Megmutatta a Facebook az irodát, ahonnan a magyar EP-kampány csalóit próbálja elkapni
Az európai sajtó válogatott képviselőit hívta Dublinba a Facebook, hogy megmutassa a európai parlamenti választásokba való beavatkozás elhárításán dolgozó irányítási központját. Magyarországról csak a HVG lehetett ott, amikor a cég munkatársai a nyitott nap alkalmából igyekeztek mindent megtenni, hogy semmi érdemit ne lehessen látni. A Facebook számára kellemetlenné vált, micsoda fegyvert jelent a felület a választási kampányok idején. Néhány válaszlépésük azért kellemetlen lehet a magyar pártok számára.
A kollégánk nem akar híressé válni, kérem, ezt tartsa tiszteletben
– ugrik közbe a Facebook egyik sajtósa, amikor a magyar nyelvű munkaállomásnál ülő fiatalembert akarnám megkérdezni arról, hogyan került erre a posztra, és pontosan mit is csinál a választások tisztaságát biztosítani próbáló nemzetközi műveleti központban. Pedig a Facebook épp azzal az ajánlattal hívta meg az ír fővárosba a HVG munkatársát, egyedüliként Magyarországról, hogy bemutatja, miként őrködnek a május 26-i választás befolyásmentes lebonyolítása felett.
A szolgálatban lévő magyar férfi huszonéves lehet, egy laptopon gépel, miközben előtte további két monitor villog – az egyiken a normálistól eltérő adatokat produkáló posztok futnak, a másikon az Index, az Origo és a HVG friss belpolitikai hírei olvashatóak. Nehéz megmondani, hogy zavarát leplezi, vagy enyhe unottsággal figyeli, ahogy tucatnyi újságíró járja körbe a 200 négyzetméteres termet, ahol dolgozik. A divatos, fess fiatalt senki sem tudná megkülönböztetni Dublin ultramodern irodanegyedének utcáin a többi ott dolgozó embertől. Ő még beszélne is, de a Facebook sajtósa nem hagyja.
Bűn és bűnhődés
Őszintébb lenne, ha a világcég munkatársa azt mondaná, hogy a Facebook az, amelyik nem akar a választásokkal kapcsolatban híressé válni. Ők ki akarnának maradni az egészből, de Carole Cadwalladr április 16-án, az IT-nagyjai előtt elmondott vádbeszéde óta ez lehetetlen.
Így hát a cég olyan méretű intézkedésbe kezdett, amelyet saját állítása szerint a mobiltelefonra való átállás óta nem látott az egyik dublini munkatárs.
Van is mit helyrehozni. Cadwalladr, a Guardian (és az Observer) újságírója Mark Zuckerberg, valamint a Facebook, a Twitter és a Google többi vezetőjének név szerint a szemére vetette, hogy örökre tönkretették a demokráciát. Az állítását a brexit-népszavazással igyekezett bizonyítani. A 2016-os brit kampány utolsó heteiben álhírek, manipulált állítások és félelemkeltő posztok árasztották el a Facebookot. A súlyos hirdetési pénzekkel terjesztett hazugságokra ráadásul vak marad az, aki nem ütközik ilyen tartalmakba a saját falán. Nincs archívuma a Facebooknak, a jelen állás szerint 2,3 milliárd felhasználónak saját főoldalt állítanak össze, és nem őrzik meg, mi látszott azokon korábban. Csak a világcég tudja és látja:
- milyen politikai hirdetések futnak egy kampány során,
- mekkora pénzzel, kiket céloznak meg,
- ki fizeti a hirdetést, és az kinek az érdekét szolgálja,
- melyik pénzzel megtámogatott posztnak különösen nagy az elérése,
- mi vált ki különösen nagy visszhangot, mert kedvelik, megosztják, hozzászólnak,
- miről gondolják átlagon felüli számban a felhasználók, hogy az hazugság vagy uszítás.
A felsorolt kérdésekre adott válaszok pontosan meg tudnák mutatni, mely posztokat kell megvizsgálni. Az eddigi kampányokban azonban nem volt olyan kiugró eltérés, a gépek által is azonosítható anomália, hogy a Facebook tegyen ellene valamit. Ők csak küldték a számlát. A brexitről szóló szavazás után a brit sajtó szociológusokkal, politológusokkal és pszichológusokkal kereste a végeredmény okát. De eltartott hónapokig, mire kiderült, hogy a látóterükön kívül emberek tömegeit hergelték például azzal az álhírrel, hogy küszöbön áll Törökország EU-csatlakozása, és akkor 70 millió muzulmán rohanja le Nagy-Britanniát.
Tények a választási manipulációról
A 2018-as magyar kampányban is fontos szerepet játszottak a kormánysajtó által futtatott „migránsvideók”. A TV2 Tények rajongói oldalának nincs 100 ezer követője, de egyszer csak elkezdett videókat posztolni, pár hét alatt 122-t egészen április 8-ig, amelyek közül 86-nak a címében is szerepelt a migráns szó. A korábban ilyen filmeket nem közlő TV2 13 milliós nézettséget hozott össze a kampány legfontosabb heteiben, majd április 8-at követően elnémult, több videót nem közölt.
- Mennyi pénz kellett ahhoz, hogy a 13 milliós elérést elérjék?
- Ki döntött a hirdetésekről, és ki fizette a számlát?
- Pontosan kit céloztak meg a reklámokkal, és kik, hányszor látták azokat?
Ezekre nem csak a TV2 tudja a választ, de a Facebook is. Márpedig itt felvetődik a tiltott kampányfinanszírozás lehetősége. Miért fizet ki milliókat egy sajtótermék a választási kampány (és csak a kampány) időszakában, hogy a kormány világképét megtámogassa?
Ha a hatóságok az adatokat kikérik, azokat a Facebook kiadja. Ha hivatalos kérés nem érkezik, akkor viszont a cég tartja magát ahhoz, hogy ezek az adatok csak a hirdetőre és a Facebookra tartoznak
– válaszolta a HVG kérdésére Richard Allan, a cég imázsa felett őrködő igazgatóhelyettes (a multik nyelvén: Vice President, Policy Solutions). Litvániának például kiadtak már sok ilyen adatot, de ott az állami szervek a külső befolyás ellen védték a Facebook felhasználóit. Magyarország esetében valószínűtlen, hogy az erre jogosult hatóságok meg akarnák tudni, hogyan segítette a kormánypárt kampányát a kormánypárt által felépített és táplált, büszkén kormánypárti sajtó.
Eddig és ne tovább!
A Facebook mindenesetre lépett, és bevezette a magyarul Hirdetéstár név alatt futó eszközt. Ennek segítségével mostantól hét évre visszamenően ellenőrizni lehet majd, kik mit és mennyiért hirdettek a közösségi hálóban, és azzal hány embert értek el, és mi azok életkori és nemi megoszlása, földrajzi elhelyezkedése (2018-ra azonban nem adnak adatokat). Azt is meg lehet nézni, megegyezik-e az adott oldal fenntartója és a hirdetés finanszírozója. Ujhelyi István dr. oldalán például az MSZP fizeti a hirdetéseket. Mivel a politikus második a szocialisták listáján, ez érthető is. A felületen az is látható, hol tartózkodnak egy adott oldal kezelői – Ujhelyi esetében Magyarországon és Belgiumban. Aki használja, tapasztalni fogja, hogy az eszköz valóban segíti az átláthatóságot.
A Fidesz május első négy napján 16 hirdetést adott fel hivatalos oldalán keresztül, ezek közül
- egy bejegyzését 10-50 ezer forint közötti összeggel támogatta meg,
- 14 bejegyzésre rakott fel 100-200 ezer forint közötti pénzt,
- és egyre 200-500 ezer forint közötti összeget áldozott.
Ez alaphangon másfél millió, de akár 3 millió 350 ezer forintot is elérhet. Az MSZP közben tíz bejegyzést hirdetett május első négy napján, van, amire 50 és 100 ezer forint közötti zsetont raktak fel, és van pár igazán olcsó reklám is (1000-5000 forint). A Jobbik közben ugyanazt a plakátot terjeszti helyi szervezeteinek Facebook-oldalain, tizenegy ilyet sorol a Hirdetéstár májusból. Szentmártonkáta és Lengyeltóti aktivistái 500-1000 forint között áldoznak arra, hogy a helybelieket elérjék. És lehet is látni, hogy az adott megye határán túl nem is volt elérhető a reklám. (Egy pesti újságíró vagy számvevőszéki ellenőr tehát soha sem látná a hirdetés nyomát az új eszköz nélkül.)
Fehér lista, szégyenpad
Magyarországon a médiatermékek is ott szerepelnek az adatbázisban. Hogy a PestiSrácok a szocialisták majálisáról készült előnytelen galériáját, Orbán nagyságát vagy a 4-es metró korrupciós ügyét reklámozza, az is a politikai hirdetések archívumában landol. Ez egyébként nem fordul elő a francia, a német vagy a holland sajtó reklámjaival. Ezekben az országokban van egy „fehér lista” a megbízható sajtótermékekről, amelyekre nem vetül a politikai befolyásolás gyanúja. Ezt a különbségtételt Magyarországra (vagy Lengyelországra) nem terjeszti ki a Facebook. Ezt a cég egyik munkatársa Perugiában április elején a KESMA alatt egyesült kormánysajtó praktikáival magyarázta a HVG-nek.
A Facebook dublini központjában működik a cég „nemzetközi irodája” (a második legnagyobb telephelyük ez a kaliforniai, úgynevezett „globális iroda” után). Mintegy ötezer munkatárs dolgozik minden lehetséges területen. Vannak itt mérnökök és marketingesek, moderátorok és hirdetésszervezők. Betekintést a vállalat nem akar nyújtani a valódi működésébe. A választások tisztaságát ellenőrző központban sem látszik sok, a képernyőket fényképezni nem szabad, a munkatársakkal beszélgetni nem szabad.
Négy órára tervezték a nyitott napot, de két óra után már tessékelték is kifelé az újságírókat.
A rövid tájékoztatón azt mondják, a céljuk az lenne, hogy az egyértelmű ártó szándékot kiszűrjék. Ehhez a kiugró adatokat produkáló hirdetéseket figyelik. Igyekeznek technikai megoldásokat találni arra, amire csak lehet. A választók egy csoportjának részvételét akadályozó hirdetéseket automatikusan szűrik ki. A „voter suppression” leginkább Amerikában használt trükk a kisebbségi (döntően tehát demokrata) szavazók távoltartására. Például azzal, hogy rossz napot vagy helyet jelöl meg a hirdetés, amikor és ahol voksolni lehetne.
Versenybe hajszolják ellenfeleiket
A Kaliforniából bejelentkező Nathaniel Gleicher, a cég kiberbiztonsági csapatának vezetője azt mondja:
mindig a rossz szándékú szereplők előtt akarunk járni. Az a cél, hogy olyan automatizált rendszerek működjenek, amelyek leküzdése lefoglalja az ártó szándékú emberek energiáját és pénzét. Így nem jut idejük ártani.
A Facebook egy év alatt közel hárommilliárd kamu profilt dobott ki, ezeknek messze 90 százalék fölötti arányát létrehozásukkal egy időben azonosították. Folyamatosan tanulnak abból, ahogyan különböző szereplők álcázni próbálják a nem létező emberek profiljait, hiszen ha azokkal valaki nagyüzemben tud lájkokat vagy megosztásokat kiosztani, azzal manipulálni képes a Facebook algoritmusát. Álprofilokkal politikai pártok népszerűségét, üzeneteik hatékonyságát is lehet mesterségesen növelni. Vagy lehetne. Gleicher őket akarja lekörözni.
Az álprofilok elleni harc sokban hasonlít ahhoz, ahogy például a New Yorker cikke szerint a christchurchi merénylő által feltöltött, a tömeggyilkosságot megörökítő tartalmat igyekeztek törölni. Először is a texasi otthonában riasztott illetékes megnézte az élő közvetítés videóját, és az iránymutatás alapján eldöntötte, hogy az szolgál-e olyan hírértékkel, amelyhez az erőszakos tartalom ellenére közérdek fűződik. (Mondjuk egy rendőri túlkapást dokumentáló videó ilyen lehet.) Végül a törlés mellett döntött. Ebbe bevonták a dublini és szingapúri irodákat. Azonosítottak a felvételen egy olyan képsorozatot, amely egyedi, kvázi ujjlenyomatként működik. Ha ezek után valaki a videót megpróbálta feltölteni, az automatikusan meghiúsult. Miután neonácik egy csoportja megtalálta a módját, hogy bizonyos pontok manipulálásával megkerüljék a robotot, a Facebook a képsor helyett a hangfájlból állított elő azonosításra alkalmas szekvenciát. Egy idő után a radikálisok feladták a küzdelmet a cég robotjaival. Nem érte volna meg a pénzráfordítás a hasznot.
A Facebook abban hisz, hogy minden területen ezt a pontot kell megtalálnia: amikor az erőforrásfölénye akkora, hogy a manipulálás lehetőségét keresők frusztráltan feladják a próbálkozást is. Nem az emberi megoldásban bíznak, hanem a technikai dominanciában.
Negyvenen milliók ellen
Azért ember nélkül még nem megy minden. A választást ellenőrző központban negyven munkaállomás van. Az unió minden hivatalos nyelvét képviseli valaki, ez 24 embert jelent. A többiek a legkülönbözőbb területekről érkeznek, vannak köztük volt bűnüldözők és IT-specialisták. Páran a Facebook tulajdonában lévő WhatsApp adatforgalmát figyelik. Az üzenetküldő szolgáltatás nem kíván nyilvános felületté válni, azon emberek egymás közt beszélgetnek, annak tartalmára a cég vak – hangsúlyozza Allan. Mégis megpróbáltak, főleg Indiában, ezen keresztül befolyásolni választókat. A módszer egyszerű: tömegesen továbbítottak privátnak tűnő üzeneteket.
A Facebook erre lecsökkentette az egy felhasználó által elérhető csoport nagyságát, a továbbított üzenet címzettjeinek számát, és a dublini központban figyelik, indul-e bármilyen lavina ezen a felületen. Aki kéretlen üzenetekkel bombáz másokat, és erre többen is panaszkodnak, azt a rendszer letiltja. Allan hangsúlyozza, hogy kivétel nem lesz, legyen valaki mégoly híres és befolyásos. A cég nem elemzi, mi az üzenet, hiszen az előtte is titkos marad, azonnal töröl.
Hogy a magyar munkatársnak pontosan mi a dolga a teremben, már kevésbé egyértelmű. Ha az algoritmus magyar nyelvű tartalomnál jelez anomáliákat, akkor az ő dolga a megértést segíteni. Ő érti a kulturális kontextust, felismeri a bújtatott hergelést, értelmezi a használt szlenget. Elé az kerül, aminek relevanciája is van. Egy ismerősi körben zajló heves, káromkodást és gyűlölködést tartalmazó kommentfolyammal nincs dolga. Azt elintézik a moderátorok. Itt a méret és hatékonyság is számít. De mi még? Ő mondja meg, hol készíthet videókat Lázár János? Valószínűtlen.
Richard Allan szerint ők az ártó szándékot és a hamisítást szűrik ki, nem a tartalmak felett őrködnek ízlésük szerint. A Spiegel kiszámolta, hogy a német politikai versenyben a populista AfD a legnépszerűbb a Facebookon. A megosztások 85 százalékát ez a párt éri el, a többiek összesen 15 százalékot, a nagykoalíció pártjai együttesen mindössze 3-at. És akkor épp a Facebook nem támogatja a gyűlöletet és a félelemkeltést?
Allan azt mondja, ez már összetett politikai kérdés. Egyébként is feltehetik maguknak a pártok, miért épp az AfD üzenetei rezonálnak a legjobban a felhasználókkal. Zuckerberg és Allan is azt követeli, hogy a jogalkotó mondja ki végre, mit tart megfelelő politikai kampánynak az interneten. Hiszen a legtöbb ország szabályozása még a digitális korszak előtt született. A Facebook (szavakban legalábbis) várja, hogy törvények közé szorítsák, a cég addig is hárítja a döntőbíró szerepét. Ezért is alkalmaznak például külső tényfeltárókat. Már tucatnyi nyelven érhető el olyan szolgáltatás, amely az álhíreket hívatott azonosítani. Ha a Facebook szerződéses partnere bizonyítottnak véli, hogy valami nem felel meg a valóságnak, akkor a cég ezt a tartalmat ennek megfelelően címkézi, és elérését 80 százalékkal csökkenti. Magyar partnerük egyébként még nincs. Allan megvonja a vállát:
ehhez kellene olyan magyar partner, amelynek van ehhez nemzetközi képesítése. Csak hát nincs.
A Facebook mindent megtesz, hogy pártatlannak látszódjon. Hogy mindent meg is tesznek-e a választások tisztaságáért, már más kérdés. Azt kimerítően sikerült Dublinban bizonyítaniuk, hogy számukra ez az egész kampánybefolyás kellemetlen, egy púp a hátukon. De elegendő lépést tesznek-e, hogy a választások tisztaságát nem a cég, hanem a demokrácia védelmében biztosítsák? Ez épp annyira átláthatatlan, mint az algoritmus, ami összeállítja mindannyiunk Facebook-falát.
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
A Fidesz gyilkos kampánygépet csinált a Facebookból, és most retteg, hogy elveszíti
Bajba került a Facebook, mert sokan a számlájára írják az illiberális erők felemelkedését. Bár a szemrehányás túlzó, Magyarországon tetten érhető a választók masszív befolyásolása az internetes óriás felületén. A kormánynak kedves médiatermékek szinte szőnyegbombázást hajtottak végre a 2018-as választások előtti pár hétben. A nemzetközi támadások miatt a Facebook irányváltást ígér, változtat működésén, és megszűri az EP-választás előtt a politikai tárgyú hirdetéseket. Nagyobb tétje lehet ennek, mint sejtenénk.
