peremére száműzött lakásotthonban kaphat helyet, ahol gyakran még a mainál is mostohább körülményekkel kell számolniuk. Az élelmiszerbolt, a gyógyszertár, az iskola például messze van. A fizikai értelemben is a perifériára szoruló ellátottak esetében így még kevésbé valósítható meg az, ami a program eredeti célja lenne: könnyebb legyen az érintettek integrálódása a helyi társadalomba.
A befogadó közeg amúgy sem barátságos. Több városban már arra a hírre, hogy kik érkeznének a településre, komoly lakossági ellenállás szerveződött. A potenciális befogadó közeg „érzékenyítése” pedig – ami szintén a program része lenne – finoman szólva is akadozik. Az üggyel foglalkozó lakossági fórumokat gyakran lehetetlen időpontokra (kora délutánra) teszik. Így történt például Tapolcán, ahol Rig Lajos jobbikos országgyűlési képviselő szólalt fel a módszer ellen, majd a parlament elé vitte az ügyet. Szerinte sok helyütt alapvető félreértés (vagy félretájékoztatás) is tapasztalható. A környékbeliek azt hiszik, pszichiátriai betegeket költöztetnének a szomszédságukba, holott nem erről van szó. Az előítéletek leküzdésére szolgáló tájékoztatás helyett egymás hergelése folyik, például különböző Facebook-csoportokban, de hevesebb tiltakozásokra is akadt már példa (Püspökladányban és Tapolcán). Az átláthatóság hiánya miatt alakulhatott ki az a vélekedés is, hogy egy-egy település csak azért vállalja a befogadói szerepet, hogy az építkezéssel, az otthon működtetésével bevételhez juttasson, „jutalmazzon” egyes, politikaközeli helyi vállalkozói köröket.
Bár létezik a folyamat ellenőrzésére hivatott állami szervezet, a Fogyatékkal Élők Esélyegyenlőségéért (FSZK) közhasznú Kft. – ennek működését is sokan fenntartásokkal szemlélik. Az intézmény élére nemrég új vezető került, annak a Tóth Tibornak a személyében, aki az azóta megszüntetett minisztériumi háttérintézményt, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet (NCSSI) vezette. A végzettségére nézve történész és szociálpolitikus Tóth amúgy a könyvkiadásban is érdekelt. Nemrég A hungarista mozgalom emigrációtörténete címmel publikált kötetet. Ismerői szerint precíz vezető, aki politikailag a KDNP-hez kötődik. Nagy sajtóvisszhangja volt, amikor az egykori tévébemondó Pálffy István KDNP-s politikus feleségét pályázat nélkül tette meg az NCSSI kommunikációs főigazgatójává.
Miután Tóthot kinevezték az FSZK élére, több, korábban kulcsfontosságú ember is távozni kényszerült az intézménytől. Szentkatolnay Miklós, a „kitagolásért” felelős TÁRS-projekt szakmai vezetője például papíron közmegegyezéssel távozott, ám a HVG-nek világossá tette az átalakítással kapcsolatos aggályait. Forrásaink szerint a gyökeres változtatások célja a központosítás, amelynek hátterében az áll, hogy jelentős pénzek fölött rendelkezhet az a szervezet, amelyik a program végrehajtásáért felel: 2020-ig 22 milliárd forint, a következő uniós költségvetési ciklusban pedig további 53,5 milliárd forint forrás áll rendelkezésre a nagy létszámú otthonok kiváltására.
Cikkünk megjelenése után Kovács Melinda, az ÉFOÉSZ ügyvezető igazgatója a következő pontosítások közlését kérte szerkesztőségünktől. Idézzük:
"Az ÉFOÉSZ 2018. december 3-án szakmai együttműködési megállapodást írt alá az EMMI-vel. Tette mindezt azért a kormányzati ígéretért cserébe, hogy a rosszul megtervezett, de idő közben elindult kiváltási folyamatot, amely több ezer értelmi fogyatékossággal élő embert érint – más szakmai szervezetekkel közös erőfeszítést téve – megkísérelje helyes irányba terelni.
Szövetségünk 2017. november 6-án – tehát már jóval a megállapodás aláírást megelőzően – egy Európai Uniós, a fogyatékkal élők mindennapjait segítő infokommunikációs alapú távszolgáltatás kialakítása elnevezésű pályázaton nyert el 851,18 millió forintot arra, hogy kialakítsa a Magyarországon ezidáig egyedülálló, az értelmi fogyatékossággal élő embereket támogató szolgáltatásokat nyújtó önálló életviteli centrumokat."
