Mint arról tegnap a hvg.hu is beszámolt, a NER propagandatermékei tegnap részleteket közöltek Nagy Blanka ellenőrzőjéből. Azok után, hogy ugyanezek az úgynevezett médiatermékek korábban már több pert is veszítettek a kecskeméti diáklánnyal szemben, azok után, hogy azt állították, Nagy Blanka több tárgyból is bukásra áll, valamint hogy hiányzásainak száma eléri a kritikus szintet.

Attól nem eltekintve, hogy már az is rettenetesen aggályos, hogy a korábban bírósági periratként csatolt iskolai elektronikus dokumentum átkerülhetett a Ripostot és társait képviselő ügyvédtől magukhoz a lakájmédiumokhoz, és hogy azok közölték az abban szereplő szenzitív adatokat, és azt sem félretéve, hogy vajon mennyire gyomorforgató – rémesen, szörnyen –, hogy a pártállami sajtó hogyan támad rá egészen elképesztő módon és stílusban, összehangoltan ismét egy kamaszlányra, van itt még valami.

Idézzük fel a Tanú című filmet:

Pelikán József: Mit mondott az ügyvéd?
Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd mindent megtesz.
Pelikán József: Mennyit kapok?
Pelikán lánya: Hát az attól függ, mert lehet, hogy csak pénzbírság, de lehet, hogy a legsúlyosabb, hát szóval halál. Tetszik tudni az a kérdés, hogy apukával példát akarnak-e statuálni.
Pelikán József: Micsoda? Halál?
Pelikán lánya: A statuálás a lényeg, mert aszerint kapja apuka a büntetést.
Pelikán József: Szép dolog. Mit mondott még az ügyvéd?
Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos büntetést kér.
Pelikán József: Kicsoda? A védőügyvéd?
Pelikán lánya: Igen, mert, ha apuka kulák volna, azokból most sok van, de mert apuka párttag, ő meg párton kívüli, hát szóval szocialista jog, meg minden.
Pelikán József: Mi van a szocialista joggal? Gondolkozz csak!
Pelikán lánya: Hát a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.

Szóval a statuálás. Erről van szó.

Nagy Blanka esetében ugyanis nem csak az a rémisztő, ahogy a média felrúgja jogszerűséget. Nem csak az, ahogyan a lapoknak természetesen nem nevezhető NER-termékek (bocs, nem is termékek, azok általában a piacon szoktak versengeni, ezek meg nem) a jóízlésnek immár sokadszorra is sokszorosan és súlyosan alámennek. Ahogy gyáván „rászállnak” egy nagykamaszra. Nem csak a stílus, az újságírásnak alig sem nevezhető módszer és működés. Hanem a statuálás.

Mert ne legyen kétségünk afelől, ez a sztori valójában nem Nagy Blankának és nem Nagy Blankáról szól (persze, tegyük hozzá, elég baj az neki, hogy ha nem is személyesen róla szól ez a történet, mégis ő a processzus médiuma). Ez a történet egy generáció megfélemlítéséről szól. A mostani késő-tizenévesekéről, a középiskolásokról. Azokról, akik 2022-ben először vesznek majd részt parlamenti választáson.

Akik már most is szemmel jó látható mennyiségben vesznek részt például tüntetéseken. A Nagy Blanka-ügy nekik szól. Hogy kuss van. És ha nincs kuss, akkor a legmocskosabb eszközökkel megszégyenítünk, lejáratunk ország-világ színe előtt. Vagy ha nem is ország-világ, de a kisebb közösséged, a megyéd, a városod, az osztályod előtt.

Ezt így kell érteni.

*A Richard Hell and The Voidoids 1977-es Blank Generation című kultdalának szövege nyomán: I belong to the blank generation